S bár ez a sztoriból nem derül ki, az ötlet kiváló. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretén belül, kizárólag helyi iskolások közreműködésével, több hónapnyi drámapedagógiai foglalkozás eredményeképpen a város múltjára - és az elhagyatott, kihasználatlan ipari létesítmény bejárásával a jelenére is - reflektálva született meg mindaz, amit a majálison a több száz érdeklődő elé tártak. Ez eddig tehát nagyon is rendben van - csak nézők ne lennének.
Maga az "előadás" ugyanis nem tűnik egyébnek, mint ami egyébként valóban: egy jó hangulatú csoport hosszú munkáját lezáró, de csak az alkotók számára fontos és komoly aktusnak - a nagy múltjával még mindig (de egyre kevésbé és kevésbé) jelentős nézői reményeket keltő Krétakör újabb megmozdulása helyett. A fiatalok előbb kivetítőkön tesznek javaslatokat a világ jobbítására (szelektív szemétgyűjtés, tolerancia), majd egy gép lerombol egy kis lakókocsit, aztán bevonulunk egy épületbe, ahol a meglehetősen impozáns indusztriál-sci-fi díszletekbe áramot vezetnek (ez persze látványos, de nem több kihelyezett Csodák Palotája-attrakciónál), majd ennek örömére a diákok énekelnek és zenélnek egy sort. Lelkesedésük tényleg örömteli - csak a mi lelkesedésünk nem jön meg sehogy sem.
Pécs, Széchenyi Akna, május 1.
A kezdeményezés: *****
A performansz: **
