Köszöntöm a tisztelt érettségi vizsgabizottságot!
Viktor Rózsa Az „Elmúltháromév” című alkotását húztam. Feleletem során igyekszem kitérni a mű sajátosságaira, különös tekintettel az „Oktatás” című énekre.
Az „Elmúltháromév” műfaja eposz, és láthatóan épít is a műfaj hagyományaira. A cselekmény az ókori eposzokhoz hasonlatosan, in medias res kezdéssel, a dolgok közepébe vágva indul, 2010 derekán. A mű elején található még a segélykérés, melyet a költő Simicska Lajoshoz, az olajszőke pénz nimfájához intéz.
A választást megnyerő párt vezetője, Zorbán Piktor rendkívüli hős, azonban lélekrajzában a kisember olyan vonásai is megjelennek, mint a közösségközpontúság (focimeccsekre járás, disznótoros pálinkázás) vagy a szelektív memória (itt a politikai nézeteiben történt pálfordulásra kell gondolnunk). A témamegjelölés a mű leghomályosabb része, nem lehet pontosan eldönteni, kinek szól az a mondat, hogy „ne a számat figyeljétek, hanem a kezemet”. Ezután következik az expozíció, és kirajzolódik a konfliktus is. Zorbán Piktor, a nemzet hőse szemben áll a romlott, hanyatló nyugat ópiumával, valamint a PDSZ és a Középiskolai Hálózat tüzet okádó sárkányával.
| ||
Az enumerációban, azaz a seregszemle során részletesebben megismerkedhetünk a két haddal. A maroknyi kétharmad méltó ellenfele a sokkal népesebb, ám züllöttebb, keresztényietlen oktatási kerekasztalnak. Hegedűs Zsuzsa tanácsára a főhős leszáll az alvilágba, hogy ott jóslatot kérjen halott elődjétől, Horthy Kádártól. Az előd szerint Piktor csak akkor győzedelmeskedhet, ha sikerül megosztani a zembereket, és elhitetni velük, hogy nincs is más vágyuk, mint sötét lépcsőházban testnevelésórát tartani, két emelt szintű érettségit és nyelvvizsgát tenni több százezer forintért, hogy még így se vegyenek fel senkit, csak a gazdagokat az egyetemre. Hogy rendőrök kísérjék őket a lovaglásórára; hogy motiválatlan, kiéheztetett tanárok tanítsanak; hogy kirúgjanak minden tanárt, aki tud tanítani, de idős; hogy leépüljön a köz- és felsőoktatás (ennek eszköze a 16 éves tankötelezettségi korhatár lehet); és hogy végre mindenki egyenlően és fölösleges tudás nélkül dolgozhasson a hűbéres földeken.
Miután Piktor visszatér a valóságba, bekövetkezik a deus ex machina, vagyis az isteni közbeszólás. Pallasz Athéné Magyarországra küldi a küklopszok közül Mendrey Lászlót, Ábrahám Mátét és a HaHa nevű húszezer fejű kutyát. Leleményes Zorbán Piktornak azonban sikerül győznie, hála annak, hogy ellenfelei végül egymást falják fel, köszönhetően az értelmiségi elveiknek. Az ellenségnek büntetésképp meg kell ásnia a saját sírját, megmosdatnia, felöltöztetnie, majd elkaparnia magát, hogy az állam a temetésén is spóroljon. A jóslat végül beteljesedik, és a szerencsés megoldásnak köszönhetően sötétség költözik a fejekbe.
A költő rengeteg metaforát használ. Tücsökszak – azaz felesleges tanulni. Hoffman Rózsa – azaz az egyetlen 65 éven felüli, aki dolgozhat a közszférában, de minek. Bajnai-bérencek – mindenki, aki engedély nélkül megszólal. És végül: reform mint a leépítés szimbóluma. A költő mikrométeres versmértéket használ, ami egy általa kitalált sorfajta, és lényege az érthetetlenség.
Az eposz olvasása közben megjelenik előttünk a jobban teljesítő Magyarország képe, ahogy szépen, lassan, kitartó munkával eléri a béka nemesebbik felét.
Befejezésképpen hozzáfűzném feleletemhez, hogy nagyon tetszett Viktor Rózsa alkotása, remélem, soha nem fog ilyen megtörténni itt nálunk, Abszurdisztánban.
(A Meddig tűrjük, hogy így legyen? címmel június 2-án tartott pedagógusnapi tüntetésen elhangzott beszéd szerkesztett változata.)
