Videojáték

Battlefield 3

  • Gulyás Márton
  • 2011. december 29.

Trafik

A Battlefield játékok voltak azok az FPS-ek (első személyű lövöldözősök), amelyekről soha senki nem tudta megmondani, épp melyik darab számít a sorozat legutóbbi részének, de ez nem is érdekelt senkit. Még évek múltán is öröm volt egy gyors félórát eltölteni a II. világháborús csatatereken, és szabadon vezetni a számtalan harci járművet az ellenséggel szemben. Döntően online, multiplayer formában. Az egyjátékos kampány aztán idővel befurakodott mint opció, de inkább kolonc volt, kötelező kűr a fejlesztők részéről, amit a játékosok sem tudtak komolyan venni. Ezen kívánt változtatni most a kiadó (Electronic Arts), megérezve a kor hívó szavát. A vállalkozásra kissé rossz fényt vetett, hogy az egyszemélyes játékmód fejlesztését arra a csapatra (DICE) bízták, akik alig másfél éve sikeresen herélték ki a kiadó FPS legendáját, a Medal of Honort. Aztán az első beérkezett videók mégis meggyőző kiállítású játékot mutattak: gyönyörű grafikai környezet, változatos játékmenet, modern harctér - meg is dobálták őket mindenféle nagydíjakkal a különböző expókon.

 


 

A kész mű ugyanakkor már csak hellyel-közzel igazolja a megelőlegezett bizalmat. Bár a látványvilág gyönyörű - veri a riválisokat, nincs apelláta -, mégis, az egyszemélyes játékmenet irtó lapos, kiszámítható összeesküvés-elméleti keretbe helyezett sápítozás, eltűnt nukleáris rakéták megtalálásáért folytatott hajsza monoton alagút-pályákon (mész egy megszabott útvonalon, amiről nincs letérés, és lövöd, akit érsz). Viszont a multiplayer - ami a sorozat sava-borsa - ezúttal is elviszi a hátán a teljes projektet. Hatalmas, gyönyörű, aprólékos pályák, gigaszámú résztvevővel és harci lehetőséggel (földön-levegőben egyaránt), szaggatásmentes, jól megtervezett környezetben. Zabálja az időt, ezért egyénileg mérlegelendő a harci kedv és az annak kielégítésére fordítható szabad órák viszonya - ne mondják, hogy én nem szóltam.

Activision/DICE; PC/PS3/XBOX360, 7990/10 990 HUF


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.