rés a présen

„Soha nem is volt”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. január 29.

Színház

Mészáros Blanka színész

rés a présen: Nekem olybá tűnt, úgy mentél el szülni, hogy egy pillanatra sem tűntél el a színről.

Mészáros Blanka: Jó volt az időzítés, ami a mi szakmánkban meglehetősen fontos. A szülés miatt két színházi főszerepet és egy filmszerepet adtam vissza. Az anyaság szakmai lemondással jár, amit egy percig sem bánok, hiszen Irma, a kislányom minden áldozatot megér, de el kell ismernem, hogy nem könnyű nemet mondani a jobbnál jobb felkérésekre. A Radnóti társulata velem együtt örült a boldogságomnak, és mindenben partnerek voltak.

rap: Az Én, Daniel Blake az első előadásod a szülés után. Ismerted előtte a történetet?

MB: Pár évvel ezelőtt láttam moziban Ken Loach filmjét. Zokogtam a végén, és napokig a hatása alatt voltam. Amikor megtudtam, hogy a Radnóti műsorra tűzi, el nem tudtam képzelni, hogyan fogjuk elmesélni ezt a történetet színpadon. A megoldáshoz végül Valló Péter, az előadás rendezője adta a kulcsot.

A teljesen üres, egyetlen hatalmas gerenda által uralt színpad, a gyerekszereplő szép színpadi jelenléte, és az a dokumentarista színjátszás, amelyet mindannyiunktól megkövetelt, mind hozzájárultak a darab különleges hangulatához. Hálás vagyok Péternek, amiért megajándékozott Katie szerepével, izgalmas volt megformálni egy periférián élő, otthontalan, nyomorgó nőt, akiben minden rossz ellenére hihetetlen nagy élni akarás és méltóság van.

rap: Milyen volt a próbaidőszak?

MB: Lassan öt éve vagyok a társulat tagja, és bár kicsi színház vagyunk, Schneider Zoltánnal eddig csak egyetlen darabban dolgoztam, így nagyon örültem a közös munkának. A próbafolyamatot az ő finom humora és cinizmusa hatotta át, ami rendkívül szerethetővé tette számomra ezt az időszakot. Mondhatni, pofán csapta őt ez a szerep, hiszen Danhez hasonlóan ő is egy melegszívű ember. Ebben az előadásban egymást felváltva két gyerekszereplő is van. A gyerekekkel extra kihívás együtt dolgozni, viszont üde színfoltot jelentenek, jó nézni őket, inspirálódni belőlük. Miattuk mi is sokkal kíméletesebbek vagyunk egymással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.