A Battlefield játékok voltak azok az FPS-ek (első személyű lövöldözősök), amelyekről soha senki nem tudta megmondani, épp melyik darab számít a sorozat legutóbbi részének, de ez nem is érdekelt senkit. Még évek múltán is öröm volt egy gyors félórát eltölteni a II. világháborús csatatereken, és szabadon vezetni a számtalan harci járművet az ellenséggel szemben. Döntően online, multiplayer formában. Az egyjátékos kampány aztán idővel befurakodott mint opció, de inkább kolonc volt, kötelező kűr a fejlesztők részéről, amit a játékosok sem tudtak komolyan venni. Ezen kívánt változtatni most a kiadó (Electronic Arts), megérezve a kor hívó szavát. A vállalkozásra kissé rossz fényt vetett, hogy az egyszemélyes játékmód fejlesztését arra a csapatra (DICE) bízták, akik alig másfél éve sikeresen herélték ki a kiadó FPS legendáját, a Medal of Honort. Aztán az első beérkezett videók mégis meggyőző kiállítású játékot mutattak: gyönyörű grafikai környezet, változatos játékmenet, modern harctér - meg is dobálták őket mindenféle nagydíjakkal a különböző expókon.
A kész mű ugyanakkor már csak hellyel-közzel igazolja a megelőlegezett bizalmat. Bár a látványvilág gyönyörű - veri a riválisokat, nincs apelláta -, mégis, az egyszemélyes játékmenet irtó lapos, kiszámítható összeesküvés-elméleti keretbe helyezett sápítozás, eltűnt nukleáris rakéták megtalálásáért folytatott hajsza monoton alagút-pályákon (mész egy megszabott útvonalon, amiről nincs letérés, és lövöd, akit érsz). Viszont a multiplayer - ami a sorozat sava-borsa - ezúttal is elviszi a hátán a teljes projektet. Hatalmas, gyönyörű, aprólékos pályák, gigaszámú résztvevővel és harci lehetőséggel (földön-levegőben egyaránt), szaggatásmentes, jól megtervezett környezetben. Zabálja az időt, ezért egyénileg mérlegelendő a harci kedv és az annak kielégítésére fordítható szabad órák viszonya - ne mondják, hogy én nem szóltam.
Activision/DICE; PC/PS3/XBOX360, 7990/10 990 HUF
