Színház

Székely Gábor és Bodó Viktor osztályá­ban végzett, megszűnéséig dolgozott a Szputnyikkal, jelenleg a Vígszínház társulati tagja, de épp a Katonában rendez. Most lesz 30 éves. Munka közben közösségi színházcsinálásban gondolkodik, egy fröccs mellett pedig azon, hogyan lehetne változást elérni a színházi életben.

Akit elnyomnak, veszélyessé válhat. Az elnyomott, folyton lezsidózott zsidó, Shylock is olyan üzletet köt Shakespeare-nél, amikor végre ő kerül hatalmi helyzetbe, hogy fenyegetővé válik. A hatalmi játszma végtelen, A velencei kalmár pedig bonyolult mű, akár a shake­s­peare-i „problémás darabok” közé is sorolható; nincs megoldása, ördögi kör, az igazságtevés pedig lehetetlen, vagyis csak kegyetlen törvények árán lehetséges.

„A zsarolás tárgya tehát az lett, hogy homoszexuális vagyok” – mondta a beszervezéséről egy interjúban Tar Sándor (lásd: „Ebből nem lehet kijönni”, Magyar Narancs, 2002. január 24.), aki egykor Hajdú néven jelentett írótársairól.

„Szín: kellemesen berendezett családi pokol. Jobbra bejárat Norvégia felől, balra kijárat Amerika felé. […] Ízléses puskaporos hordó a szoba közepén, csipketerítővel letakarva.”

Legalább három témája/címe volt a darabnak, amíg a végső – végső? – kialakult: először mint román–magyar focimérkőzés került szóba, majd „belekeveredett” egy klasszikus mű, az Amphitryon (ennek most nyomát sem lelem), aztán hirdették Ustawka címen is, végül bemutatták Dongóként (ez a cím kicsit fityeg rajta, az egyik szereplő neve).

„Jó értelemben vett kulturális területfoglalásra készülünk” – mondja Fekete Péter, aki a rossz emlékeket idéző „nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felelős miniszteri biztos” címet viseli. Közben egyre jobban jön fel az újcirkusz és a szociális cirkusz.

Ezek szerint mégis van hős és katarzis is, amit Kerényi Imre pár éve annyira hiányolt a magyar színházból. Olyan tragikus hős, aki a tisztesség elvesztése és az égő áldozat közül az utóbbit választja. Valódi, drámai dilemma ott fenn a színpadon, és tanulság idelent a vörös bársonyszékben. Mintha az idők megint a nagy, tragikus hősöknek kedveznének.

Nemrég vették át az egyik legrangosabb európai kulturális díjat. A magyar állam vezetői nem mentek el a díjátadóra, megjelent viszont a Krétakörnél a NAV.

Fáklyászenék és költemények, országosan megünnepelt jubileumok és hódolattal elkeresztelt tyúkhúslevesek – a régi magyar közönség hamar kitanulta a módját, hogyan tisztelegjen kedvenc színészei előtt.

Húsz éve oszlopos tagjai a legendás inárcsi színjátszásnak, és alapítói az abból kinövő, egyre sikeresebb KB35 Inárcs társulatnak. A MU Színházban látható Engedjki! az első előadás, ahol a hasonlóságuk a rendezői koncepció része.

Egyre inkább nevetni és a valóságról pár órára megfeledkezni vágynak a színházba járók – a színházak pedig kénytelen-kelletlen követik az igények változását. A tendencia a függetleneket sem kíméli.