Színház - Szálkásít - Fédra Fitness

  • Csáki Judit
  • 2009. január 29.

Színház

Jogos a kérdés: mit keres Phaidra a fitneszklubban? Van válasz: a mostohafiát, Hippolütoszt keresi, akibe szerelmes, és akinek több oka is van rá, hogy ezen a trendi helyen, szupermodern gépek közt, tükrökkel és csábos plakátokkal körülvéve töltse az idejét.

Az egyik ok: az egyik padon, a súlyzók alatt fekszik immár három éve kómában az apja, Thészeusz; alighanem itt érte valami sportbaleset. Hippolütosz jó fia apjának; masszírozza a lábát, simogatja az arcát, nem adja fel a reményt, hogy Thészeusz magához tér - itt van otthon.

A másik ok: Hippolütosz a tökéletes test megszállottja, undorodik minden rendellenességtől, a testnedvektől, egyéb emésztőrendszeri termékektől, és szenvedélybeteg módjára dolgozik teste tökéletességén. Valamint igencsak problémás az apjához fűződő viszonya; nem könnyű Thészeusz fiának lenni, akkor sem, ha itt háttérbe szorulnak a hajdani hőstettek. Ráadásul nyomasztja a tudat, hogy lassan kéne már kezdeni valamit a nőkkel, de erre semmi ingerenciája, sőt. Jaskó Bálint felnőtten is dacos, tétova kamasz-Hippolütoszt játszik. Éppen úgy infantilis, mint féltestvére, a debil Minitaurosz (!), aki a virtuális térben leli kedvenc időtöltését.

Phaidrát Tasnádi István darabjában ezúttal Fédrának hívják; az előadást az EuroCenter Club Fitness nevű intézményében tartják (és a csírázó magánmecenatúra terméke: az Orlai Produkcióé) - a hely és a produkció viszonya harmonikus, ezért lényegtelen, mi volt előbb: a helyszín ötlete vagy a darabé.

Ha az Euripidésztől származó mitologikus művet minden emelkedettségtől megfosztva egy anakronisztikus, ugyanakkor komplex jelentésű helyszínen játsszák - ebben végtére nincsen több egy színházi poénnál. A poén az ütköztetés: hogyan feszül egymásnak a történet és a helyszín (ha jó az eredeti, ki fog bírni bármit, ez megjósolható: várótermet, fodrászszalont, hajléktalanszállót). A fordított távcső nézőpontja pedig átironizálja a történetet - de ez még mindig a poén része.

Tasnádi - ezúttal mint rendező is - nem ezt a legkönnyebb utat választotta. A Fédra Fitnesst nem a poénra kihegyezettség alapvetően cinikus célja működteti, hanem a feszültség, mégpedig nem a hely és a történet, hanem a történet - mondjuk így - két végpontja közt: akkor és most. Szálkásít, mondhatnánk fitnesznyelven. A KoMa társulat és a volt krétakörösök néhány tagja a fitneszterem súlyain kívül a Phaidra-történet súlyát is mozgatja: itt bizony egy királynő (jelentsen ez ma bármit is) beleszeret a mostohafiába, és ez, illetve a visszautasítás szörnyű cselekedetre indítja.

És persze ott vannak a körülmények: a kómában fekvő férj, Thészeusz, akivel a házasság amúgy sem volt egy méznyalás; Minitaurosz, aki még debilségével is a rémes múltra és a terheltségre emlékezteti az anyját. Fédra sokat tapasztalt asszony, súlyos batyut cipel, és akkor még ez a szerelem is...

Tasnádi darabját - akkor még Phaidra címen - néhány évvel ezelőtt már megrendezte Schilling Árpád egy nemzetközi színészcsapat részvételével, Udvaros Dorottya főszereplésével. Abban az előadásban alaposan le volt véve az antik mítosz tragikus amplitúdójából; most nem ez történik, inkább az antik mítosz kulturálisan sokszorosan hitelesített súlya lett kisebb: nehogy azt higgyük már, hogy például Thészeusz az, akinek látni-tudni szeretné magát. Nem, ő nem; Fédra viszont ugyan mi más már Euripidésznél is - hogy Racine-t vagy Enquistet csak futólag említsük -, mint egy középkorú asszony, aki beleszeret a mostohafiába? Vagyis: a mítosz közepére ment be Tasnádi, a lényegét ragadta meg.

És az került ide, ebbe a fitneszklubba. Ahol Fédra - és ezt Csákányi Eszter gyönyörűen játssza rögtön az elején - voltaképpen idegen: nagykabátban, cipővédőben sétál be a finom edzőcuccba öltözött udvartartásba. A spinningelő kórus - Lass Bea és Jelinek Erzsébet - számos szerepet játszik, az udvar részei ők is; Jelinek például lenyűgözően komolyan és komikusan nyomja a személyi edző felsrófolt álszakszövegét a később kuncsafttá váló Fédrának, aki elhatározta: így kerül közelebb szerelméhez. Szaurosz is az udvar, vagyis a család része; ez a durva és velejéig hím macsó, aki tán mind közül a legjobban érti Fédrát, és segítene is rajta a maga kefélésre mindig kész módján. Ugyanígy van Hippolütosszal is; Zrínyi Gál Vince érzékenyen és drabálisan sasszézik a két "problémás" személyiség közt, a szűkített ambíciók adta vehemens biztonsággal. És ott van még Bánki Gergely papja - önérdek-érvényesítő mediátor a javából.

Csákányi Eszter verses szerelmi vallomása a teljes kitárulkozás - nemcsak a fia előtt, hanem előttünk is, hisz teljes verőfényben üljük körül a történetet. Önuralom és szenvedély, kiszolgáltatottság és méltóság ad neki valóban királynői tartást, ahogy a közönséges, alpári elutasítás után - "nem baszlak meg, anyám, öreg vagy" - csak áll némán, és néz maga elé. Most - ott és akkor - öregszik, tényleg, minden este. Nagy alakítás.

És Scherer Péter Thészeusza csak alszik ott középen; amikor fölébred, csúcsra jár az alpári pokol. De mielőtt vér is folyna, a bamba Minitaurosz - Katona László felkiáltójel-szerű alakítása - döbbenetesen tisztán és közönyösen megjósolja... hát, nagyjából a világvégét. Itt tartunk most.

EuroCenter, Club Fitness, január 18.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.