Érdekes módon a legvonzóbbnak épp a műfaja miatt különösen szűk rendezői mozgásteret engedő Parasztopera bizonyult. A címben rejlő kontraszt, Pintér ellentétekből gyúrt színházának alaphangja talán ebben a Darvas-Pintér-műben jelenik meg a legerősebben. Parasztvilág és operaforma; barokk recitativók, áriák találkozása az erdélyi magyar népdalokba olvasztott "képzelt Amerika" rock- és countrydallamaival: ebből a nonszensz kevercsből épül a kortárs, újnépies világ. Pintérék ikonikus előadása tavaly ment kétszázötvenedszer.
Ikonokról, fétisekről szerencsére Szikszai nem vesz, nem is vehet tudomást, de azért akadnak kötöttségek. Például ez a "hamis" opera a magyar színjátszásban szokatlan játékstílust kíván meg, amihez eredetileg a személyiség erejére építő, stilizált, eltartott, pintérbélás játék társult. A Katona nagyszínpadán a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészei mikroporttal, többnyire profi énekhanggal szólaltatják meg Darvas Benedek zenéjét, ennek ellenére elvész valami, a "rontott" opera ezúttal nem tud kiteljesedni nagyszínpadon. Éder Enikő és Molnos András Csaba alakja megszületik, a szövegpoénok nagyrészt ülnek, de a hagyományosabb játékmód nem tudja működtetni azt a kontrasztot, amire a tenyeres-talpas opera épül. Szikszai jól érzi, hogy az operaformában stilizálni kell, és a táncbetétekben ezt el is találja, de már például a megtestesült Halál mint néma, misztikus szereplő olyan modoros, akaratlanul is humoros elem, ami kínosan hat ebben a fekete humorú tragikomédiában.
Katona József Színház, november 22.
