Uff - A POSZT-ról

  • Csáki Judit
  • 2008. június 19.

Színház

A VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó bizonyos nézőpontból csupa meglepetés. Nézzük a végéről: a díjak többségét a nem kőszínház színházak vitték el. És nézzük a visszájáról: magyarországi "hagyományos" színház mindössze egyetlen díjat söpörhetett be: a legjobb díszletét (Bagossy László a Radnótiban bemutatott Asztalizenéért). Mert azt már tényleg ne tekintsük hagyományos kőszínházi jelenségnek, hogy Zsótér Sándor a József Attilában Ladányi Andreával a főszerepben megrendezte Dürrenmatt Öreg hölgyét, és Pécsen megkapta érte a legjobb rendezés díját!

Mi történt? Földcsuszamlás? Letaszíttattak trónusukról a legjobbnak tudott színházak? Egy konténerprodukció forradalmat csinált? A két legjobb színésznek kikiáltott művész egyike sem bír színészi diplomával - szóval coki az egyetemmé avanzsált főiskolának?

Ez mind nem történt. Az már inkább, hogy egy sajátos szempontú, markáns válogatás láttán a zsűri beleszagolt a levegőbe, és "levette" a jelzést: ebben a mezőnyben - különb-különb okok miatt - tényleg a Mundruczó Kornél rendezte Frankenstein-tervet kell a legjobbnak mondani.

E különb-különb okok közt ott van az is, hogy tényleg jó előadás.

Az egyik színházi lap a találkozó idején újraközölte bizonyos írásait az évad előadásairól, jelzéseként annak, hogy Kukorelly Endre válogatásával nem ért egyet. A találkozó idején fölmerült, hogy lehetne-e, kellene-e vitát rendezni magáról a válogatásról. Amiről egyébként folyamatos beszélgetés folyt, utcán, előcsarnokban, kocsmában, mindenütt. Találgatták a népek, hogy Kukorelly vajon az íróbarátai-kollégái darabjait akarta reprezentatív listává gyúrni, vagy csak büntetni például a Katonát, ahol az ő darabja megbukott, vagy csak egyszerűen "kontrában" utazik?

Lehet, hogy mind, lehet, hogy egyik sem. Az biztos, hogy a POSZT a válogató személyének eldöntésével dönti el, hogy miről szól: zenés-táncos szórakoztatásról, új magyar darabokról, az elmúlt évad legjobb előadásairól vagy éppen semmiről. És éppen ezért ennek a döntésnek nagy a rizikója.

Ahhoz képest pláne, hogy milyen nehéz válogatót találni. Nem hiszem, hogy a végül hadra (munkára) fogott személyek ne tudnák, hogy olykor sokadikak azon a listán, amely reprezentatív, közismert személyiségek nevét tartalmazza, köztük sok olyanét, akik - végiggondolván, hogy mit jelent az

évi száznál is több

színielőadás megtekintése, az ezzel járó utazás, no meg esetleg a szakértelem hiánya - nem fogadják el a megbízást. Érdekesnek tartom, hogy a döntéshozók ezt pusztán praktikus teendőnek tekintik, és csöppet sem gondolkodnak el a visszautasításokon, még kevésbé gondolják újra a válogató kijelölésének szempontjait. Holott ha így megy tovább, nem nehéz megjósolni, hová jutunk: intelligens civilek tárgyiasult ízlését szemléljük mint az elmúlt évad legjobb előadásait.

Szóval az elmúlt évadban Kukorelly Endre jutott a magyar színházaknak; többen jól jártak vele, mások meg nem - de azt aligha vitatja bárki, hogy a kitűnő írónak muszáj volt valami sajátságos szempontot találnia a válogatáshoz, ha már a színházi szakértelmet, mármint a sajátjáét, nem tekinthette ilyennek. Ezt a sajátos szempontot valahol a frissnek, alternatívnak, fiatalosnak, nem szokványosnak nevezhető produkciók környékén lelte fel. (Hogy aztán hogyan került ide mégis avítt, idejétmúlt, szimplán rossz előadás is, az más, bár érdekes kérdés.)

Persze aki nemcsak ezt a legutóbbi évadot töltötte intenzív színházba járással, annak nem minden vicc új, még a versenyprogramban sem. Majdnem mindegyik "tabudöntögetés" mellé tudna állítani egy vagy több másikat, csereszabatosat.

Például az idei POSZT off programjából. E sorok írója eleddig ritkán engedhette meg magának - mert más volt a dolga -, hogy az úgynevezett kísérőprogramok közül válogasson. Most aztán szívesen (újra)nézte a főiskolások egyik-másik vizsgáját, rögtönzésen alapuló színházi játékokat vagy egy-egy nagyon is ütős előadást. És láthatta - miként a lelkes nézők is -, hogy bizony egyik-másik off programnak ebben a válogatásban vastagon helye lehetett volna.

Mi történt vajon? Offból állt a versenyprogram? Versenyprogramból állt az off? Hát az történt, hogy nyolc év után a pécsi találkozó alapos profilírozásra, a szempontok újragondolásra, frissítésre szorulnak. Ideje újragondolni mindent - a válogató kijelölésétől a zsűri működésén át a jegyek szétosztásáig-árusításáig -, aztán meghagyni, ami jónak bizonyult, és változtatni azon, ami nem eléggé. Konstatálni-rögzíteni, ami az elmúlt években megtalálta a maga működőképes formáját - itt jegyzem meg, hogy az utóbbi években a szakmai beszélgetések például megszerezték a maguk közönségét, és érvényesnek látszik az állandó hozzászólók rendszere is -, és kitalálni, hogyan lehet jól csinálni azt, ami most nem jó.

E sorok írója rövidre fogott pécsi tartózkodása alatt remekül szórakozott a TÁP Színház produkcióján, a HOPPart előadásán, a Katona József Színház Dzsesztetésén és az Orlay Produkció Férfi és nő című színészkoncertjén is. Nem cserélt volna senkivel.

POSZT, Pécs, június 5-14.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.