Fotó: Művészetek Palotája - Csibi Szilvia
Kishajó, akrobatika, csárdás, kefebajusz, kabaré, Katona színházbeli színészek. Minden adott, hogy sikerüljön. Aztán valahogy ez a siker benne is ragad a részletekben. Vagy inkább nem tud túlnőni rajtuk. Pedig az alapkoncepció ötletes: a századelőn kabaréslágerek hálózzák be Európa városait, eljutnak mindenhová. Német, magyar és svéd hasonló dallamot dünnyög az orfeumban. A globális világ teátrális, de elszánt kezdetén.
Ezek a különböző nyelveken megszólaló dalok adják a Katona és a Müpa közös, Musik, Musikk, Musique című produkciójának vázát. Amelyet aztán a varietéműsorok dramaturgiáját követve és egyben idézőjelbe téve, különféle trükkökkel, táncokkal és magánszámokkal egészítenek ki. Pelsőczy Réka rendező izgalmas ellentétbe hozza a burjánzó teatralitást (a csillogó kosztümök, bizarr parókák, erős smink és karakteres mozdulatok négyesét) a puritán térrel, melyben pusztán a jellegzetes háttérszínek változnak. És megmarad, ahogyan a film médiumának korabeli feltűnésére reflektál az előadás: a végtelenített mozgássorok vagy Rezes Judit nagytotálban nyelvet öltő arca. A zenekar pedig remek, háttértömegből fokozatosan válik egyenrangú játszótárssá.
És mégis, a felbukkanó varietéebek és füstös szemek dacára sem kötött le az este. Talán azért, mert a kabaré – mint térforma és műfaj – kvázibensőségessége nem viseli jól, ha egyes részei széles vásznú operaáriaként vagy musicalslágerként kereteződnek. Ráadásul ezekre a vidám-szomorú slágerekre annak idején minden bizonnyal táncolt és koccintott a közönség. Mozgott és élt. (Bár a nézőnek ezt a jogát egyes koncerttermekben vagy színházakban ma már többen elvitatnák.) Összességében a soknyelvű koncert egyszeri élménynek nem volt rossz. Azért nem biztos, hogy újráznék.
Katona József Színház – Müpa – Budapesti Tavaszi Fesztivál; március 20.
