rés a présen

„Soha nem is volt”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. január 29.

Színház

Mészáros Blanka színész

rés a présen: Nekem olybá tűnt, úgy mentél el szülni, hogy egy pillanatra sem tűntél el a színről.

Mészáros Blanka: Jó volt az időzítés, ami a mi szakmánkban meglehetősen fontos. A szülés miatt két színházi főszerepet és egy filmszerepet adtam vissza. Az anyaság szakmai lemondással jár, amit egy percig sem bánok, hiszen Irma, a kislányom minden áldozatot megér, de el kell ismernem, hogy nem könnyű nemet mondani a jobbnál jobb felkérésekre. A Radnóti társulata velem együtt örült a boldogságomnak, és mindenben partnerek voltak.

rap: Az Én, Daniel Blake az első előadásod a szülés után. Ismerted előtte a történetet?

MB: Pár évvel ezelőtt láttam moziban Ken Loach filmjét. Zokogtam a végén, és napokig a hatása alatt voltam. Amikor megtudtam, hogy a Radnóti műsorra tűzi, el nem tudtam képzelni, hogyan fogjuk elmesélni ezt a történetet színpadon. A megoldáshoz végül Valló Péter, az előadás rendezője adta a kulcsot.

A teljesen üres, egyetlen hatalmas gerenda által uralt színpad, a gyerekszereplő szép színpadi jelenléte, és az a dokumentarista színjátszás, amelyet mindannyiunktól megkövetelt, mind hozzájárultak a darab különleges hangulatához. Hálás vagyok Péternek, amiért megajándékozott Katie szerepével, izgalmas volt megformálni egy periférián élő, otthontalan, nyomorgó nőt, akiben minden rossz ellenére hihetetlen nagy élni akarás és méltóság van.

rap: Milyen volt a próbaidőszak?

MB: Lassan öt éve vagyok a társulat tagja, és bár kicsi színház vagyunk, Schneider Zoltánnal eddig csak egyetlen darabban dolgoztam, így nagyon örültem a közös munkának. A próbafolyamatot az ő finom humora és cinizmusa hatotta át, ami rendkívül szerethetővé tette számomra ezt az időszakot. Mondhatni, pofán csapta őt ez a szerep, hiszen Danhez hasonlóan ő is egy melegszívű ember. Ebben az előadásban egymást felváltva két gyerekszereplő is van. A gyerekekkel extra kihívás együtt dolgozni, viszont üde színfoltot jelentenek, jó nézni őket, inspirálódni belőlük. Miattuk mi is sokkal kíméletesebbek vagyunk egymással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.