Nyílt levelet intézett Vidnyánszky Attila Cserhalmi Györgyhöz. A Nemzeti Színház igazgatója az Origón jelentette meg írását, ami cselesen nem is igazán a könyvre reagált, hanem egy arról szóló, az Indexen megjelent beszámolóra. Vidnyánszky külön ki is emelte, hogy magát a könyvet nem olvasta el.
A levélben Vidnyánszky azt állítja, hogy Cserhalmi az elmúlt időszakban többször nyilatkozott róla rosszindulatúan „és tényszerűen, tendenciózusan hamisan”, és szerinte a valóságban el sem hangzott mondatokat is neki tulajdonít. A rendező szerint Cserhalmi nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy a Nemzeti igazgatója az egyik évadzárón ordítva árulózta azokat, akik elhagyták a társulatát, sőt, az sem igaz, hogy egyszer azt mondta volna Cserhalminak, hogy „az a legszarabb az igazgatásban, hogy meg kell tanulni hazudni”.
Szóba kerül a levélben a tavaly súlyos balesetet szenvedett Szász Júlia is: „Felidézed továbbá velem kapcsolatban, hogy a Nemzeti Színházban bekövetkezett baleset után amikor Szász Juli visszajött a színházba, »Ő meg végignézett rajta, és azt mondta, te azokhoz tartozol, menjél hozzájuk. És mutatott kifelé.« Könnyebb lenne fenntartani ezt a narratívát, ha nem lennének tanúim a történtekre. A valóságban ez történt: köszöntem Julinak, de meg sem álltam, és egy szót sem szóltam, vagyis az általad előadott történet fikció. Mindössze annyit konstatáltam, hogy ezúttal ő is köszönt nekem, mert korábban, amikor az ügyvédjével érkezett tárgyalni hozzám, ez nem így volt.”
Azért nekiment kicsit Mácsai Pálnak is: „Szórakoztató őt látni melletted ebben az erkölcsi pozícióban azután, hogy – kivételes demokratikus hajlamának köszönhetően – két évvel az igazgatói mandátuma lejárta előtt kinevezte a saját utódját” – írja Vidnyánszky, aki a végén azért feltette a koronát is írására Cserhalmi jellemzésével:
„Ahogyan már SMS-ekben is kifejtettem neked korábban, őszintén sajnállak, borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet. Hol van már a szakmát évtizedekig uraló elitről, az írástudók árulásáról, a magyar kritikusokról, a Nemzeti meghurcolásáról, a rendszerváltásról, a régi SZFE gerincet meghajlító szellemiségéről szenvedélyesen beszélő Cserhalmi Gyuri? Ezt sajnálom a legjobban.”
