Színház

Már Mundruczó egyik első színházi rendezésének is központi problémája volt a szőke, kék szemű, kiválasztott rassz uralma.

„Ez a színházi este felvilágosításul és bátorításul kíván szolgálni” – írják a sajtóanyagban. Bármivel folytathatnák a mondatot, már nyerésre állunk, hisz legalább tetten érhető szándék van. Én valahogy így fejezném be: az előadás meghalni tanít, és erre a tudásra nagy szükség van.

Nehéz megmondani, miről szól a Galilei élete a Nemzetiben, és talán éppen ez a reményteljesen fojtó ebben az előadásban.

A színházi szervezetek felszólítják az NKA-t és a minisztériumot, hogy hozzák helyre, amit elrontottak.

A Lábán-díj kuratóriumának nyilatkozata a kétségbeejtő kultúrpolitikai helyzetről.

A társadalmi felelősségvállalás drámái, melyek mostanában jó okkal megszaporodtak, rendre azzal a kérdéssel küzdenek színházilag, hogy hogyan lehet ábrázolni, vagyis szóra bírni azt, aki elnyomott, alávetett, kirekesztett, áldozat. A szegényt, a romát, a hajléktalant, a menekültet, az auschwitzi túlélőt, a prostituáltat, a nővért, az árvát.

Idén még kevesebb pénz jut a független színházi szférára. Évről évre egyre kevesebb.

Új időszámítás jön: a Színház megszűnik, az Ellenfény és a Criticai Lapok vegetál, a Revizor küzd. Vidnyánszky lapjainak fogy a konkurenciája.

Pintér Béla pályáján a Parasztopera hozta meg a fordulatot.

A független színház különös figurájából a magyar színháztörténet megkerülhetetlen alkotója lett. Előadásaira több hónapos előjegyzéssel lehet jegyet kapni, első igazi kőszínházi rendezését A bajnok címmel mutatták be a Katonában. Máris zajos a siker, miközben a kormánypárti sajtó a színház igazgatóját fenyegeti. Az alpári támadásokra a rendező nem kívánt reagálni, de így is volt mit kérdezni tőle.

Régen botrányosnak mondtuk volna, ma már szokásosnak: a dunaújvárosi színház élére a 9 tagú szakmai bizottság egyöntetű javaslata ellenére végül a polgármester jelöltje, Őze Áron került.