étel, hordó - PAJTÁS

  • .
  • 2007. január 25.

Trafik

Tele a padlás, de különösen a pince az olyan helyekkel, amelyek beharangozójukban "a manapság oly divatos 'retrofeeling'-et" hangsúlyozzák.
Hát igen. A "retrofeeling" - annak ellenére, hogy semmitmondó és kimondottan rossz hangzású - mágikus kifejezés, igaz, inkább a külsőségekre vonatkozik, ami persze nem csoda, hiszen az érintett korszak (hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek) kínálatának emlékétől nem a nyál fut össze, hanem a bicska nyílik ki. (Emlékszünk jól az életlen alumíniumkésekre, amivel még a resztelt májat is csak cafatolni lehetett.) Mindezzel csupán azt bizonygatjuk, hogy a nosztalgiának is vannak határai.

Persze kivétel erősíti a szabályt. A Vízivárosban, mindjárt a Gyorskocsi utcában álló Pajtás önkiszolgáló étterem ritka madár, hiszen szó szerint "úgy maradt". Nem tudhatjuk, hogy hanyagságból vagy szándékosan. Noha az előbbire gyanakszunk, abban is biztosak lehetünk, hogy a közelmúltban - ugyanúgy, ahogy a közeli Bambi presszó esetében - megkezdődött az "úgy maradás" aprópénzre váltása. Nem is azért, hogy Fábry Sándor itt tartotta könyvbemutatóját, inkább a pesti éjszakában hallott beszólás - "a jó fejek a Pajtásba járnak kajálni" - miatt.

Hétköznap délben érkezünk, a létesítmény elsősorban a méreteivel nyűgöz le. Egy SZOT-üdülőnek és egy nagyüzem étkezdéjének elegye lett volna ilyen harminc évvel ezelőtt, bár ott valamivel homogénebb közönséggel találkozhattunk. A telt házat itt a nyugdíjasok és környékbeli irodai alkalmazottak biztosítják, ők lennének a jó fejek? Természetesen sehol egy művezető, de géplakatos vagy épület-karbantartó külsejű személyt sem sikerül azonosítanunk. A szagok viszont ismerősek a múltból. Újra gyermeknek érezzük magunkat, és bár számos "mai" fogás is választható, a régi időkre emlékeztetők mellett döntünk: csontleves húsgombóccal, sertéspörkölt nokedlival, meleg kolbász, vagdalt, cékla, uborka. Mindez zsömlékkel és ásványvizekkel együtt 2162 forintba került, ami elfogadható árnak tűnik. Sőt a csontleves több mint elfogadható, kimondottan ízletes. A gombócokra sem lehet panaszunk, bár a hús/liszt mérleg inkább utóbbi javára billen. A kolbász tisztességesen elkészített "Fradi", a vagdalt a régi kocsmai kirándulásokat idézi, csak langyosabb kiszerelésben. Mielőtt azonban megállapítanánk, hogy hiába esszük ugyanazt, mint negyedszázada, a mai ízek sokkal "szívélyesebbek", a sertéspörkölttel a régi emlékeket is sikerül megidézni. Száraz nokedli és smirglihatású hús, erősen elsózva. Korábban talán több volt benne a mócsing, de ennek ellenére teljesen korhű, valóban a hetvenes évek kvintesszenciája, számunkra a megtestesült "forever young". Utólag sajnáljuk, hogy a lekváros piskótatekercset nem próbáltuk ki. Talán még az úttörők 12 pontja is eszünkbe jutott volna.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.