Az egyik ok: az egyik padon, a súlyzók alatt fekszik immár három éve kómában az apja, Thészeusz; alighanem itt érte valami sportbaleset. Hippolütosz jó fia apjának; masszírozza a lábát, simogatja az arcát, nem adja fel a reményt, hogy Thészeusz magához tér - itt van otthon.
A másik ok: Hippolütosz a tökéletes test megszállottja, undorodik minden rendellenességtől, a testnedvektől, egyéb emésztőrendszeri termékektől, és szenvedélybeteg módjára dolgozik teste tökéletességén. Valamint igencsak problémás az apjához fűződő viszonya; nem könnyű Thészeusz fiának lenni, akkor sem, ha itt háttérbe szorulnak a hajdani hőstettek. Ráadásul nyomasztja a tudat, hogy lassan kéne már kezdeni valamit a nőkkel, de erre semmi ingerenciája, sőt. Jaskó Bálint felnőtten is dacos, tétova kamasz-Hippolütoszt játszik. Éppen úgy infantilis, mint féltestvére, a debil Minitaurosz (!), aki a virtuális térben leli kedvenc időtöltését.
Phaidrát Tasnádi István darabjában ezúttal Fédrának hívják; az előadást az EuroCenter Club Fitness nevű intézményében tartják (és a csírázó magánmecenatúra terméke: az Orlai Produkcióé) - a hely és a produkció viszonya harmonikus, ezért lényegtelen, mi volt előbb: a helyszín ötlete vagy a darabé.
Ha az Euripidésztől származó mitologikus művet minden emelkedettségtől megfosztva egy anakronisztikus, ugyanakkor komplex jelentésű helyszínen játsszák - ebben végtére nincsen több egy színházi poénnál. A poén az ütköztetés: hogyan feszül egymásnak a történet és a helyszín (ha jó az eredeti, ki fog bírni bármit, ez megjósolható: várótermet, fodrászszalont, hajléktalanszállót). A fordított távcső nézőpontja pedig átironizálja a történetet - de ez még mindig a poén része.
Tasnádi - ezúttal mint rendező is - nem ezt a legkönnyebb utat választotta. A Fédra Fitnesst nem a poénra kihegyezettség alapvetően cinikus célja működteti, hanem a feszültség, mégpedig nem a hely és a történet, hanem a történet - mondjuk így - két végpontja közt: akkor és most. Szálkásít, mondhatnánk fitnesznyelven. A KoMa társulat és a volt krétakörösök néhány tagja a fitneszterem súlyain kívül a Phaidra-történet súlyát is mozgatja: itt bizony egy királynő (jelentsen ez ma bármit is) beleszeret a mostohafiába, és ez, illetve a visszautasítás szörnyű cselekedetre indítja.
És persze ott vannak a körülmények: a kómában fekvő férj, Thészeusz, akivel a házasság amúgy sem volt egy méznyalás; Minitaurosz, aki még debilségével is a rémes múltra és a terheltségre emlékezteti az anyját. Fédra sokat tapasztalt asszony, súlyos batyut cipel, és akkor még ez a szerelem is...
Tasnádi darabját - akkor még Phaidra címen - néhány évvel ezelőtt már megrendezte Schilling Árpád egy nemzetközi színészcsapat részvételével, Udvaros Dorottya főszereplésével. Abban az előadásban alaposan le volt véve az antik mítosz tragikus amplitúdójából; most nem ez történik, inkább az antik mítosz kulturálisan sokszorosan hitelesített súlya lett kisebb: nehogy azt higgyük már, hogy például Thészeusz az, akinek látni-tudni szeretné magát. Nem, ő nem; Fédra viszont ugyan mi más már Euripidésznél is - hogy Racine-t vagy Enquistet csak futólag említsük -, mint egy középkorú asszony, aki beleszeret a mostohafiába? Vagyis: a mítosz közepére ment be Tasnádi, a lényegét ragadta meg.
És az került ide, ebbe a fitneszklubba. Ahol Fédra - és ezt Csákányi Eszter gyönyörűen játssza rögtön az elején - voltaképpen idegen: nagykabátban, cipővédőben sétál be a finom edzőcuccba öltözött udvartartásba. A spinningelő kórus - Lass Bea és Jelinek Erzsébet - számos szerepet játszik, az udvar részei ők is; Jelinek például lenyűgözően komolyan és komikusan nyomja a személyi edző felsrófolt álszakszövegét a később kuncsafttá váló Fédrának, aki elhatározta: így kerül közelebb szerelméhez. Szaurosz is az udvar, vagyis a család része; ez a durva és velejéig hím macsó, aki tán mind közül a legjobban érti Fédrát, és segítene is rajta a maga kefélésre mindig kész módján. Ugyanígy van Hippolütosszal is; Zrínyi Gál Vince érzékenyen és drabálisan sasszézik a két "problémás" személyiség közt, a szűkített ambíciók adta vehemens biztonsággal. És ott van még Bánki Gergely papja - önérdek-érvényesítő mediátor a javából.
Csákányi Eszter verses szerelmi vallomása a teljes kitárulkozás - nemcsak a fia előtt, hanem előttünk is, hisz teljes verőfényben üljük körül a történetet. Önuralom és szenvedély, kiszolgáltatottság és méltóság ad neki valóban királynői tartást, ahogy a közönséges, alpári elutasítás után - "nem baszlak meg, anyám, öreg vagy" - csak áll némán, és néz maga elé. Most - ott és akkor - öregszik, tényleg, minden este. Nagy alakítás.
És Scherer Péter Thészeusza csak alszik ott középen; amikor fölébred, csúcsra jár az alpári pokol. De mielőtt vér is folyna, a bamba Minitaurosz - Katona László felkiáltójel-szerű alakítása - döbbenetesen tisztán és közönyösen megjósolja... hát, nagyjából a világvégét. Itt tartunk most.
EuroCenter, Club Fitness, január 18.
