Színház

Parasztopera

  • Herczog Noémi
  • 2014. január 5.

Színház

Milyen az, ha erdélyi szülőfalujába tér meg a darab ikonikus "nagyfaszú kovboja"? Szikszai Rémusz előtt alig páran tették fel ezt az izgalmas kérdést. Persze azokat is majdnem egy kezemen meg tudom számolni, akik egyáltalán szembe mertek menni azzal a mára megdőlt elképzeléssel, hogy Pintér Béla-darabot érvényesen csak Pintér Béla tud színre vinni.

Érdekes módon a legvonzóbbnak épp a műfaja miatt különösen szűk rendezői mozgásteret engedő Parasztopera bizonyult. A címben rejlő kontraszt, Pintér ellentétekből gyúrt színházának alaphangja talán ebben a Darvas-Pintér-műben jelenik meg a legerősebben. Parasztvilág és operaforma; barokk recitativók, áriák találkozása az erdélyi magyar népdalokba olvasztott "képzelt Amerika" rock- és countrydallamaival: ebből a nonszensz kevercsből épül a kortárs, újnépies világ. Pintérék ikonikus előadása tavaly ment kétszázötvenedszer.

Ikonokról, fétisekről szerencsére Szikszai nem vesz, nem is vehet tudomást, de azért akadnak kötöttségek. Például ez a "hamis" opera a magyar színjátszásban szokatlan játékstílust kíván meg, amihez eredetileg a személyiség erejére építő, stilizált, eltartott, pintérbélás játék társult. A Katona nagyszínpadán a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészei mikroporttal, többnyire profi énekhanggal szólaltatják meg Darvas Benedek zenéjét, ennek ellenére elvész valami, a "rontott" opera ezúttal nem tud kiteljesedni nagyszínpadon. Éder Enikő és Molnos András Csaba alakja megszületik, a szövegpoénok nagyrészt ülnek, de a hagyományosabb játékmód nem tudja működtetni azt a kontrasztot, amire a tenyeres-talpas opera épül. Szikszai jól érzi, hogy az operaformában stilizálni kell, és a táncbetétekben ezt el is találja, de már például a megtestesült Halál mint néma, misztikus szereplő olyan modoros, akaratlanul is humoros elem, ami kínosan hat ebben a fekete humorú tragikomédiában.

Katona József Színház, november 22.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.