étel, hordó - PAJTÁS

  • .
  • 2007. január 25.

Trafik

Tele a padlás, de különösen a pince az olyan helyekkel, amelyek beharangozójukban "a manapság oly divatos 'retrofeeling'-et" hangsúlyozzák.
Hát igen. A "retrofeeling" - annak ellenére, hogy semmitmondó és kimondottan rossz hangzású - mágikus kifejezés, igaz, inkább a külsőségekre vonatkozik, ami persze nem csoda, hiszen az érintett korszak (hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek) kínálatának emlékétől nem a nyál fut össze, hanem a bicska nyílik ki. (Emlékszünk jól az életlen alumíniumkésekre, amivel még a resztelt májat is csak cafatolni lehetett.) Mindezzel csupán azt bizonygatjuk, hogy a nosztalgiának is vannak határai.

Persze kivétel erősíti a szabályt. A Vízivárosban, mindjárt a Gyorskocsi utcában álló Pajtás önkiszolgáló étterem ritka madár, hiszen szó szerint "úgy maradt". Nem tudhatjuk, hogy hanyagságból vagy szándékosan. Noha az előbbire gyanakszunk, abban is biztosak lehetünk, hogy a közelmúltban - ugyanúgy, ahogy a közeli Bambi presszó esetében - megkezdődött az "úgy maradás" aprópénzre váltása. Nem is azért, hogy Fábry Sándor itt tartotta könyvbemutatóját, inkább a pesti éjszakában hallott beszólás - "a jó fejek a Pajtásba járnak kajálni" - miatt.

Hétköznap délben érkezünk, a létesítmény elsősorban a méreteivel nyűgöz le. Egy SZOT-üdülőnek és egy nagyüzem étkezdéjének elegye lett volna ilyen harminc évvel ezelőtt, bár ott valamivel homogénebb közönséggel találkozhattunk. A telt házat itt a nyugdíjasok és környékbeli irodai alkalmazottak biztosítják, ők lennének a jó fejek? Természetesen sehol egy művezető, de géplakatos vagy épület-karbantartó külsejű személyt sem sikerül azonosítanunk. A szagok viszont ismerősek a múltból. Újra gyermeknek érezzük magunkat, és bár számos "mai" fogás is választható, a régi időkre emlékeztetők mellett döntünk: csontleves húsgombóccal, sertéspörkölt nokedlival, meleg kolbász, vagdalt, cékla, uborka. Mindez zsömlékkel és ásványvizekkel együtt 2162 forintba került, ami elfogadható árnak tűnik. Sőt a csontleves több mint elfogadható, kimondottan ízletes. A gombócokra sem lehet panaszunk, bár a hús/liszt mérleg inkább utóbbi javára billen. A kolbász tisztességesen elkészített "Fradi", a vagdalt a régi kocsmai kirándulásokat idézi, csak langyosabb kiszerelésben. Mielőtt azonban megállapítanánk, hogy hiába esszük ugyanazt, mint negyedszázada, a mai ízek sokkal "szívélyesebbek", a sertéspörkölttel a régi emlékeket is sikerül megidézni. Száraz nokedli és smirglihatású hús, erősen elsózva. Korábban talán több volt benne a mócsing, de ennek ellenére teljesen korhű, valóban a hetvenes évek kvintesszenciája, számunkra a megtestesült "forever young". Utólag sajnáljuk, hogy a lekváros piskótatekercset nem próbáltuk ki. Talán még az úttörők 12 pontja is eszünkbe jutott volna.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.