chili & vanilia - Csövesek, szemeket le, lábasba be!

  • .
  • 2007. augusztus 23.

Trafik

Mai napig családi legendák és találós kérdések tárgya, hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik - a vidéki - nagymama végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik - a pesti - úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom).

Mai napig családi legendák és találós kérdések tárgya, hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik - a vidéki - nagymama végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik - a pesti - úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszerek közül persze az utóbbit honosítottam meg konyhámban, ilyenkor, amikor dúl a szezon, pedig legszívesebben végigfőzném vele a nyarat. De nem ragadnék ám le a sima, főtt változatánál - bár milyen jó is az, a Balatonnál, a görögdinnyés uzsonna részeként!

Salátákba, salsákba, levesekbe (kínai, thai) csempészném, és kipróbálnék néhány extrémebb felhasználási módot is. Tudják, hogy a tengerentúlon mostanság divat fagylaltot készíteni belőle? A krémes, édes szemeket pürésítve, tejszínes-tojásos, főzött fagylalt alapba keverik, és desszertként, esetleg extravagáns, komplex fogások részeként tálalják. Talán már ez is a latin-amerikai ízek térhódításának jele, hiszen ott (főleg Mexikóban) a csöves kukorica a legnépszerűbb utcai snack (elote-nek hívják, faszénen grillezve, chiliszószszal, zöldcitrommal, tejföllel, vagy majonézzel megkenve szeretik).

A friss, zsenge kukorica fantasztikus tud lenni, szezonjában például így: érett paradicsommal, petrezselyemmel, esetleg feta sajttal kevert saláta társaságában. Ez az egyik legfinomabb nyári vacsora, amelyet még a nagy húsevők is garantáltan szívesen fogadnak. Amennyiben valaki számára netán elvi kérdés, "feldobható" némi kockázott, pirított füstölt császárral. Mindkét nagymama rácsodálkozna, de ízlene nekik, tudom.

Parmezános-kukoricás sült puding

Hozzávalók (4 személyre)

2 cső friss, zsenge kukorica, leszemezve (kb. 20 dkg)

1/2 hagyma, felaprítva

1 csomag (4-5 szál) újhagyma, felkarikázva

2,5 dkg vaj

2 tojás

1,5 dl tejszín

1,2 dl tej

3,5 dkg reszelt parmezán (vagy füstölt sajt)

3,5 dkg kukoricadara

csipet cayenne bors, frissen reszelt szerecsendió

só, bors

A sütőt előmelegítjük 180 ·C-ra. A nyers csöves kukoricát egy éles késsel leszemezzük: úgy a legegyszerűbb, ha függőlegesen vágódeszkára állítjuk, és körbe forgatva, négy-öt szeletben levágjuk a szemeket. (A deszka legyen nagy méretű, vagy tegyünk alá alufóliát, mert a szemek ilyenkor nagyon gurulnak.) Serpenyőben felolvasztjuk a vajat, a felaprított hagymát és a felkarikázott újhagymát üvegesre pároljuk benne. Rádobjuk a kukoricát, átforgatjuk, és néhány percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk. Közben egy edényben kézi habverővel simára keverjük a két tojást, a tejszínt, tejet, reszelt parmezánt és a kukoricadarát. Sózzuk (óvatosan, mert a parmezán is sós), végül cayenne borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük. A masszához adjuk a hagymás kukoricát, összeforgatjuk. Egy kivajazott, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformába (vagy megfelelő méretű jénaiba vagy tepsibe) öntjük. 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. Langyosan, salátával, esetleg pirospaprikával megszórva tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk