Színház - Almodóvar light - A Mindent anyámról a Pesti Színházban

  • Csáki Judit
  • 2010. március 18.

Színház

Viszonylag gyorsan, mintegy két év alatt eljutott Pedro Almodóvar talán legsikeresebb filmjének, a Mindent anyámról című mozinak a színpadi adaptációja a londoni West Endről a Pesti Színházba. Samuel Adamson, a színházi változat szerzője ügyes fickó; gyorsan rájött, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb karrierre számíthat az adaptációkból, mint saját darabjaiból, és rutinos adapterré vált. A két mérsékelt fogadtatású saját darab után rögvest a tutiba nyúlt: Ibsen és Csehov színdarabjait adaptálta egy másik színpadra. Ha túltesszük magunkat a kezdő és legfontosabb kérdésen - hogy ugyanis miért és mi végre -, be kell látnunk a döntés bölcsességét: a jó névnél nincs jobb.

Pedro Almodóvar is jó név - a Mindent anyámról sokak kedvenc filmje; különleges mese különleges figurákkal, nagy szeretettel és nagy empátiával hangszerelve. Samuel Adamson voltaképp egyetlen dramaturgiai változtatást eszközölt a film sztorijában - de ezzel súlyos lavinát indított el, amely azután majdnem teljesen maga alá temette az egész darabot.

A filmben egy anya történetét látjuk, akinek a tizenhét éves fiát (aki írónak készül, ezért egyfolytában jegyzetel) a szeme láttára gázolja halálra egy autó, éppen akkor, amikor színésznőideáljától, A vágy villamosában főszerepet játszó nőtől autogramot szeretne kérni. És innen, a gödör legaljáról indul el az anya, hogy föllelje a fiú apját, a transzvesztita Estebant - a félbetépett fénykép másik felét...

A színdarabban a fiú meséli el - pontosabban rendezi meg - ezt a történetet, azaz nem lehet halott; vagyis az anya egy "színház a színházban" betétben játssza el a saját történetét a halott fiúval, és azon belül egy másik színházban és másik darabban - A vágy villamosában - is föllép, és ezt is a fia rendezi. Mintha maga Almodóvar lenne színre léptetve - és akkor még a darab rendezője, Kamondi Zoltán is.

Ez bizony zavaros - és nemcsak a közönséget zavarja az értésben, hanem a látszat szerint olykor a színészeket is: mintha nem tudnák, hogy épp kit játszanak. Kivált a főszerepet, Manuelát játszó Börcsök Enikőre érvényes ez, akinek a játéka persze most is súlyos és kemény, csak érződik rajta ez a bizonyos zavar: most akkor színésznőt játszik, aki anya és elvesztette a fiát, vagy anyát, aki elvesztette a fiát, ezért ismét színésznek áll egy picit? A dramaturgiai és színészi zavarodottság a vége felé látszik oldódni, amikor ráadásul egy másik színdarab is "színre lép" (García Lorca Vérnásza), és mindenestül fölülemelkedünk a követhetőségen vagy követhetetlenségen. Feladjuk.

Kamondi sok színházi közelivel dolgozik - ebben segítségére van Árvai György díszlete: számos "színpad a színpadon", tologatható, bedíszletezett kis fülkék. Hátulról és oldalról közlekednek be a nagyobb térbe - s hogy ez a nagyobb tér is létezik, arról a színpad jobb szélén némileg erőltetetten jelen lenni igyekvő "rendező" tudósít. Holott ő valójában Esteban, a "halott" fiú, és a nagyon is élő rendező, aki az anyját rendezi. Varju Kálmán a rendező szerepében klisékben utazik - de Estebanként igen jó. Ráadásul már az előadás legelején az, amikor is hosszasan farkasszemet néz velünk, küzd a megszólalással, és nézővé avat bennünket.

A jelenetek inkább snittek: éles váltások teszik szaggatottá az alakításokat. Ez egyébként nem árt nekik: a feltűnés-eltűnés ritmusa "nézőbarát". A kisebb szerepekben egy-egy domináns vonással operál a színész. Majsai-Nyilas Tünde, aki az ünnepelt díva árnyékban élő szeretőjét, színpadi partnerét, a drogos Ninát játssza, a hisztériát használja leginkább. Tornyi Ildikó Rosa nővére a szerep bizarr zsúfoltságát (a szegények jótevője terhes lesz egy AIDS-es transzvesztitától - Esteban apjától egyébként -, majd a szülésbe bele is hal) természetes egyszerűséggel emeli ki.

A sikeres, ám persze boldogtalan sztárt, Humát alakító Hegyi Barbara akkor a legjobb, amikor a Börcsökkel közös jelenetekben mutatja a szerep életét. Kevésbé hiteles a belső körök feltárásában, a Ninához fűződő szerelmi szenvedély megmutatásában, pedig ez a figura kiszolgáltatottságának kulcsa.

Börcsök Enikő jogos zavaráról fentebb írtam - de fontosabb ám ennél az, hogy megint előadás-szervező erővé válik az általa játszott anyafigura a keresés, az eltökélt kockáztatás révén; ha figyel a közönség a szinte félrevetett mondatokra, félfordulatban mutatott gesztusokra, megtudhatja, hogyan dönt minden pillanatban az, akinek muszáj követnie belső törvényeit, ha minduntalan ráfázik, akkor is.

Epres Attila Agradót játssza - Manuela barátja ő, szintén transzvesztita, mint volt szerelme, Lola-Esteban, aki amúgy rondán elhagyta. Agrado nemcsak megéli és vállalja, de erős öniróniával mutogatja is saját létformájának kliséit: a transzvesztita panaszai című többrészes monológja a szilikonmell árától a farok méretéig alapos tájékoztatást nyújt. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Epres Attila külseje és játéka mentes minden karikatúra-paródia jellegtől - előttünk egy emberi méltóságába kapaszkodó, nehéz sorsú, szeretetre méltó figura áll. Szép, gazdag alakítás.

Pesti Színház, március 6.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.