Párizs, Montmartre, Sacré-Coeur. A séta után átfagyva keressük a helyet, ahol kinéz egy forró leves. Mivel azonban vasárnap van, minden valamirevaló étterem zárva.
Nem azért mondom, de a Coolon hétfőtől megint lesz Maffiózók, nem tudom, hanyadik folyamtól kezdik, de őszintén szólva nem is túlságosan izgat - megvolt már.
A Margit körúton könnyen zavarba jöhetünk. Bérkaszárnyák és Bauhaus ihlette paloták Ganz Ábrahám szellemétől kísértve. A XIX. században még ipari negyedként számon tartott és csak később "polgárosított" terület ma leginkább a tévedések tragikomédiája, többemeletes félreértések és remekművek vetnek árnyékot a téli napsütésben.
Már a neve sem túl elegáns: csicsóka - inkább tréfás, kedves, könnyed, komolytalan. Az ökopiacok, bioboltok világa jut róla az eszünkbe, esetleg a takarmány, sokkal kevésbé a kifinomult ínyenckonyha.
Filmindító értekezlet, Don Wenders felemelkedik, megköszörüli a torkát, s szól: köszöntöm Don Ericét, a délvidék urát, a megszólított kurtán bólint, de nem zavartatja magát, a rugós bicskája hegyére tűzött birsalmát fesztelenül arcába tolja
Reggelig sorolhatnánk azokat a helyeket, ahol nem a választék, sokkal inkább a törzsközönség teremtette a legendát. Tudja valaki, hogyan készült a kaszinótojás a Japán kávéházban?