Tánc

Wilhelm-dalok

  • Sisso
  • 2014. január 5.

Színház

A "vidéki orfeusz" történetét Tolnai Ottó azonos című verseskötete alapján állította színpadra a koreográfus Nagy József. Két délvidéki világpolgár, ha összehajol. A költő a táncosban, a táncos a költőben látja tükröződni önmagát, mégsem baráti, inkább közérdekű gesztusok ezek.

A magát jugónak valló Kossuth-díjas író a Franciaországban ismertté vált koreográfus párizsi lakásán írta a versek jó részét, már színházi szándékkal. Volt értelme, mert Nagy József most másodszor készített előadást a veretes szövegektől inspirálva. Először 1992-ben, Orfeusz létrái címmel - akkor is Bicskei Istvánt kérte fel az együgyű szerepére. Bicskei ezúttal versel is, és közbeszőtt Nietzsche-szövegeket recitál bolond hangon, miközben tárgyakkal, mozdulatokkal játszik. Először szánalmat, majd tiszteletet ébreszt a viccesen melankolikus alak. Vak Vigh Tibike, a kannát cipelő költő, a pipogya pápa, egy letört nádszál vagy az angyalok - ezeknek a szövegeknek a mikrohősei a színpad másik oldalán már csak lecsupaszított mozdulatokban jelennek meg. A művészt, a filozofikus Vilit alakító Nagy József fullasztó gumiálarcban és hosszú fehér parókában táncolja el az időtlenségüket. Akár egy butoh táncos: csoszog, tekereg, klimpíroz egy kiszuperált zongorán, vagy épp szoborcsoportot képez egy kályhacsővel. A színpad közepén pedig egy kisebb színpadon, festékből, vízből, agyagból, homokból, üvegből épül ugyanez a mikrovilág. Az Együgyű, a Művész és a Tükör háromszöge ritmikusan váltakozik, majd végül összeér, és a szeretetteli tükör előtt ott vagyunk mi, akik a magunk esendőségébe nyertünk betekintést.

Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, november 26.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.