Színház - Szálkásít - Fédra Fitness

  • Csáki Judit
  • 2009. január 29.

Színház

Jogos a kérdés: mit keres Phaidra a fitneszklubban? Van válasz: a mostohafiát, Hippolütoszt keresi, akibe szerelmes, és akinek több oka is van rá, hogy ezen a trendi helyen, szupermodern gépek közt, tükrökkel és csábos plakátokkal körülvéve töltse az idejét.

Az egyik ok: az egyik padon, a súlyzók alatt fekszik immár három éve kómában az apja, Thészeusz; alighanem itt érte valami sportbaleset. Hippolütosz jó fia apjának; masszírozza a lábát, simogatja az arcát, nem adja fel a reményt, hogy Thészeusz magához tér - itt van otthon.

A másik ok: Hippolütosz a tökéletes test megszállottja, undorodik minden rendellenességtől, a testnedvektől, egyéb emésztőrendszeri termékektől, és szenvedélybeteg módjára dolgozik teste tökéletességén. Valamint igencsak problémás az apjához fűződő viszonya; nem könnyű Thészeusz fiának lenni, akkor sem, ha itt háttérbe szorulnak a hajdani hőstettek. Ráadásul nyomasztja a tudat, hogy lassan kéne már kezdeni valamit a nőkkel, de erre semmi ingerenciája, sőt. Jaskó Bálint felnőtten is dacos, tétova kamasz-Hippolütoszt játszik. Éppen úgy infantilis, mint féltestvére, a debil Minitaurosz (!), aki a virtuális térben leli kedvenc időtöltését.

Phaidrát Tasnádi István darabjában ezúttal Fédrának hívják; az előadást az EuroCenter Club Fitness nevű intézményében tartják (és a csírázó magánmecenatúra terméke: az Orlai Produkcióé) - a hely és a produkció viszonya harmonikus, ezért lényegtelen, mi volt előbb: a helyszín ötlete vagy a darabé.

Ha az Euripidésztől származó mitologikus művet minden emelkedettségtől megfosztva egy anakronisztikus, ugyanakkor komplex jelentésű helyszínen játsszák - ebben végtére nincsen több egy színházi poénnál. A poén az ütköztetés: hogyan feszül egymásnak a történet és a helyszín (ha jó az eredeti, ki fog bírni bármit, ez megjósolható: várótermet, fodrászszalont, hajléktalanszállót). A fordított távcső nézőpontja pedig átironizálja a történetet - de ez még mindig a poén része.

Tasnádi - ezúttal mint rendező is - nem ezt a legkönnyebb utat választotta. A Fédra Fitnesst nem a poénra kihegyezettség alapvetően cinikus célja működteti, hanem a feszültség, mégpedig nem a hely és a történet, hanem a történet - mondjuk így - két végpontja közt: akkor és most. Szálkásít, mondhatnánk fitnesznyelven. A KoMa társulat és a volt krétakörösök néhány tagja a fitneszterem súlyain kívül a Phaidra-történet súlyát is mozgatja: itt bizony egy királynő (jelentsen ez ma bármit is) beleszeret a mostohafiába, és ez, illetve a visszautasítás szörnyű cselekedetre indítja.

És persze ott vannak a körülmények: a kómában fekvő férj, Thészeusz, akivel a házasság amúgy sem volt egy méznyalás; Minitaurosz, aki még debilségével is a rémes múltra és a terheltségre emlékezteti az anyját. Fédra sokat tapasztalt asszony, súlyos batyut cipel, és akkor még ez a szerelem is...

Tasnádi darabját - akkor még Phaidra címen - néhány évvel ezelőtt már megrendezte Schilling Árpád egy nemzetközi színészcsapat részvételével, Udvaros Dorottya főszereplésével. Abban az előadásban alaposan le volt véve az antik mítosz tragikus amplitúdójából; most nem ez történik, inkább az antik mítosz kulturálisan sokszorosan hitelesített súlya lett kisebb: nehogy azt higgyük már, hogy például Thészeusz az, akinek látni-tudni szeretné magát. Nem, ő nem; Fédra viszont ugyan mi más már Euripidésznél is - hogy Racine-t vagy Enquistet csak futólag említsük -, mint egy középkorú asszony, aki beleszeret a mostohafiába? Vagyis: a mítosz közepére ment be Tasnádi, a lényegét ragadta meg.

És az került ide, ebbe a fitneszklubba. Ahol Fédra - és ezt Csákányi Eszter gyönyörűen játssza rögtön az elején - voltaképpen idegen: nagykabátban, cipővédőben sétál be a finom edzőcuccba öltözött udvartartásba. A spinningelő kórus - Lass Bea és Jelinek Erzsébet - számos szerepet játszik, az udvar részei ők is; Jelinek például lenyűgözően komolyan és komikusan nyomja a személyi edző felsrófolt álszakszövegét a később kuncsafttá váló Fédrának, aki elhatározta: így kerül közelebb szerelméhez. Szaurosz is az udvar, vagyis a család része; ez a durva és velejéig hím macsó, aki tán mind közül a legjobban érti Fédrát, és segítene is rajta a maga kefélésre mindig kész módján. Ugyanígy van Hippolütosszal is; Zrínyi Gál Vince érzékenyen és drabálisan sasszézik a két "problémás" személyiség közt, a szűkített ambíciók adta vehemens biztonsággal. És ott van még Bánki Gergely papja - önérdek-érvényesítő mediátor a javából.

Csákányi Eszter verses szerelmi vallomása a teljes kitárulkozás - nemcsak a fia előtt, hanem előttünk is, hisz teljes verőfényben üljük körül a történetet. Önuralom és szenvedély, kiszolgáltatottság és méltóság ad neki valóban királynői tartást, ahogy a közönséges, alpári elutasítás után - "nem baszlak meg, anyám, öreg vagy" - csak áll némán, és néz maga elé. Most - ott és akkor - öregszik, tényleg, minden este. Nagy alakítás.

És Scherer Péter Thészeusza csak alszik ott középen; amikor fölébred, csúcsra jár az alpári pokol. De mielőtt vér is folyna, a bamba Minitaurosz - Katona László felkiáltójel-szerű alakítása - döbbenetesen tisztán és közönyösen megjósolja... hát, nagyjából a világvégét. Itt tartunk most.

EuroCenter, Club Fitness, január 18.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.