rés a présen: A miskolci Herman Ottó Gimnáziumban végeztél. Mit köszönhetsz ennek az intézménynek?
Tóth Zsófia: Elsősorban a barátaimat, de ezenkívül még sok élményt és támogatást. Olyan közösség létezik a Hermanban, a portással és a konyhás nénivel együtt, amire a mai napig csak szeretettel tudok visszagondolni. Büszke vagyok a pedagógusokra, hogy nyílt levelet írtak és példát mutatnak. A diákokért vannak. Hogy körbejárja az internetet a We Are The World videó. Hiányzik.
rap: Mit mondasz a „Színműről”?
TZS: Különleges hely, de olyan, mint egy hullámvasút. Nekünk nagyon jó osztályunk van. A második családom. Az osztályfőnökeink, Pelsőczy Réka és Rába Roland viszonylag fiatal tanároknak számítanak az iskolában. Talán nincs annyi tapasztalatuk, de ezt nem tartom hátránynak. Tőlük sokat tanultunk, de az osztály dolgozott, dolgozik Zsótér Sándorral, Hegymegi Mátéval, Máté Gáborral, Kocsis Gergellyel és még sorolhatnám. Mindenkitől volt mit zsebre tenni.
rap: Milyen előadásokban játszol épp?
TZS: A Szkénében a Woyzeckben játszom Marie szerepét. Az előadást Hegymegi Máté rendezte. A Katona József Színházban játszom még a Háztűznézőben, amit Ascher Tamás, valamint a Leláncolt Prométheuszban, amit meg Tarnóczi Jakab rendezett. Az iskolában több futó előadásunk is van. A Lakásavatót Kocsis Gergely rendezésében a Hevesi teremben játsszuk. Ez a tavalyi zenés vizsgánk eredménye. Van még egy fizikai színházi előadás, a Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak, ugyancsak Hegymegi Máté rendezésében. És most mutattuk be a Sirályt, amit az osztályfőnökeink rendeztek.
rap: Hogyan birkóztál meg eddig a szerepeiddel?
TZS: A szöveget igyekszem minél előbb megtanulni, megtalálni a figura sajátosságait, felépíteni neki egy világot, és megtalálni a kapcsolódási pontokat. Marie szerepére nehezebben találtam rá, mert egy ablakkeretbe voltam beszorítva egy kőgyerekkel. Az iskolában vezetnek minket nagyon, ott könnyebben megy, plusz belőlünk építkeznek, vagy mi hozzuk a jeleneteket. De Polinával is (Polina Andrejevna; Sirály) a többedik találkozásra sikerült elkapni valamit. A Leláncolt Prométheuszban, azt hiszem, gyorsan rátaláltam a tehénné változtatott lányra. Hasonló élethelyzet, így nagyon tudok vele menni. De sosincs olyan, hogy megvan. Keresni kell folyamatosan, és ebből lesznek az új helyzetek, új felfedezések.
rap: Kik a jelentős színházi emberek a te korosztályodból?
TZS: Tele vagyunk jelentős színházi rendezőkkel, színházi emberekkel, színházcsinálókkal. Az évfolyamunkra is jár egy nagyon tehetséges rendezőosztály. A fiatal rendezők próbálkoznak, változtatni akarnak, kísérleteznek. Szerintem abszolút bennük, avagy bennünk, a fiatalságban, és nemcsak a színházban, hanem globálisan is van a lehetőség valami másra. Elkezdhetném sorolni a neveket, de színházba kell járni! Ez a lista végtelenül hosszú lenne. Figyelni kell, nézni kell őket!
rap: Mire készülsz most?
TZS: Ez a félév számomra elég kaotikusra sikerült, de a végén szépen lassan minden összeáll. Most magamra figyelek. Béres Attilával dolgozik az osztály, és egyéb projektek is képben vannak, amikre készülünk, de ezekről még nem akarok beszélni.
rap: Milyen színházat szeretsz?
TZS: A színház erejében hiszek. Hogy gyógyít. Nem csak a nézőket. Minket is. Szeretem, ha tudok menni egy előadással, és megérint bennem valamit. Vagy elgondolkoztat. Tudok rá hivatkozni. Vagy napokig nyomot hagy bennem. A lényeg, hogy legyen rám hatással. De az biztos, hogy a közös munkát szeretem a legjobban. Amikor minden megengedett, csináld meg, maximum nem lesz jó.
