Cigány színház, cigány színészekkel, cigány nézőknek, cigány problémákról. A "magyarok" itt legfeljebb segítőként, tanárként vagy rokonszenvező érdeklődőként vannak jelen, és az előadás idejére meghúzódnak a terem végében álló sötét pódiumon. A társulat tagjai között viszont szerepel néhány nem cigány, felnőtt drámatanárok.
A mánfai kollégium diákjai az idén negyedik alkalommal játszottak a Dráva menti falu lakóinak. Maga a Collegium Martineum az ország egyik legnevesebb roma középiskolája, ahol 2001 óta folyik színházi nevelés a budapesti Káva Kulturális Műhellyel közösen indított DrámaDrom kísérleti program keretében. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy 2003-ban a Világbank meghívta a programot Washingtonba, és beválogatta a világ 200 legjobb projektje közé. A diákok minden évben turnéra indulnak a népes cigány lakossággal bíró dél-dunántúli településeken, a hatnapos, embert próbáló fellépéssorozat állomásai az idén Mánfa, Barcs, Magyarmecske, Alsószentmárton, Kaposfő és Dombóvár voltak.
A helyszínek közül az ezerfős Alsószentmárton a legérdekesebb: az egykor katolikus sokác parasztok és beás cigányok által lakott népes falu a 70-es évek végére a horvát lakosság Siklósra költözésével Magyarország első kizárólagosan cigány településévé vált. Bár az Ormánságban mindenütt sok beás cigány él, hasonló helyzetet egyelőre csak a Pécs melletti - jóval kisebb - Gilvánfán találunk. A faluban számos szociológiai kutatást végeztek, és a médiában is sűrűn szerepel mint kuriózum, de konkrét segítséget keveset kapott: halmozottan hátrányos, határvidéki település, rémes infrastrukturális mutatókkal, nyomorgó, képzetlen lakossággal és 95 százalékos munkanélküliséggel.
A mánfaiak felbukkanása előtt az alsószentmártoniak nem nagyon láthattak színházi előadást, így a júliusi fellépések fontos közösségi eseménynek számítanak. A faluban persze vannak más közös programok is - pár éve Lankó József plébános kezdeményezésére megünneplik a névadó Szent Márton napját, pünkösdkor pedig átgyalogolnak a máriagyüdi kegytemplomhoz -, az előadás ennek ellenére a nyár csúcspontja. A kezdés előtt másfél órával már teli van gyerekekkel a művelődési ház udvara; izgatottan kérdezgetik a vendégeket, hogy mikor indul a műsor, és tényleg Budapestről jöttünk-e.
Mennyi gyerek van Alsószentmártonban! Az utcán mindenütt 8-12 év körüli, mezítlábas kölykök rohangálnak, bicikliznek, verekednek. Főleg nekik köszönhető, hogy Alsószentmárton egyáltalán nem szomorú hely. "Nem tudnám pontosan megmondani, hányan vannak - mondja a plébános mosolyogva -, de amikor utoljára együtt láttam mindenkit egy nagy csokiosztáson, körülbelül 200-250-en lehettek." A gyerekek jórészt beásul beszélnek, bár a falu matrónája, a 16 unokát felnevelő Ági néni szerint már változóban van a világ: "Elküldöm a boltba, beásul mondom neki, hogy hozzon valamit egy százasért - annál kevesebbért ugye nem adnak semmit -, és csak néz rám! Pedig érti, hogyne értené! Csak várja, hogy mondjam magyarul, addig nem megy..."
Színházi közönségként
az alsószentmártoniakra a közvetlenség jellemző: közbeszólással, röhögcséléssel azonnal a színészek tudomására hozzák, ha a darab unalmassá vált. Az első előadás esetében nincsenek ilyen gondok, a Cigánylabirintust feszült figyelemmel követik. Kardos Péter és Nyári Gábor sikeres szerepjátékkönyvét Sereglei András állította színpadra. A könyv két Pestre kerülő, nincstelen cigány fiú sorsát meséli el, játékos formában. Egyikük szorgalmas munkával karriert csinál, szép háza, sok pénze lesz, boldog családot alapít, míg a másikuk elzüllik, és az utcán végzi. A mánfaiak a darabot egy tévés vetélkedő keretébe helyezték: van plazacicának öltözött statisztaközönség, csillogó díszlet, happy háttérzene és két műsorvezető, akik kísértetiesen hasonlítanak Görög Zitára és Tillára - az utóbbit alakító fiú vérbeli komikus.
A darab persze didaktikus: a boldogulás egyszerű, de fontos alapszabályait közvetíti, például azt, hogy nem szabad elfogadni a cigány maffiózó "munkaajánlatát", soha ne állítsuk ki a barátnőnket strichelni az út szélére, bármekkora kutyaszorítóban vagyunk is, vállaljunk el bármilyen munkát, akár a halottmosást is, és ha rasszizmussal találkozunk, próbáljunk kitérni. A mánfai diákok a saját élményeik és tapasztalataik alapján írták át a kis jeleneteket.
A Cigánylabirintus sikere után Gyombolai Gábor Wyssegrad 1330 című történelmi drámája kockázatos vállalkozás. Zách Felicián és a hírhedt családirtás története ugyan könnyen közel vihető lenne a közönséghez, miután az alapmotívum - egy leány bemocskolt becsülete bosszúért kiált - számukra létező toposz; de tény, hogy Alsószentmártonban ezt a sztorit senki nem ismeri. A darab nyelve ráadásul archaikus, az előadás pedig meglehetősen bonyolult, különböző idősíkokkal dolgozik, és sehol nincs világosan elmondva a történet lényege, mire a közönség hamar kikapcsol, zajongani kezd. Pedig a mánfai diákok a rendező szerint a turné legjobb alakítását adták.
Az este végére aztán minden rendbe jön: a darabban lesz vér és szex, a lányok zavartan nevetgélnek a nyílt színi csókolózás és a félmeztelen fiúk láttán, és végül mindenki elégedetten távozik. A Kázmér herceget alakító srác tévésztárnak kijáró ünneplést kap: a helyi gyerekek a busz indulása előtt alig akarják elengedni a "példaképet".
A DrámaDrom alsószentmártoni előadása a legmagasabb színvonalú népművelés és kultúraközvetítés, ahogy azt Féja Géza vagy Szabó Zoltán annak idején elképzelte.
