Performansz

Krétakör-majális

  • Kovács Bálint
  • 2010. május 6.

Színház

Évszázaddal ezelőtt kezdődött meg egy Pécs melletti bányában egy titokzatos, "transzhumán" gép felépítése, amely azonban öntudatra ébredt, és elkezdett beépülni a város lakóinak tudatába. A gépet építő Utópia Kollégium tagjainak leszármazottai most érezték megfelelőnek az időt arra, hogy megkíséreljék kilökni a kollektív tudatból a gépet, mégpedig "kritikus mennyiségű kreativitás" latba vetésével - ez Schilling Árpád helyspecifikus performanszának a lényege.

S bár ez a sztoriból nem derül ki, az ötlet kiváló. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretén belül, kizárólag helyi iskolások közreműködésével, több hónapnyi drámapedagógiai foglalkozás eredményeképpen a város múltjára - és az elhagyatott, kihasználatlan ipari létesítmény bejárásával a jelenére is - reflektálva született meg mindaz, amit a majálison a több száz érdeklődő elé tártak. Ez eddig tehát nagyon is rendben van - csak nézők ne lennének.

Maga az "előadás" ugyanis nem tűnik egyébnek, mint ami egyébként valóban: egy jó hangulatú csoport hosszú munkáját lezáró, de csak az alkotók számára fontos és komoly aktusnak - a nagy múltjával még mindig (de egyre kevésbé és kevésbé) jelentős nézői reményeket keltő Krétakör újabb megmozdulása helyett. A fiatalok előbb kivetítőkön tesznek javaslatokat a világ jobbítására (szelektív szemétgyűjtés, tolerancia), majd egy gép lerombol egy kis lakókocsit, aztán bevonulunk egy épületbe, ahol a meglehetősen impozáns indusztriál-sci-fi díszletekbe áramot vezetnek (ez persze látványos, de nem több kihelyezett Csodák Palotája-attrakciónál), majd ennek örömére a diákok énekelnek és zenélnek egy sort. Lelkesedésük tényleg örömteli - csak a mi lelkesedésünk nem jön meg sehogy sem.

Pécs, Széchenyi Akna, május 1.

A kezdeményezés: *****

A performansz: **

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.