Zsibongó melléklet - rés a présen

Délelőtt iskola, délután artistaedzés

Fekete Péter igazgató, Magyar Cirkusz és Varieté Kht.

  • rés a présen
  • 2016. április 24.

Színház

rés a présen: Januárban nemzetközi cirkuszfesztivál volt a Fővárosi Nagycirkuszban. Milyen tapasztalatokat szerzett?

Fekete Péter: Akik húsz évvel ezelőtt kitalálták, hogy Európa közepén legyen egy cirkuszművészeti fesztivál, jól rakták le az alapokat. A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált a világ első öt cirkuszművészeti sereg­szemléje között tartják számon. Több mint harminc cirkuszigazgató érkezik, közel száz cirkuszmenedzser és cirkuszi szakember látogat Budapestre ilyenkor, és ránk figyel a cirkuszvilág. Idén nyolc telt házas előadáson találkozhatott a közönség a világ legjobb produkcióival. A két héttel később megrendezett monte-carlói cirkuszfesztiválon már a hivatalos programban hivatkoztak a mi fesztiválunkra.

rap: Mi a cirkusz missziója ma?

FP: Hiszem, hogy a cirkusz több mint vidámpark, szórakoztatás. Olyan előadó-művészeti ág, amely az emberi teljesítőképesség határait feszegeti, s tele van szimbolikával, üzenettel. Egy művelődési színtér, ahol a legszélesebb társadalmi rétegek és korosztályok jutnak katarzishoz, egy hely, ahol a nézők egyenrangúan élhetik át az előadóművészek alkotásából fakadó csodát.

rap: Hogyan épül fel az utánpótlásképzés?

FP: Közép-Európában egyedülálló, központi finanszírozású artistaképző intézetünk van kiváló tanárokkal, komoly tradíciókkal. 8-10 éves korban kezdenek el edzeni a jó mozgású, egyensúlyozó képességű, hajlékony gyermekek. Délelőtt iskola, délután artistaedzés. 14 éves kor után a gimnázium mellett már szakosodnak a tanulók, kiderül, kiből lesz zsonglőr vagy légtornász etc. 18 éves korukban már kész műsorszámuk van, amellyel kipróbálhatják magukat a világban. Terveink között szerepel a képzés főiskolai szintre emelése, valamint új tagozatok indítása. Szeptembertől megkezdjük a háttérszakmák képzését is a Baross Imre Artistaképző Iskolában, egész Európában keresett színházi, cirkuszi, előadó-művészeti szakmákat fogunk oktatni érettségizett
fiataloknak.

rap: Mit gondol az újcirkuszról?

FP: A kortárs cirkusz a klasszikus cirkuszból hozza az alaptechnikákat, a zsánereket, de felfedezte, hogy a cirkuszművészet komoly társadalmi üzenetet is közvetíthet, akárcsak a színház. Szerintem: kölcsönkenyér visszajár. Miért ne tanulhatna a klasszikus cirkusz a kortárs tapasztalataiból? Be kell bizonyítanunk, hogy a cirkuszművészet társadalmi hasznossággal bíró, közfeladatokat ellátni tudó műfaj. Nyitnunk kell az oktatás felé, elemezni kell a cirkusz nevelési célú felhasználhatóságát. A kortárs cirkusz ezt rég megtette.

rap: Melyek most a legreménytelibb csapatok, műfajok?

FP: Ha végigmegyek este a próbatermünkön, tucatjával edzenek a fiatalok. Embert próbáló hivatás ez, s elég egy baleset vagy egy nem várt szerelem, és borul a csoport munkája. A Fővárosi Nagycirkusz Balance című műsorában láthattuk a Teibler-csoportot. Hónapokon keresztül csiszolták az ugródeszkaszámukat, majd az amerikai légtornászcsoport egyik fia kiszerette a csapatból a forgólányt. Most a többiek elölről kezdik a munkát. Szurkolok nekik!

rap: Milyen rendezvényekre érdemes elmennünk mostanában?

FP: Minden hónapban ingyenes kávézással egybekötött szakmai beszélgetésre hívjuk a szakma képviselőit, a cirkuszimádókat és azokat is, akiknek fenntartásai vannak a műfajjal kapcsolatban. Az ARTista Café estjein a Nagycirkuszban kényes témákat is átbeszélünk, miközben vers, novella, komolyzene és természetesen cirkuszi számok színesítik a programot. Az Atlantisz gyermekei címmel egy vízi cirkuszi gigashow-t mutattunk be március 12-én, és ez augusztus 28-ig látható. 15 méter magasra ívelő szökőkutat, több mint 100 vízsugárral működő technikát építettünk a Fővárosi Nagycirkusz porondjára. Kipróbáljuk, hogy akarunk-e, tudunk-e majd hasonlót beépíteni az új cirkuszunkba.

rap: Lesz újcirkusz is?

FP: Lesz, sőt egy Közép-európai Cirkuszművészeti Központot szeretnénk megvalósítani, klasszikus cirkusszal, kortárs cirkuszi térrel, az alternatív cirkuszművészet képviselőivel, múzeummal és tudományos kutatótárral.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.