Képregény

Kezek a Pokol kulcsán

Neil Gaiman: Sandman, az Álmok fejedelme 4. – Párák évszaka

  • Baski Sándor
  • 2011. december 27.

Trafik


Aki az első magyarul megjelent Sandman-kötetet olvasván arra számított, hogy hasonló mederben folytatódik a történet, az bizonyára meglepődött a második felvonást lapozgatva. Amíg ugyanis a Prelűdök és noktürnök abszolút főszereplője a címbéli Álmok fejedelme volt, akinek a Pokolban kellett a saját küzdelmeit megvívnia, addig A babaház jórészt a halandók világában játszódott, és Sandman – az események katalizátoraként – csak a dramaturgiailag kitüntettet pillanatokban tette tiszteletét. A harmadik kötetben pedig már az összefüggő történet is hiányzott: az Álomország négy fejezetét négy önálló tündérmese alkotta.

A címét egy Keats-versből kölcsönző Párák évszaka visszakanyarodik az első kötethez, amennyiben ezúttal is Morpheus kerül fókuszba. Neil Gaiman (korábbi interjúnk itt olvasható vele) ugyanakkor a második és harmadik rész anekdotáit és karaktereit is roppant ügyesen szövi bele a mesefolyamba: így válik például A babaház prológusában megismert Nada a bonyodalmak elindítójává. Az Álmok fejedelmében, alig tízezer évvel az után, hogy a Pokolra száműzte egykori szerelmét, feltámad a lelkiismeret, és úgy dönt, kiszabadítja a nőt. Lucifer azonban, hősünk meglepetésére, nem támaszt ellenállást, sőt a kezébe nyomja a Pokol kulcsát – csináljon vele, amit akar. A folytatásban Gaiman kiadós mitológiai enumerációt tart: felvonul Sandman kastélyában a világ összes istensége, démona és egyéb transzcendentális lénye, hogy mind magának követelje a Pokol kulcsát.

Ugyanakkor  komoly morálfilozófiai kérdések is a terítékre kerülnek, ezúttal a bűn és bűnhődés tárgykörében, a megszokott színvonalon és stílusban, megszámolhatatlan kultúrtörténeti utalással – helyenként talán már sok is a jóból.

A szörnyistenek torzsalkodása kétségkívül szórakoztató, de izgalmasabb a játszma, amikor Gaiman a halandóknak is oszt lapot. A remélhetőleg hamarosan érkező folytatásban az arányok ismét helyrebillennek majd.

Fordította: Totth Benedek. Cartaphilus, 2011, 216 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.