A VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó bizonyos nézőpontból csupa meglepetés. Nézzük a végéről: a díjak többségét a nem kőszínház színházak vitték el. És nézzük a visszájáról: magyarországi "hagyományos" színház mindössze egyetlen díjat söpörhetett be: a legjobb díszletét (Bagossy László a Radnótiban bemutatott Asztalizenéért). Mert azt már tényleg ne tekintsük hagyományos kőszínházi jelenségnek, hogy Zsótér Sándor a József Attilában Ladányi Andreával a főszerepben megrendezte Dürrenmatt Öreg hölgyét, és Pécsen megkapta érte a legjobb rendezés díját!
Mi történt? Földcsuszamlás? Letaszíttattak trónusukról a legjobbnak tudott színházak? Egy konténerprodukció forradalmat csinált? A két legjobb színésznek kikiáltott művész egyike sem bír színészi diplomával - szóval coki az egyetemmé avanzsált főiskolának?
Ez mind nem történt. Az már inkább, hogy egy sajátos szempontú, markáns válogatás láttán a zsűri beleszagolt a levegőbe, és "levette" a jelzést: ebben a mezőnyben - különb-különb okok miatt - tényleg a Mundruczó Kornél rendezte Frankenstein-tervet kell a legjobbnak mondani.
E különb-különb okok közt ott van az is, hogy tényleg jó előadás.
Az egyik színházi lap a találkozó idején újraközölte bizonyos írásait az évad előadásairól, jelzéseként annak, hogy Kukorelly Endre válogatásával nem ért egyet. A találkozó idején fölmerült, hogy lehetne-e, kellene-e vitát rendezni magáról a válogatásról. Amiről egyébként folyamatos beszélgetés folyt, utcán, előcsarnokban, kocsmában, mindenütt. Találgatták a népek, hogy Kukorelly vajon az íróbarátai-kollégái darabjait akarta reprezentatív listává gyúrni, vagy csak büntetni például a Katonát, ahol az ő darabja megbukott, vagy csak egyszerűen "kontrában" utazik?
Lehet, hogy mind, lehet, hogy egyik sem. Az biztos, hogy a POSZT a válogató személyének eldöntésével dönti el, hogy miről szól: zenés-táncos szórakoztatásról, új magyar darabokról, az elmúlt évad legjobb előadásairól vagy éppen semmiről. És éppen ezért ennek a döntésnek nagy a rizikója.
Ahhoz képest pláne, hogy milyen nehéz válogatót találni. Nem hiszem, hogy a végül hadra (munkára) fogott személyek ne tudnák, hogy olykor sokadikak azon a listán, amely reprezentatív, közismert személyiségek nevét tartalmazza, köztük sok olyanét, akik - végiggondolván, hogy mit jelent az
évi száznál is több
színielőadás megtekintése, az ezzel járó utazás, no meg esetleg a szakértelem hiánya - nem fogadják el a megbízást. Érdekesnek tartom, hogy a döntéshozók ezt pusztán praktikus teendőnek tekintik, és csöppet sem gondolkodnak el a visszautasításokon, még kevésbé gondolják újra a válogató kijelölésének szempontjait. Holott ha így megy tovább, nem nehéz megjósolni, hová jutunk: intelligens civilek tárgyiasult ízlését szemléljük mint az elmúlt évad legjobb előadásait.
Szóval az elmúlt évadban Kukorelly Endre jutott a magyar színházaknak; többen jól jártak vele, mások meg nem - de azt aligha vitatja bárki, hogy a kitűnő írónak muszáj volt valami sajátságos szempontot találnia a válogatáshoz, ha már a színházi szakértelmet, mármint a sajátjáét, nem tekinthette ilyennek. Ezt a sajátos szempontot valahol a frissnek, alternatívnak, fiatalosnak, nem szokványosnak nevezhető produkciók környékén lelte fel. (Hogy aztán hogyan került ide mégis avítt, idejétmúlt, szimplán rossz előadás is, az más, bár érdekes kérdés.)
Persze aki nemcsak ezt a legutóbbi évadot töltötte intenzív színházba járással, annak nem minden vicc új, még a versenyprogramban sem. Majdnem mindegyik "tabudöntögetés" mellé tudna állítani egy vagy több másikat, csereszabatosat.
Például az idei POSZT off programjából. E sorok írója eleddig ritkán engedhette meg magának - mert más volt a dolga -, hogy az úgynevezett kísérőprogramok közül válogasson. Most aztán szívesen (újra)nézte a főiskolások egyik-másik vizsgáját, rögtönzésen alapuló színházi játékokat vagy egy-egy nagyon is ütős előadást. És láthatta - miként a lelkes nézők is -, hogy bizony egyik-másik off programnak ebben a válogatásban vastagon helye lehetett volna.
Mi történt vajon? Offból állt a versenyprogram? Versenyprogramból állt az off? Hát az történt, hogy nyolc év után a pécsi találkozó alapos profilírozásra, a szempontok újragondolásra, frissítésre szorulnak. Ideje újragondolni mindent - a válogató kijelölésétől a zsűri működésén át a jegyek szétosztásáig-árusításáig -, aztán meghagyni, ami jónak bizonyult, és változtatni azon, ami nem eléggé. Konstatálni-rögzíteni, ami az elmúlt években megtalálta a maga működőképes formáját - itt jegyzem meg, hogy az utóbbi években a szakmai beszélgetések például megszerezték a maguk közönségét, és érvényesnek látszik az állandó hozzászólók rendszere is -, és kitalálni, hogyan lehet jól csinálni azt, ami most nem jó.
E sorok írója rövidre fogott pécsi tartózkodása alatt remekül szórakozott a TÁP Színház produkcióján, a HOPPart előadásán, a Katona József Színház Dzsesztetésén és az Orlay Produkció Férfi és nő című színészkoncertjén is. Nem cserélt volna senkivel.
POSZT, Pécs, június 5-14.
