rés a présen: Mikor alapítottátok a Tünet Együttest?
Szász Dániel: 15 éve merült fel a társulatalapítás ötlete, amikor a Karc című darabunk után Szabó Réka úgy érezte, hogy azzal a színészekből és táncosokból álló csapattal és a közösen kialakított formanyelvvel szívesen dolgozna tovább. A személyiségünk és a körülöttünk lévő világról szerzett tapasztalataink adják azóta is a muníciót egy-egy előadáshoz.
rap: A Tünet Együttesnek köszönhetően lettél táncosból színész is?
SZD: Kamaszként a színészi pálya érdekelt, és különböző színjátszó körökben játszottam. A kortárs tánccal csak 21 éves koromban találkoztam, de attól kezdve évekig csak táncosambícióim voltak. Leginkább élesben tanultam a táncot, produkciókon keresztül, koreográfusok keze alatt. Majd előkerültek újra a rég elfeledett színészi képességeim, leginkább a Tünetre jellemző műfaji sokszínűség és a velünk dolgozó hivatásos színészek miatt. Az együttes egyre bátrabban nyúlt a verbális kifejezés eszközéhez, így egyre több jutott belőle nekem is; egy táncosi és színészi képességeket egyaránt használó előadóművész ideája lebegett előttem. Ma már viszont előfordul, hogy csak színészi munkára kérnek fel.
rap: Az évfordulót A tünetegyüttes – reality a pincében című előadással ünneplitek. Hol és mikor látható?
SZD: A társulat neve eredetileg egy orvosi kifejezés, a címadással erre is utalunk. Az előadás műfaja a dokumentarista színház és a performansz keveréke. Rólunk szól, de általában is beszélünk arról, hogy milyen nehézségekkel küzd ma egy független társulat, hogy a társulati létezés opció-e egyáltalán a jövőre nézve. A Trafó klubban mutatjuk be február 18–19-én, mert az előadás intimitása most egy kisebb teret igényel, és úgy gondoljuk, hogy a pincehelyiség megfelelő szimbolikával bír.
rap: Kiket vártok közönségnek?
SZD: Aki ismeri és szereti is az együttest, annak érdekes lesz belelátni a dolgainkba. De remélem, hogy mint egy jó dokumentumfilm, az előadás is feltár egy világot, amiből mindenki a maga számára érvényes tanulságokat vonhat le.
rap: Milyen előadásokban vagy benne most?
SZD: A Tünettel Az éjszaka csodái című előadásban táncolok, ez március 7-én lesz legközelebb a Trafóban, és van egy gyerekelőadásunk is, a Kucok, amelyet a Jurányi Házban játszunk rendszeresen, legközelebb március 2-án. A Stereo Akt két darabjában is játszom: a Védett férfiak kertje címűben március 6-án a Jurányi Házban, a Tisztasági festésben pedig március 29-én a Trafó klubban.
rap: Pályád eddigi egyetlen szóló táncelőadásából (Loop, 2017) megtudhattuk rólad, hogy önveszélyesen túlhajtós vagy. Még most is?
SZD: Most épp két darabot próbáltam párhuzamosan. Mindkettő teljes embert kívánt, ami épp bírható volt még. De valójában azt szeretem, ha egy dologgal kell foglalkoznom, mert robbanékony alkat vagyok, ha elkap a hév, akkor nem vagyok tekintettel magamra sem. Ennek a folyománya volt három évvel ezelőtt a térdszalagszakadásom, majd a visszatérés egy táncszólóval, és most itt vagyok két gerincsérvvel. Egyre kevésbé lehet ezt büntetlenül csinálni, persze 44 évesen nem kéne csodálkoznom ezen. Néha ostorozom magam, hogy miért nem vagyok fegyelmezettebb, de csak a fegyelemből nem tudok eleget profitálni.
rap: Van olyan favoritod, akivel szívesen csinálnál duót, ha lehetőséged volna rá?
SZD: Foglalkoztat a gondolat, hogy egy kutyával táncoljak, de nem egy idomított állattal, hanem improvizatív módon. Van is jelöltem, csak azt nem tudom, hogy kérjem fel.
