Világot jelentő deszkák - Színielőadás

  • Zsuppán András
  • 2005. július 28.

Színház

A művelődési háznak nevezett, lefüggönyözött ablakú teremben 50 fokos a hőség. A szűk nézőtéren 100-150 ember szorong, levegőt nem lehet kapni az izzadságszagtól. A helyszín Alsószentmárton, Magyarország első kizárólag cigányok által lakott települése, ahol július 15-én a mánfai Collegium Martineum diákszínészei vendégszerepeltek.

Cigány színház, cigány színészekkel, cigány nézőknek, cigány problémákról. A "magyarok" itt legfeljebb segítőként, tanárként vagy rokonszenvező érdeklődőként vannak jelen, és az előadás idejére meghúzódnak a terem végében álló sötét pódiumon. A társulat tagjai között viszont szerepel néhány nem cigány, felnőtt drámatanárok.

A mánfai kollégium diákjai az idén negyedik alkalommal játszottak a Dráva menti falu lakóinak. Maga a Collegium Martineum az ország egyik legnevesebb roma középiskolája, ahol 2001 óta folyik színházi nevelés a budapesti Káva Kulturális Műhellyel közösen indított DrámaDrom kísérleti program keretében. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy 2003-ban a Világbank meghívta a programot Washingtonba, és beválogatta a világ 200 legjobb projektje közé. A diákok minden évben turnéra indulnak a népes cigány lakossággal bíró dél-dunántúli településeken, a hatnapos, embert próbáló fellépéssorozat állomásai az idén Mánfa, Barcs, Magyarmecske, Alsószentmárton, Kaposfő és Dombóvár voltak.

A helyszínek közül az ezerfős Alsószentmárton a legérdekesebb: az egykor katolikus sokác parasztok és beás cigányok által lakott népes falu a 70-es évek végére a horvát lakosság Siklósra költözésével Magyarország első kizárólagosan cigány településévé vált. Bár az Ormánságban mindenütt sok beás cigány él, hasonló helyzetet egyelőre csak a Pécs melletti - jóval kisebb - Gilvánfán találunk. A faluban számos szociológiai kutatást végeztek, és a médiában is sűrűn szerepel mint kuriózum, de konkrét segítséget keveset kapott: halmozottan hátrányos, határvidéki település, rémes infrastrukturális mutatókkal, nyomorgó, képzetlen lakossággal és 95 százalékos munkanélküliséggel.

A mánfaiak felbukkanása előtt az alsószentmártoniak nem nagyon láthattak színházi előadást, így a júliusi fellépések fontos közösségi eseménynek számítanak. A faluban persze vannak más közös programok is - pár éve Lankó József plébános kezdeményezésére megünneplik a névadó Szent Márton napját, pünkösdkor pedig átgyalogolnak a máriagyüdi kegytemplomhoz -, az előadás ennek ellenére a nyár csúcspontja. A kezdés előtt másfél órával már teli van gyerekekkel a művelődési ház udvara; izgatottan kérdezgetik a vendégeket, hogy mikor indul a műsor, és tényleg Budapestről jöttünk-e.

Mennyi gyerek van Alsószentmártonban! Az utcán mindenütt 8-12 év körüli, mezítlábas kölykök rohangálnak, bicikliznek, verekednek. Főleg nekik köszönhető, hogy Alsószentmárton egyáltalán nem szomorú hely. "Nem tudnám pontosan megmondani, hányan vannak - mondja a plébános mosolyogva -, de amikor utoljára együtt láttam mindenkit egy nagy csokiosztáson, körülbelül 200-250-en lehettek." A gyerekek jórészt beásul beszélnek, bár a falu matrónája, a 16 unokát felnevelő Ági néni szerint már változóban van a világ: "Elküldöm a boltba, beásul mondom neki, hogy hozzon valamit egy százasért - annál kevesebbért ugye nem adnak semmit -, és csak néz rám! Pedig érti, hogyne értené! Csak várja, hogy mondjam magyarul, addig nem megy..."

Színházi közönségként

az alsószentmártoniakra a közvetlenség jellemző: közbeszólással, röhögcséléssel azonnal a színészek tudomására hozzák, ha a darab unalmassá vált. Az első előadás esetében nincsenek ilyen gondok, a Cigánylabirintust feszült figyelemmel követik. Kardos Péter és Nyári Gábor sikeres szerepjátékkönyvét Sereglei András állította színpadra. A könyv két Pestre kerülő, nincstelen cigány fiú sorsát meséli el, játékos formában. Egyikük szorgalmas munkával karriert csinál, szép háza, sok pénze lesz, boldog családot alapít, míg a másikuk elzüllik, és az utcán végzi. A mánfaiak a darabot egy tévés vetélkedő keretébe helyezték: van plazacicának öltözött statisztaközönség, csillogó díszlet, happy háttérzene és két műsorvezető, akik kísértetiesen hasonlítanak Görög Zitára és Tillára - az utóbbit alakító fiú vérbeli komikus.

A darab persze didaktikus: a boldogulás egyszerű, de fontos alapszabályait közvetíti, például azt, hogy nem szabad elfogadni a cigány maffiózó "munkaajánlatát", soha ne állítsuk ki a barátnőnket strichelni az út szélére, bármekkora kutyaszorítóban vagyunk is, vállaljunk el bármilyen munkát, akár a halottmosást is, és ha rasszizmussal találkozunk, próbáljunk kitérni. A mánfai diákok a saját élményeik és tapasztalataik alapján írták át a kis jeleneteket.

A Cigánylabirintus sikere után Gyombolai Gábor Wyssegrad 1330 című történelmi drámája kockázatos vállalkozás. Zách Felicián és a hírhedt családirtás története ugyan könnyen közel vihető lenne a közönséghez, miután az alapmotívum - egy leány bemocskolt becsülete bosszúért kiált - számukra létező toposz; de tény, hogy Alsószentmártonban ezt a sztorit senki nem ismeri. A darab nyelve ráadásul archaikus, az előadás pedig meglehetősen bonyolult, különböző idősíkokkal dolgozik, és sehol nincs világosan elmondva a történet lényege, mire a közönség hamar kikapcsol, zajongani kezd. Pedig a mánfai diákok a rendező szerint a turné legjobb alakítását adták.

Az este végére aztán minden rendbe jön: a darabban lesz vér és szex, a lányok zavartan nevetgélnek a nyílt színi csókolózás és a félmeztelen fiúk láttán, és végül mindenki elégedetten távozik. A Kázmér herceget alakító srác tévésztárnak kijáró ünneplést kap: a helyi gyerekek a busz indulása előtt alig akarják elengedni a "példaképet".

A DrámaDrom alsószentmártoni előadása a legmagasabb színvonalú népművelés és kultúraközvetítés, ahogy azt Féja Géza vagy Szabó Zoltán annak idején elképzelte.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.