Színház

A szemébe nézni

Joe White: Tiszavirág

  • Sándor Panka
  • 2021. május 12.

Színház

A történet egy isten háta mögötti angol faluban, Shropshire-ben játszódik. Akik kezdeni akartak valamit az életükkel, már rég leléptek, már csak az idősek és az elveszettek élnek itt. Mint az a háromtagú család, akik az idősebb gyermek, Adam elvesztését próbálják épp feldolgozni.

Az előadás egyetlen nap eseményeit mutatja be, a fiú halálának egyéves évfordulóján. Látjuk: a gyász mindenkit máshogyan teper le, egyik szereplő sem tud megbirkózni a traumával. Az apa, Ben (Rancsó Dezső) nem bírja kimondani a fia nevét, s nem hajlandó (vagy nem tud) a felesége szemébe nézni sem. Az anya, Cat (Soltész Bözse) újabb és újabb hangüzeneteket hagy a halott gyerek telefonján, felvételeket néz róla és alkohollal tompítja bánatát. Lányuk, Loops (Cseke Lilla Csenge) pedig kizárólag kamuflázst hord és teljes élethazugságot épít maga köré. Azt mondja, hogy ő nem képes érezni. A hátramaradt családtagok képtelenek közösen, egymásba kapaszkodva, egymást gyógyítva túllépni a tragédián, magányosan, szinte idegenekként élnek együtt. Rettegnek attól, hogy kilátástalan helyzetük örökre szól, mégsem találják a menekülés útjait.

Mindegyikük életébe fordulatot hoz Harry (Bölkény Balázs), aki a falu bezárásra ítélt kocsmájában dolgozik. Az ő személyén keresztül váratlan lehetőséget kapnak a múlt tisztázására. Valamiért Adamre emlékezteti őket a fiú, így az egyébként esetlen, szorongó, visszahúzódó Harryből a család megmentője lesz. Az Adam után maradt űr megtelni látszik a személyével. Erre persze csak fokozatosan, Harryvel együtt jövünk rá, aki csak lassan rakja össze, micsoda furcsa játék, játszma ez. Mint egy bábut, úgy ruházzák fel az elhunyt itthagyott nyomaival, akár konkrétan a ruhadarabjaival is, hogy aztán mindenki a maga módján tudjon végső búcsút venni tőle. Reményvesztett emberek utolsó kétségbeesett kísérletét látjuk a túlélésre, a sebek begyógyítására.

Cseke Lilla Csenge és Bölkény Balázs 

Fotó: Juhász Éva/PMSZ

A közönség jelenléte nélkül nagyon nehéz megállapítani, hogy mennyire működőképes, mégis frappáns megoldásnak tűnik a darab humortalanságból fakadó humora. A szereplők kínosan erőltetett módon próbálnak viccelődni egymással, a poénok soha nem úgy csattanak, hogy felszabadító hatásuk legyen. Ez egyszerre teszi nevetségessé és nagyon emberivé őket. A közhelyek új fényt kapnak, az elrontott idézetek új tartalommal töltődnek fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.