chili & vanilia - Árpagyöngy, miszerint gersli

  • .
  • 2008. január 24.

Trafik

A törekvés az egészséges, tudatos táplálkozásra számos gabonafélét emelt ki az ismeretlenből, de legalábbis a bioboltok hátsó polcáról.

A törekvés az egészséges, tudatos táplálkozásra számos gabonafélét emelt ki az ismeretlenből, de legalábbis a bioboltok hátsó polcáról. Igényes, színes-szagos könyvek jelennek meg róluk, elegáns éttermek étlapjain tűnnek fel, alkalomadtán hazai vendéglőkben is találkozhatunk némelyükkel. A tönköly, köles, hajdina talán még ismerős is, de érdemes megjegyezni a különleges kamut, vagy Dél- és Közép-Amerika ősi növényei közül a quinoa vagy az amaránt nevét is. Mindegyik jellegzetes ízű és érdekes textúrájú, nagy kaland kísérletezni velük. Egyik kedvencem az árpagyöngy, vagyis gersli (en: pearl barley, de: Perlgraupen, fr: orge perlé). A zsidó konyhából ismerhetjük; sóletben vagy levesekben, töltelékekben használják. Más konyhákban is fontos szerephez jut: Tibetben a gersliből őrölt liszt (tsampa) nemzeti eledel, Marokkóban jellegzetes kuszkusz, ill. az ország északi részén szezámos, mandulás sütemény készül belőle. Egyik ősi fajtája, a hato mugi japán szépségkúrák alapanyaga, Lengyelországban pedig gombával főznek vele tartalmas, téli levest, ez a krupnik.

Elsősorban magas rosttartalma miatt rendkívül egészséges, ráadásul még nagyon finom is. Az alábbi receptben szinte ugyanúgy készül, mint egy olasz rizottó, azzal a különbséggel, hogy hosszabb főzési időre, kb. 40 percre van szükség. Még egy trükk: ha gyerekek nehezen vehetők rá, hogy legalább kóstolják meg, csak említsék meg, hogy a római gladiátorok, sőt a vikingek is ezt ették (bár vélhetően nem vermutos rizottó formájában).

Háromhagymás gerslirizottó

Hozzávalók (4 személyre)

20 dkg gersli (hántolt árpagyöngy)

1 csomag (6 szál) újhagyma (vagy ha nincs,

egy szál póré, finomra szeletelve)

1 közepes vöröshagyma (esetleg 2 salotta), finomra

aprítva

2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

5 dkg vaj

1 dl száraz vermut (vagy nem túl savas, száraz

fehérbor)

1 l húsleves

só, bors

A gerslit alaposan átöblítjük. A hagymákat finomra aprítjuk, és egy lábasban, a megolvasztott vajon közepes lángon, fedő alatt puhára pároljuk (kb. 4 perc). Hozzáadjuk a gerslit, megkeverjük úgy, hogy a szemeket egyenletesen bevonja a zsiradék, fényesek legyenek. Ráöntjük az alkoholt, és egy-két perc alatt hagyjuk elpárologni. Felöntjük a húsleves felével (amelyet kis lángon melegen tartunk), lefedjük, és alacsony lángon, 25 percig főzzük, néha megkeverjük. Ezután hozzáadjuk a húsleves másik felét, majd fedő alatt további 15 percig főzzük, amíg a gersli megpuhul, de kellemesen harapható lesz. Ízlés szerint a végén adhatunk még hozzá egy kis friss vajat és reszelt parmezánt (mint egy rizottónál), de anélkül is nagyon gazdag ízű. Sült csirke, füstölt libamell, halak vagy grillezett zöldségek, például gomba kiváló körete.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.