A Margit körúton könnyen zavarba jöhetünk. Bérkaszárnyák és Bauhaus ihlette paloták Ganz Ábrahám szellemétől kísértve. A XIX. században még ipari negyedként számon tartott és csak később "polgárosított" terület ma leginkább a tévedések tragikomédiája, többemeletes félreértések és remekművek vetnek árnyékot a téli napsütésben. Ráadásul a budai bulvár épp úgy járt, mint sok más, valaha pompás fővárosi főútvonal, a csillogó kirakatok megüresedtek, az új bérlők a raktáráruházak felől érkeztek, vagy a kilósruha-szakma mesterei.
Sokáig úgy tűnt, a körút "ékszerdoboza", a teljesen műfajidegen 14-es számú ház - ami sokkal inkább a ledózerolt "budához illene - is az enyészeté lesz. Valaha kerthelyiséges, hangulatos étterem működött itt, a Paksi halászcsárda, ami a közeli üzletekhez hasonlóan az érdeklődés hiánya miatt szűnt meg. Tapasztalataink birtokában nem hittük volna, hogy ez a legalább százötven éves házikó újra vendéglátóhellyé válik, azt vártuk, hogy egy ügyvédi iroda vagy valami más, cseppet sem hangulatos cég formálja a saját képére. Szerencsére nem így történt. Tavaly év végén sokat ígérő létesítmény nyílt, a Menta terasz, ami egyszerre étterem, kávézó (vagy teázó), majdani kerthelyiség és táncparkettes szórakozóhely. Hogy mindez mennyire lesz működőképes ezen a belvárosinak számító, ám mégis kihalt terepen, persze nem tudhatjuk, de a magunk részéről reméljük a legjobbakat.
Annál is inkább, mert a Menta étterméhez hasonlót sehol nem találunk a környéken. Az enteriőr cseppet sem hivalkodó, cicomák helyett visszafogott elegancia, igényes bútorok, kellemes fények. A legnagyobb örömünkre az ifjú felszolgálók sem potyázó egyetemistáknak tűnnek, inkább "szakembereknek", akik ugyan kissé zavartan, de mindenképpen a legjobb tudásuk szerint végzik a dolgukat. A választékra sem lehet panasz, hiszen amíg a 300 forintos zöldborsólevestől eljutunk a hétezres chateaubriand-ig, számos izgalmas állomást érintünk. Külön öröm, hogy a vegetáriánus vonalat olyan fogások jelzik, mint a szójában érlelt tofuszelet cukkinis bundában (840 Ft) vagy a rakott padlizsán sajtokkal besütve, paradicsomos raguval (990 Ft).
Mi azonban a keményebb vidékre indulunk. Miután elégedetten nyúltunk a szalvétáért - kár, hogy papírból volt - a mandulás brokkolikrémleves (550 Ft) és a juhtúrós, grillezett zöldségek (990 Ft) után, azt hittük, a sólettel (1950 Ft) és a vadassal (1370 Ft) kifogunk a konyhafőnökön, hiszen két olyan ételről van szó, amit csak a legelszántabbak választanak vendéglői asztalnál. Nos, a Mentában a gyávábbak is megpróbálhatják. A gyakorlattal ellentétben a sólet itt nem a babfőzelék szinonimája, és a belevaló liba sem marha, vagy ami még rosszabb, sertés. A vadasnál meg minden a zsemlegombócon és a mártáson múlik. A teniszlabda méretű gombóc egészen fantasztikus, a mártás talán egy cseppet édesebb a kelleténél, de még így is elmondhatjuk: messzi földön nem akad párja.
A végén még megpróbáljuk feltárni a hibaforrást, hiszen azt bármelyik kezdő tehenész is tudja, hogy a madártej (570 Ft) veszélyes üzem. Ám úgy tűnik, a Mentában még ezt sem képesek elrontani, úgyhogy nem mondhatunk mást: pompás madár kelt ki a kakukktojásból.
