Szüret

  • 2013. szeptember 10.

Szüret

Michnai Attila, Heti Válasz

Mint egykori játszótársnak az indiánjátékban, végső érvként álljon itt a szoboravatásra virradó éjszakán látott álmom, amely intő jele alól bronzbőrű barátaink példája nyomán magunkat ki nem vonhatjuk. Tehát az álom: az avatáskor a kőtalapzaton állva a fehér lepel alól maga az énekes bukkan elő, arcán a színpadon oly sokszor látott szemérmes, elnézésért esdeklő mosollyal a tréfáért, hogy majd az ámuló tömegnek hátat fordítva, hóna alatt a gitárral, szapora léptekkel induljon közeli lakása felé.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.