Színház

Varietéebek, füstös szemek

Musik, Musikk, Musique

  • - deres -
  • 2012. április 23.

Színház


Fotó: Művészetek Palotája - Csibi Szilvia

Kishajó, akrobatika, csárdás, kefebajusz, kabaré, Katona színházbeli színészek. Minden adott, hogy sikerüljön. Aztán valahogy ez a siker benne is ragad a részletekben. Vagy inkább nem tud túlnőni rajtuk. Pedig az alapkoncepció ötletes: a századelőn kabaréslágerek hálózzák be Európa városait, eljutnak mindenhová. Német, magyar és svéd hasonló dallamot dünnyög az orfeumban. A globális világ teátrális, de elszánt kezdetén.

Ezek a különböző nyelveken megszólaló dalok adják a Katona és a Müpa közös, Musik, Musikk, Musique című produkciójának vázát. Amelyet aztán a varietéműsorok dramaturgiáját követve és egyben idézőjelbe téve, különféle trükkökkel, táncokkal és magánszámokkal egészítenek ki. Pelsőczy Réka rendező izgalmas ellentétbe hozza a burjánzó teatralitást (a csillogó kosztümök, bizarr parókák, erős smink és karakteres mozdulatok négyesét) a puritán térrel, melyben pusztán a jellegzetes háttérszínek változnak. És megmarad, ahogyan a film médiumának korabeli feltűnésére reflektál az előadás: a végtelenített mozgássorok vagy Rezes Judit nagytotálban nyelvet öltő arca. A zenekar pedig remek, háttértömegből fokozatosan válik egyenrangú játszótárssá.

És mégis, a felbukkanó varietéebek és füstös szemek dacára sem kötött le az este. Talán azért, mert a kabaré – mint térforma és műfaj – kvázibensőségessége nem viseli jól, ha egyes részei széles vásznú operaáriaként vagy musicalslágerként kereteződnek. Ráadásul ezekre a vidám-szomorú slágerekre annak idején minden bizonnyal táncolt és koccintott a közönség. Mozgott és élt. (Bár a nézőnek ezt a jogát egyes koncerttermekben vagy színházakban ma már többen elvitatnák.) Összességében a soknyelvű koncert egyszeri élménynek nem volt rossz. Azért nem biztos, hogy újráznék.

Katona József Színház – Müpa – Budapesti Tavaszi Fesztivál; március 20.


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.