Tánc

Bozsik Yvette Társulat: Oidipusz

  • Sisso
  • 2016. április 24.

Színház

A Bozsik Yvette Társulat Oidipusz című előadása monumentális és látványos, az első tíz perc alatt sokkos állapotba is kerülhet a néző, ha akar, és nem csak azért, mert Bozsik Yvette-et rég látta színpadon, főleg nadrágszerepben.

Nem sajnálták a pénzt a „bozsiki” expresszív képekre, vászonra, díszletre, guruló műkövekre, fa- és felhőóriások vetítésére és Philippe Héritier Párizsban élő svájci zeneszerző direkt erre a darabra megrendelt tragikus kortárs zenéjére. (Volt mit nem sajnálni, erről lásd a magyarnarancs.hu cikkét: Elsöprő sikert arattak az NKA kurátorai az NKA pályázatain.) A táncosok is szinte tökéletesek, a szinkrontánc-jelenetekben úgy mozdulnak, akár az egyenhalak az óceánban, a mozdulat fennkölt hadserege ők. A koreográfus munkája meg embertelen, ha azt nézzük, hogy lassan félévente létrehoz egy hasonlóan nagyszabású darabot. Bozsiknak ebben a görög tragédiától és a Kill Bill mozgásvilágától ihletett táncműben az önbüntető főhős szerepe jutott. Nem lehet könnyű.

Az ősbűn képei, a tragédia felé siető táncmozdulatok mégsem torkollnak drámába. A pazar, de az összefüggésekre ritkán rámutató látvány elhomályosítja a kifinomult gondolatokat, ha vannak egyáltalán. A katarzis elmarad, kivéve a macskajaj-jelenetet Gombai Szabolcs vezetésével, mert az emlékeztet valami humoros, önreflektív, mély dologra, a régi Bozsikra, ami után évek óta fohászkodom magamban. Mindhiába. A Lány, kertben című kedvenc darabom bántalmazott, lázadó, punk női főhőse önmarcangoló, bántó és lehangoló férfivá vált a színpadon. Oidipusz a domina, akinek mégsem szabad a tánc.

Müpa, március 17.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.