rés a présen

„Tág horizonttal”

Lóky Tamás, Aulea Alapítvány

  • rés a présen
  • 2021. május 12.

Színház

A Slipperyről beszélgettünk.

rés a présen: Slippery, avagy kicsúszik a szánkon címmel új táncos stand-up esteket indítottatok a Trip Hajón. Kik vagytok?

Lóky Tamás: Producerként az Aulea Alapítvány áll a Slippery project mögött, művészeti vezetőként pedig egy négytagú kuratórium felügyeli az előadások létrehozását, tagjai: Bálint Orsolya, Magács László, Szabó-Székely Ármin és jómagam. Az alapítvány 2005 óta létezik, és fennállása óta rengeteg hazai és nemzetközi előadó-művészeti, illetve művészetpedagógiai projektet valósított meg. Az ötlet egy másfél évtizede tartó, folyamatos vita produktuma, amely Juhász Kata táncos, koreográfus és köztem zajlik: ő folyton félreért, én pedig semmire sem emlékszem. Szakmai tanácsadónak, kurátornak a független színházi szcéna olyan figuráit kerestük meg, akik megfelelően tág horizonttal és a slipperys darabok létrehozásához szükséges nem előadói kompetenciákkal is rendelkeznek.

rap: Mi a célja itt és most ennek a műfajnak?

LT: Nincs új a Nap alatt: annak a szintetizáló színházi nyelvnek, amely egyformán épít az expresszív mozgásra és szövegre (netán még dalokra és vizualitásra is), olyan utolérhetetlen klasszisait említhetném, mint a DV8 vagy a Peeping Tom. Ilyen szempontból nyilván mérföldkő volt számunkra, amikor tíz évvel ezelőtt a DV8 egykori frontemberével, Nigel Charnockkal csináltuk a Revolutiont, amelyben Juhász Kata és Andrássy Máté is szerepeltek a Slippery mostani fellépői közül. Aztán éppen Máté hivatkozik a szkeccsében (Hová tegyem a kulcsot?) Halász Péterre, akinek újságszínházi sorozatát, a történő közélettel fenntartott dialógusát szerettem volna folytatni. Az a 90-es évek második felében, persze egy sokkal szabadabb médiakörnyezetben került színpadra, tehát egészen más volt a társadalmi szerepe. A társadalomkritikai indíttatás folytán a Slippery-estek sorozata funkcióját tekintve Hofi Géza nyomdokain egyensúlyozhatna, erős hajlammal a mémesedésre. A sorozat célja a társadalmi párbeszéd katalizálása oly módon, hogy a beszéd tárgya független legyen a közmédia előimádkozásától, valamiféle intellektuális vox populit szeretnénk fölerősíteni. Azért „adunk mikrofont” a fellépők kezébe, hogy kiderüljön: ők milyen közös ügyeket tartanak érdemesnek szóba hozni.

MaNcs

rap: Mikor látható a következő rész?

LT: Május 15-én este 8-tól látható a második Slippery-est, amelynek a fellépői Biczók Anna, az Egyed Bea – Fekete Ádám ikercsillagzat, Fülöp László és Szabó Vera, de ehhez még járulhatnak meglepetések. Egyelőre webszínházi eseményre készülünk, tehát az alkotói folyamat része a „megfilmesítés” módjának a kitalálása is, de van egy színházi szempontból pozitív jövőképünk is, ezért arra kértük a szerzőket, hogy csak olyan megoldásokat hozzanak, amelyek később színpadon is megélnek. Akár már ezen a nyáron. A webszínházi Slippery-estek a premier napjától kezdve elérhetők a Trip Hajó weboldalán keresztül. Az élő színházi bemutató, netán turné főképp a kritikai fogadtatástól függ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.