chili & vanilia - Francia, édes!

  • .
  • 2007. február 1.

Trafik

Párizs, Montmartre, Sacré-Coeur. A séta után átfagyva keressük a helyet, ahol kinéz egy forró leves. Mivel azonban vasárnap van, minden valamirevaló étterem zárva.
Egyszer csak kígyózó sor, helyiek tűnnek fel ropogós, meleg bagettekkel. Betérünk a Coquelicot, azaz Pipacs nevű pékségbe. Még meleg étel is kapható. Ehetetlen. A pult mögött összeszokott csapat, intenzíven kommunikálnak egymással és a kuncsaftokkal. Sürgés-forgás, hatalmas tepsik, frissen sült kenyerek, croissant-ok, sütemények érkeznek és fogynak el pillanatok alatt. A főnök alacsony, pocakos, fekete hajú, csillogó szemű negyvenes, a lelkét adja ebbe a néhány órába. Mindenkit ismer, egyetlen vevő sincs, akivel ne váltana néhány személyes szót. Bundás, szikár dáma, öttagú álhippi család, kopott öregúr érkezik. Egy gyerek sem távozik úgy, hogy a főnök ne nyomna a kezébe valami kis finomságot. A pici, téglalap alakú piskótáról - amelyet húsz év múlva gyermekkoruk nosztalgikus ízeként emlegetnek majd - kiderül, hogy Þnancier-nak hívják.

A Þnancier eredetileg a francia pénzemberek (és nem a fináncok) csemegéje. Párizsban, egy tőzsde mögötti cukrászdában kezdték készíteni, nevét onnan kapta, hogy bankókra, aranytömbökre hasonlít. A rohanó úrfiak számára tökéletes, amikor két ügylet között valami édes semmiségre támad kedvük. Kívülről ártatlan, belülről nem annyira. Az ember legalább négy receptet kipróbál, mire rájön, hogy a sütemény egyetlen titka a beurre noisette, azaz az aranybarnára, illatosra olvasztott, pirított vaj - ezt a lépést tilos lecsalni!

Hozzávalók (kb. 15 db)

16 dkg jó minőségű vaj (nem margarin!)

3 tojásfehérje, szobahőmérsékleten

5 dkg darált mandula

5 dkg liszt

10 dkg porcukor

5 dkg kristálycukor

csipet só

1 ek méz

1 vaníliarúd

A lisztet, porcukrot, kristálycukrot, darált mandulát és a csipet sót egy tálba szitáljuk. A vaníliarudat felhasítjuk, magjait kikaparjuk. Egy közepes lábasba tesszük a vajat, hozzáadjuk a vaníliamagokat. Lassú tűzön felolvasztjuk, s addig főzzük, pirítjuk, amíg mély aranyszínű, dióillatú lesz, és pici barna darabok keletkeznek benne - ez kb. 7-8 perc. Félretesszük. A tojásfehérjéket picit felverjük - nem kemény habbá, csak épp annyira, hogy fehér, kissé habos legyen. A száraz anyagokhoz hozzáadjuk a fehérjemasszát és egy evőkanál mézet, összeforgatjuk. Belekeverjük a vajat és összedolgozzuk. A tészta kb. úgy fog kinézni, mint egy sűrű, drapp tejbegríz. Fóliával letakarjuk, és 1-2 órára hűtőbe tesszük. Belekeverhetünk egy marék csokoládéchipset. A sütőt előmelegítjük 180 C-fokra. Egy-egy púpozott evőkanálnyi masszát teszünk 5x10 cm-es téglalap alakú, kivajazott formákba (vagy szilikonos muffintepsi aljába, de készíthetünk egy nagy kerek tortalapot is). 20 percig sütjük (a sütési idő a sütőtől és a sütemény méretétől függ!).

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk