Színház

Varietéebek, füstös szemek

Musik, Musikk, Musique

  • - deres -
  • 2012. április 23.

Színház


Fotó: Művészetek Palotája - Csibi Szilvia

Kishajó, akrobatika, csárdás, kefebajusz, kabaré, Katona színházbeli színészek. Minden adott, hogy sikerüljön. Aztán valahogy ez a siker benne is ragad a részletekben. Vagy inkább nem tud túlnőni rajtuk. Pedig az alapkoncepció ötletes: a századelőn kabaréslágerek hálózzák be Európa városait, eljutnak mindenhová. Német, magyar és svéd hasonló dallamot dünnyög az orfeumban. A globális világ teátrális, de elszánt kezdetén.

Ezek a különböző nyelveken megszólaló dalok adják a Katona és a Müpa közös, Musik, Musikk, Musique című produkciójának vázát. Amelyet aztán a varietéműsorok dramaturgiáját követve és egyben idézőjelbe téve, különféle trükkökkel, táncokkal és magánszámokkal egészítenek ki. Pelsőczy Réka rendező izgalmas ellentétbe hozza a burjánzó teatralitást (a csillogó kosztümök, bizarr parókák, erős smink és karakteres mozdulatok négyesét) a puritán térrel, melyben pusztán a jellegzetes háttérszínek változnak. És megmarad, ahogyan a film médiumának korabeli feltűnésére reflektál az előadás: a végtelenített mozgássorok vagy Rezes Judit nagytotálban nyelvet öltő arca. A zenekar pedig remek, háttértömegből fokozatosan válik egyenrangú játszótárssá.

És mégis, a felbukkanó varietéebek és füstös szemek dacára sem kötött le az este. Talán azért, mert a kabaré – mint térforma és műfaj – kvázibensőségessége nem viseli jól, ha egyes részei széles vásznú operaáriaként vagy musicalslágerként kereteződnek. Ráadásul ezekre a vidám-szomorú slágerekre annak idején minden bizonnyal táncolt és koccintott a közönség. Mozgott és élt. (Bár a nézőnek ezt a jogát egyes koncerttermekben vagy színházakban ma már többen elvitatnák.) Összességében a soknyelvű koncert egyszeri élménynek nem volt rossz. Azért nem biztos, hogy újráznék.

Katona József Színház – Müpa – Budapesti Tavaszi Fesztivál; március 20.


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.