Toronyiránt - George A. Romero: Holtak földje (film)

  • - dercsényi -
  • 2005. augusztus 11.

Színház

Mi a zombi? Pontosabban: mi a zombi ma? Nem szimpla élőhalott, hanem az amerikai psziché elfojtásainak megtestesülése.

Mi a zombi? Pontosabban: mi a zombi ma? Nem szimpla élőhalott, hanem az amerikai psziché elfojtásainak megtestesülése.

Filmünkben az egész világot rettegésben tartják, éjjelente ott kóvályognak mindenütt, s a maroknyi emberfaj csupán jól szervezett védelmi rendszerének köszönhetően tartja még magát. De mit is akarnak ezek a lények a mindennapi emberhúson túl? Hát azt, amit minden emberi lény is: bejutni a gazdagoknak és kiváltságosoknak fenntartott, a boldog fogyasztói békeidőket reprodukáló toronyházba. Ezt a felhőkarcolót a vidék-ország mindenható ura, a politikus Kaufmann (szinte már Goldstein) építtette, irányítja. Dennis Hopper alakításában ő a kapzsi kapitalista és a gonosz Sith egy személyben. A mandátumára méltatlanná lett közszolga, a hatalmával visszaélő politikus: itt bizony maga George W. Bush kap egy szellős taslit. Szellőset, hisz a fő problémát mégis azok a fránya idegenek okozzák, akik nemhogy embernek nem nevezhetők, de még állatnak sem, mivel nincs lelkük, így nem bűn a kivégzésük. Ugyanakkor mégiscsak emberformájuk van a szerencsétleneknek, tehát valami bibi van a gyilkolászásukban.

Mint mondtam, e lények ugyanúgy a civilizált világ utolsó tornyába szeretnének eljutni, mint mindenki. Ez, bár betörnek a tiltott területre, természetesen nem sikerülhet nekik. A zárójelenetben megszégyenülten elkullogó főkolompos zombi (akinek révén a tudatlan zombitömegek megtanulnak fegyvert használni, és magát a toronyba vágyást is ő kezdi) visszanéz, mire Riley, a főhős jóindulatúan leereszti ballisztikus rakétáit, és odaszól a többieknek valami olyasmit: nekik is kell egy hely valahol. Mármint a városon kívüli, lerongyolódott szeméttelepen. Értjük, értjük, akkor is értenénk, ha nem látnánk egy fél villanásra egy autós jelenetben egy romos épületből kiálló kettétört repülőgépet vagy egy véletlenszerűen képződött öngyilkos merénylőt. S bár a hatalom illegitim, az igazi demokrácia, a nép védelme megkívánja, hogy lőjünk a betolakodókra. "Azok ott emberekÉ" - pendít meg egy lelkiismereti húrt az egyik felszabadító. - Nem. Azok már nem azok" - ad feloldozást Riley. És kezdetét veszi a rendrakás.

Ám felelősségük van a bentieknek, Kaufmannéknak is: a felhőkarcolás bűnös cselekedet, a túlzott jómód jogosan hergeli szerencsétlen zombijainkat. A torony tehát egyszerre áldozat és bűnös, a jólét és hivalkodás szimbóluma.

Amerika még mindig a poszttraumatikus sokkját próbálja kezelni, jellemző módon hihetetlenül ostoba és leegyszerűsített kulturális-mitologikus válaszaival, melyeket aztán a bűntudat tesz teljesen inkonzisztenssé és inkoherenssé. Nem túl szívderítő a kép, főleg, ha tudjuk, hogy a zombik tulajdonképpen mi (is) vagyunk.

A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.