Toronyiránt - George A. Romero: Holtak földje (film)

  • - dercsényi -
  • 2005. augusztus 11.

Színház

Mi a zombi? Pontosabban: mi a zombi ma? Nem szimpla élőhalott, hanem az amerikai psziché elfojtásainak megtestesülése.

Mi a zombi? Pontosabban: mi a zombi ma? Nem szimpla élőhalott, hanem az amerikai psziché elfojtásainak megtestesülése.

Filmünkben az egész világot rettegésben tartják, éjjelente ott kóvályognak mindenütt, s a maroknyi emberfaj csupán jól szervezett védelmi rendszerének köszönhetően tartja még magát. De mit is akarnak ezek a lények a mindennapi emberhúson túl? Hát azt, amit minden emberi lény is: bejutni a gazdagoknak és kiváltságosoknak fenntartott, a boldog fogyasztói békeidőket reprodukáló toronyházba. Ezt a felhőkarcolót a vidék-ország mindenható ura, a politikus Kaufmann (szinte már Goldstein) építtette, irányítja. Dennis Hopper alakításában ő a kapzsi kapitalista és a gonosz Sith egy személyben. A mandátumára méltatlanná lett közszolga, a hatalmával visszaélő politikus: itt bizony maga George W. Bush kap egy szellős taslit. Szellőset, hisz a fő problémát mégis azok a fránya idegenek okozzák, akik nemhogy embernek nem nevezhetők, de még állatnak sem, mivel nincs lelkük, így nem bűn a kivégzésük. Ugyanakkor mégiscsak emberformájuk van a szerencsétleneknek, tehát valami bibi van a gyilkolászásukban.

Mint mondtam, e lények ugyanúgy a civilizált világ utolsó tornyába szeretnének eljutni, mint mindenki. Ez, bár betörnek a tiltott területre, természetesen nem sikerülhet nekik. A zárójelenetben megszégyenülten elkullogó főkolompos zombi (akinek révén a tudatlan zombitömegek megtanulnak fegyvert használni, és magát a toronyba vágyást is ő kezdi) visszanéz, mire Riley, a főhős jóindulatúan leereszti ballisztikus rakétáit, és odaszól a többieknek valami olyasmit: nekik is kell egy hely valahol. Mármint a városon kívüli, lerongyolódott szeméttelepen. Értjük, értjük, akkor is értenénk, ha nem látnánk egy fél villanásra egy autós jelenetben egy romos épületből kiálló kettétört repülőgépet vagy egy véletlenszerűen képződött öngyilkos merénylőt. S bár a hatalom illegitim, az igazi demokrácia, a nép védelme megkívánja, hogy lőjünk a betolakodókra. "Azok ott emberekÉ" - pendít meg egy lelkiismereti húrt az egyik felszabadító. - Nem. Azok már nem azok" - ad feloldozást Riley. És kezdetét veszi a rendrakás.

Ám felelősségük van a bentieknek, Kaufmannéknak is: a felhőkarcolás bűnös cselekedet, a túlzott jómód jogosan hergeli szerencsétlen zombijainkat. A torony tehát egyszerre áldozat és bűnös, a jólét és hivalkodás szimbóluma.

Amerika még mindig a poszttraumatikus sokkját próbálja kezelni, jellemző módon hihetetlenül ostoba és leegyszerűsített kulturális-mitologikus válaszaival, melyeket aztán a bűntudat tesz teljesen inkonzisztenssé és inkoherenssé. Nem túl szívderítő a kép, főleg, ha tudjuk, hogy a zombik tulajdonképpen mi (is) vagyunk.

A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.