Színház - Haladóknak, éjszakára - Vinnai András: Roló

  • Csáki Judit
  • 2010. június 10.

Színház

Szoktam néha kapni egy sms-t: holnap este (késő este) előadás lesz itt és itt, újabban a Trafóban, ezt és ezt játsszuk, de ne gyere el, mert rossz lesz, vagy mert úgysem férsz be, vagy mert halálra fogod unni magad. Így értesít (több százunkat, fölteszem) a TÁP Színház arról, hogy megint csinált valamit.

A TÁP még mindig a színházi vadhajtások színháza, a megveszekedett színházi ambícióé, miszerint a jóból sosem elég, mert olyan sok a rossz. A rossz, mármint a színházi rossz persze valóságos kincsesbánya Vajdai Vilmosnak és csapatának - ha egyszer nem lesz színházi rossz, akkor a TÁP vagy megszűnik, vagy "rendes" színházzá válik, amit sem neki, sem magunknak nem kívánnék.

A TÁP "kultszínház"; a kultuszon kívül van neki törzsközönsége és törzsgárdája, ez utóbbiban sok-sok kiváló színész, jeléül annak, hogy a "normális" színházi előadásokban való szereplés után nemcsak energiából marad elég az éjszakai vendégeskedéshez, hanem invencióból, kedvből, színészetből is. A különféle "műsoros estek" - amilyen például a Minden Rossz Varieté, a színészverseny, a Techno-varieté vagy a Kurátorok - jól megférnek a színház repertoárjában a majdnem igazi darabokból készült előadásokkal, amelyek persze ugyanarra a rugóra járnak, mint a többi: olyan rossz, hogy már remek.

Az a formanyelv, amellyel a TÁP dolgozik, erőteljesen "összművészeti": a szöveggel minimum egyenértékű a zene, a - kényszerből és szándékoltan egyszerű, mégis szellemes - látvány (melynek szerves tartozéka a vetítés), a színészi eszköztárból pedig a mozgás, a mimika, a gesztusok. Fontos elem a csönd, vagyis a hallgatás, olykor a kínosig, a feszengtetőig - emlékszünk, Vajdai Vilmos egyik legelső TÁP-os produkciója egy lassú rágyújtás volt -, aztán az ismétlés, a reflektáltság, a játék a civil ki- és beszólásokkal.

Néha van beépített néző. A nézők amúgy is aktívabb szereplői ezeknek az előadásoknak; amikor annak idején még a Süss Fel Napban álldogáltunk éjszakánként, sokszor kifejezetten interaktív műsort láttunk: nemcsak civilek, hanem színészek is bele-beleszóltak a játékba, aztán fölmentek a színpadra is - és ha most valaki azt mondaná, ebben bizony semmi spontán nem volt, azt is elhinném.

Ezt a színházat kifogyhatatlanul táplálja a konvenció. Nemcsak a hagyományosnak mondható szoros darabértelmezés, az illusztratív színjátszás és a direkt hatások előidézése, hanem az a kortársi hazai közeg, amelyben létezik: a sablonok, a populáris fogalmazásmód és a melodráma. Egész hálózata létezik már azoknak a színházi formációknak, amelyek ezeket a tipikus vacakságokat építik be és át a saját produkcióikba, a közhelyes és trendi témáktól kezdve a bulvár tobzódásáig. A TÁP minapi előadásának közeli rokona például a Szputnyik nemrégiben bemutatott A Kockavetője, de nincs tőle messze a HOPPart A kis vakondja sem.

A Roló című előadás alapja Vinnai András korábban született hangjátéka, amely egy memóriazavaros (pontosabban -hiányos) férfiról szól, meg arról az orvosról, aki eltökélten próbál segíteni azon a problémán, amely a páciensnek egyáltalán nem probléma. Van aztán még egy északi történet, belekomponálva a memóriazavarba - alig is tartozik össze a kettő, de nem is igyekszik összehajlítani senki. Ez utóbbiban van egy pap, egy lány és egy rég eltűnt vőlegény, örök szerelem; régi slágerek csendülnek föl újra, és szépen tátognak rá a színészek, kivált Stork Natasa, miközben meg kell a szívnek szakadni - meg hát a röhögéstől is meg kell.

A memóriazavar kezelése leginkább egy stand-up comedyhez hasonlít (nota bene: ez is otthonos formája a TÁP-produkcióknak); Terhes Sándor játssza az orvost, dr. Pumánszky Miklóst (van is néhány poén a névre, lásd a drámák rémes beszélő neveit), de van neki egy alakmása, akit Tamási Zoltán játszik - és hát az egész nagyjából mindegy a Lajosnak, aki úgysem emlékszik semmire. Pumánszky doktor - maga is klinikai eset - valósággal rácuppan a különleges esetre, és nagy lendülettel lát a kutakodásnak: megtudni az emlékezet nélküli embertől, hogyan is veszítette el az emlékezetét. És ha ebbe a summába belegondolunk, rögtön világos lesz, miért tartozik össze Vinnai és a TÁP.

A frappánsan ritmizált jelenetsor csúcspontja, amikor Lajost meghívják a tévében egy lottósorsolásra; neki kellene kihúznia, elolvasnia és bemondania a nyertes számot, de az utolsó fázisnál rendre elakad, hiszen mire a kamera felé fordítja a számot, már elfelejtette. Gosztonyi Csaba játssza a jóindulatú, béketűrő szerencsétlen flótást, aki meglehetős együgyűségében nemigen fogja föl a kavarodást maga körül.

A széttartó jelenetsorokat - melyek széttartását senki nem igyekszik olcsó trükkökkel takargatni, sőt: a váltásokra föl van híva a figyelmünk - táncbetétek tagolják tovább. Pontosan olyanok, mint az előadás egésze: parodisztikusak, viccesek és flottak.

A TÁP-féle színház megtévesztő. A Marsról lepottyant néző vagy kritikus nem ért belőle semmit, illetve ért mindent, csak azt nem, hogy miért és mitől jó ez. A TÁP - haladóknak való.

Trafó, TÁP Színház, május 28.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.