Színház

Isten tudja

Istent keressük Székely Csaba drámájában, ebben a tízparancsolattal magára hagyott világban. Ott ül valahol a nézőtéren? Vagy a hiányával van jelen? Saját képünkben: a szelfikamerába bámuló színészek kivetített arcában? Egyetlen ember sorsában (is) vagy (csak) a nagy egészben, amiben minden mindennel összefügg?

Kit idegenben löknek, vernek

Móricz Zsigmond 1936-ban az utcán szedett össze egy lányt, s egyszerre lett pártfogója, szeretője, apja. A Csibe néven ismertté vált Litkei Erzsébet gyereket is szült az írónak, írja Móricz monográfusa, Szilágyi Zsófia. Majd hozzáteszi, „a nemzeti kánonba való bekerülésnek alapfeltétele volt (s bizonyos megszorításokkal mindmáig az is maradt), hogy a kiválasztott író rendelkezzen a morális példakép tulajdonságaival”, ezért Móricz életének ezt az epizódját elfedte az irodalomtörténet-írás.
  • Tompa Andrea
  • 2019. március 7.

Megeszi a gyerekek lelkét

Mi az izgalmasabb, ha Ascher Tamás egy kevésbé ismert orosz klasszikusba vágja a fejszéjét a Katonában, vagy ha szexi kultregényt, fordulatos gyerekthrillert rendez a Budapest Bábszínházban? Könnyű eldönteni, hiszen a két előadást alig egy hónap különbséggel mutatták be.

Ünnepi arcrongálás

Ez az előadás nem lesz népszerű még a Pintér-rajongók körében sem. Részben azért, mert nem „sima” fikciós darab (van-e ilyen egyáltalán – erről majd később), részben azonban azért, mert pont azt bombázza és rombolja, amit eddig Pintér Béla felépített.
  • Tompa Andrea
  • 2019. február 24.