Múltkori Haydn-rémtörténetünk végén idéztünk egy őrült bécsit, de nem neveztük meg. Ám ezúttal képet is adunk Ludwig Wittgensteinről, aki roppant gazdag és roppant muzikális családban nőtt fel, apja, az acélgyáros Karl az egyik fő mecénása volt a bécsi zenei avantgárdnak, házukban rendszeresen kamarazenéltek, megfordult itt többek közt Mahler és Pablo Casals, és az is köztudott, hogy egyik testvérének, az első világháborúban jobb karját veszett Paulnak írta Ravel a Balkezes zongoraversenyt. Persze nem zajlott minden vidáman a fészekben, Karl a morálban is acélos lehetett, és nevelési elveiben "az acélt megedzik" szlogent képviselte; erre utal a tény, hogy Ludwig hét testvére közül három is öngyilkos lett. Ludwig pedig az összes memoár szerint egészen művészien fütyült - talán ez óvta meg a szuicídiumtól.
Na, de a tárgyra! Ifjúkora fő művében Wittgenstein írta azt is, hogy "a rejtély nem létezik. Mivel ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, úgy meg is lehet válaszolni." És hogy mennyire igaza volt, arra a Budapesti Fesztiválzenekar januári fellépései a példák, ők Fischer Iván vezetésével egymás után háromszor is "titokkoncertet" adnak, "titokszólistával" (26- 27-én Műpa, 19.45, 28-án Zeneakadémia, 15.30), ami persze abszurdum, hiszen az első este után hol a titok. Rejtély valóban nem létezik. És most a zenegyűlölő feltesz egy kérdést, amelyet meg is lehet válaszolni: a két koncert közül melyikre menjünk 27-én, amikor a zenekarral egy időben, de más helyszínen (Zeneakadémia, 19.30) Bogányi Gergely ad zongoraestet Liszt-, Schumann-műsorral?
"A dallam egyfajta tautológia, önmagába zárt; önmagát elégíti ki." Ha ez igaz (lássuk be, elég csinosan hangzik), akkor mindenképpen el kell látogatni Schiff András estjére (Műpa, január 30., 19.30), ahol a saját magáról elnevezett zenekar élén (Cappella Andrea Barca) nemcsak zongorázik Mozartot (C-dúr zongoraverseny, 467, c-moll zongoraverseny, K. 491), hanem még a nagy g-moll szimfóniát is eldirigálja.
Köztudott az is, hogy Ludwigunk egész életében egy csepp alkohollal nem szennyezte agyát és száját. Talán ezért mondhatta halálos ágyán orvosa feleségének a végszavakat: "Mondja meg nekik, hogy csodálatos életem volt! - Sagen Sie ihnen, dass ich ein wundervolles Leben gehabt habe!" Rendben. De ki ez a "nekik"? Csak nem a KGB tagjai, akiknek a Tractatus szerzője oly hűségesen szolgált? Ha igen, akkor talán mégis egy pohárkával, ha szabadna. És nem feltétlenül vodkát.
