rés a présen

„A fegyelemből nem tudok eleget profitálni”

Szász Dániel táncos, színész

  • rés a présen
  • 2019. március 14.

Színház

rés a présen: Mikor alapítottátok a Tünet Együttest?

Szász Dániel: 15 éve merült fel a társulatalapítás ötlete, amikor a Karc című darabunk után Szabó Réka úgy érezte, hogy azzal a színészekből és táncosokból álló csapattal és a közösen kialakított formanyelvvel szívesen dolgozna tovább. A személyiségünk és a körülöttünk lévő világról szerzett tapasztalataink adják azóta is a muníciót egy-egy előadáshoz.

rap: A Tünet Együttesnek köszönhetően lettél táncosból színész is?

SZD: Kamaszként a színészi pálya érdekelt, és különböző színjátszó körökben játszottam. A kortárs tánccal csak 21 éves koromban találkoztam, de attól kezdve évekig csak táncosambícióim voltak. Leginkább élesben tanultam a táncot, produkciókon keresztül, koreográfusok keze alatt. Majd előkerültek újra a rég elfeledett színészi képességeim, leginkább a Tünetre jellemző műfaji sokszínűség és a velünk dolgozó hivatásos színészek miatt. Az együttes egyre bátrabban nyúlt a verbális kifejezés eszközéhez, így egyre több jutott belőle nekem is; egy táncosi és színészi képességeket egyaránt használó előadóművész ideája lebegett előttem. Ma már viszont előfordul, hogy csak színészi munkára kérnek fel.

rap: Az évfordulót A tünetegyüttes – reality a pincében című előadással ünneplitek. Hol és mikor látható?

SZD: A társulat neve eredetileg egy orvosi kifejezés, a címadással erre is utalunk. Az előadás műfaja a dokumentarista színház és a performansz keveréke. Rólunk szól, de általában is beszélünk arról, hogy milyen nehézségekkel küzd ma egy független társulat, hogy a társulati létezés opció-e egyáltalán a jövőre nézve. A Trafó klubban mutatjuk be február 18–19-én, mert az előadás intimitása most egy kisebb teret igényel, és úgy gondoljuk, hogy a pincehelyiség megfelelő szimbolikával bír.

rap: Kiket vártok közönségnek?

SZD: Aki ismeri és szereti is az együttest, annak érdekes lesz belelátni a dolgainkba. De remélem, hogy mint egy jó dokumentumfilm, az előadás is feltár egy világot, amiből mindenki a maga számára érvényes tanulságokat vonhat le.

rap: Milyen előadásokban vagy benne most?

SZD: A Tünettel Az éjszaka csodái című előadásban táncolok, ez március 7-én lesz legközelebb a Trafóban, és van egy gyerekelőadásunk is, a Kucok, amelyet a Jurányi Házban játszunk rendszeresen, legközelebb március 2-án. A Stereo Akt két darabjában is játszom: a Védett férfiak kertje címűben március 6-án a Jurányi Házban, a Tisztasági festésben pedig március 29-én a Trafó klubban.

rap: Pályád eddigi egyetlen szóló táncelőadásából (Loop, 2017) megtudhattuk rólad, hogy önveszélyesen túlhajtós vagy. Még most is?

SZD: Most épp két darabot próbáltam párhuzamosan. Mindkettő teljes embert kívánt, ami épp bírható volt még. De valójában azt szeretem, ha egy dologgal kell foglalkoznom, mert robbanékony alkat vagyok, ha elkap a hév, akkor nem vagyok tekintettel magamra sem. Ennek a folyománya volt három évvel ezelőtt a térdszalagszakadásom, majd a visszatérés egy táncszólóval, és most itt vagyok két gerinc­sérvvel. Egyre kevésbé lehet ezt büntetlenül csinálni, persze 44 évesen nem kéne csodálkoznom ezen. Néha ostorozom magam, hogy miért nem vagyok fegyelmezettebb, de csak a fegyelemből nem tudok eleget profitálni.

rap: Van olyan favoritod, akivel szívesen csinálnál duót, ha lehetőséged volna rá?

SZD: Foglalkoztat a gondolat, hogy egy kutyával táncoljak, de nem egy idomított állattal, hanem imp­rovizatív módon. Van is jelöltem, csak azt nem tudom, hogy kérjem fel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.