Képregény

Kezek a Pokol kulcsán

Neil Gaiman: Sandman, az Álmok fejedelme 4. – Párák évszaka

  • Baski Sándor
  • 2011. december 27.

Trafik


Aki az első magyarul megjelent Sandman-kötetet olvasván arra számított, hogy hasonló mederben folytatódik a történet, az bizonyára meglepődött a második felvonást lapozgatva. Amíg ugyanis a Prelűdök és noktürnök abszolút főszereplője a címbéli Álmok fejedelme volt, akinek a Pokolban kellett a saját küzdelmeit megvívnia, addig A babaház jórészt a halandók világában játszódott, és Sandman – az események katalizátoraként – csak a dramaturgiailag kitüntettet pillanatokban tette tiszteletét. A harmadik kötetben pedig már az összefüggő történet is hiányzott: az Álomország négy fejezetét négy önálló tündérmese alkotta.

A címét egy Keats-versből kölcsönző Párák évszaka visszakanyarodik az első kötethez, amennyiben ezúttal is Morpheus kerül fókuszba. Neil Gaiman (korábbi interjúnk itt olvasható vele) ugyanakkor a második és harmadik rész anekdotáit és karaktereit is roppant ügyesen szövi bele a mesefolyamba: így válik például A babaház prológusában megismert Nada a bonyodalmak elindítójává. Az Álmok fejedelmében, alig tízezer évvel az után, hogy a Pokolra száműzte egykori szerelmét, feltámad a lelkiismeret, és úgy dönt, kiszabadítja a nőt. Lucifer azonban, hősünk meglepetésére, nem támaszt ellenállást, sőt a kezébe nyomja a Pokol kulcsát – csináljon vele, amit akar. A folytatásban Gaiman kiadós mitológiai enumerációt tart: felvonul Sandman kastélyában a világ összes istensége, démona és egyéb transzcendentális lénye, hogy mind magának követelje a Pokol kulcsát.

Ugyanakkor  komoly morálfilozófiai kérdések is a terítékre kerülnek, ezúttal a bűn és bűnhődés tárgykörében, a megszokott színvonalon és stílusban, megszámolhatatlan kultúrtörténeti utalással – helyenként talán már sok is a jóból.

A szörnyistenek torzsalkodása kétségkívül szórakoztató, de izgalmasabb a játszma, amikor Gaiman a halandóknak is oszt lapot. A remélhetőleg hamarosan érkező folytatásban az arányok ismét helyrebillennek majd.

Fordította: Totth Benedek. Cartaphilus, 2011, 216 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.