étel, hordó - PAJTÁS

  • .
  • 2007. január 25.

Trafik

Tele a padlás, de különösen a pince az olyan helyekkel, amelyek beharangozójukban "a manapság oly divatos 'retrofeeling'-et" hangsúlyozzák.
Hát igen. A "retrofeeling" - annak ellenére, hogy semmitmondó és kimondottan rossz hangzású - mágikus kifejezés, igaz, inkább a külsőségekre vonatkozik, ami persze nem csoda, hiszen az érintett korszak (hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek) kínálatának emlékétől nem a nyál fut össze, hanem a bicska nyílik ki. (Emlékszünk jól az életlen alumíniumkésekre, amivel még a resztelt májat is csak cafatolni lehetett.) Mindezzel csupán azt bizonygatjuk, hogy a nosztalgiának is vannak határai.

Persze kivétel erősíti a szabályt. A Vízivárosban, mindjárt a Gyorskocsi utcában álló Pajtás önkiszolgáló étterem ritka madár, hiszen szó szerint "úgy maradt". Nem tudhatjuk, hogy hanyagságból vagy szándékosan. Noha az előbbire gyanakszunk, abban is biztosak lehetünk, hogy a közelmúltban - ugyanúgy, ahogy a közeli Bambi presszó esetében - megkezdődött az "úgy maradás" aprópénzre váltása. Nem is azért, hogy Fábry Sándor itt tartotta könyvbemutatóját, inkább a pesti éjszakában hallott beszólás - "a jó fejek a Pajtásba járnak kajálni" - miatt.

Hétköznap délben érkezünk, a létesítmény elsősorban a méreteivel nyűgöz le. Egy SZOT-üdülőnek és egy nagyüzem étkezdéjének elegye lett volna ilyen harminc évvel ezelőtt, bár ott valamivel homogénebb közönséggel találkozhattunk. A telt házat itt a nyugdíjasok és környékbeli irodai alkalmazottak biztosítják, ők lennének a jó fejek? Természetesen sehol egy művezető, de géplakatos vagy épület-karbantartó külsejű személyt sem sikerül azonosítanunk. A szagok viszont ismerősek a múltból. Újra gyermeknek érezzük magunkat, és bár számos "mai" fogás is választható, a régi időkre emlékeztetők mellett döntünk: csontleves húsgombóccal, sertéspörkölt nokedlival, meleg kolbász, vagdalt, cékla, uborka. Mindez zsömlékkel és ásványvizekkel együtt 2162 forintba került, ami elfogadható árnak tűnik. Sőt a csontleves több mint elfogadható, kimondottan ízletes. A gombócokra sem lehet panaszunk, bár a hús/liszt mérleg inkább utóbbi javára billen. A kolbász tisztességesen elkészített "Fradi", a vagdalt a régi kocsmai kirándulásokat idézi, csak langyosabb kiszerelésben. Mielőtt azonban megállapítanánk, hogy hiába esszük ugyanazt, mint negyedszázada, a mai ízek sokkal "szívélyesebbek", a sertéspörkölttel a régi emlékeket is sikerül megidézni. Száraz nokedli és smirglihatású hús, erősen elsózva. Korábban talán több volt benne a mócsing, de ennek ellenére teljesen korhű, valóban a hetvenes évek kvintesszenciája, számunkra a megtestesült "forever young". Utólag sajnáljuk, hogy a lekváros piskótatekercset nem próbáltuk ki. Talán még az úttörők 12 pontja is eszünkbe jutott volna.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.