chili & vanilia - Csövesek, szemeket le, lábasba be!

  • .
  • 2007. augusztus 23.

Trafik

Mai napig családi legendák és találós kérdések tárgya, hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik - a vidéki - nagymama végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik - a pesti - úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom).

Mai napig családi legendák és találós kérdések tárgya, hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik - a vidéki - nagymama végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik - a pesti - úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszerek közül persze az utóbbit honosítottam meg konyhámban, ilyenkor, amikor dúl a szezon, pedig legszívesebben végigfőzném vele a nyarat. De nem ragadnék ám le a sima, főtt változatánál - bár milyen jó is az, a Balatonnál, a görögdinnyés uzsonna részeként!

Salátákba, salsákba, levesekbe (kínai, thai) csempészném, és kipróbálnék néhány extrémebb felhasználási módot is. Tudják, hogy a tengerentúlon mostanság divat fagylaltot készíteni belőle? A krémes, édes szemeket pürésítve, tejszínes-tojásos, főzött fagylalt alapba keverik, és desszertként, esetleg extravagáns, komplex fogások részeként tálalják. Talán már ez is a latin-amerikai ízek térhódításának jele, hiszen ott (főleg Mexikóban) a csöves kukorica a legnépszerűbb utcai snack (elote-nek hívják, faszénen grillezve, chiliszószszal, zöldcitrommal, tejföllel, vagy majonézzel megkenve szeretik).

A friss, zsenge kukorica fantasztikus tud lenni, szezonjában például így: érett paradicsommal, petrezselyemmel, esetleg feta sajttal kevert saláta társaságában. Ez az egyik legfinomabb nyári vacsora, amelyet még a nagy húsevők is garantáltan szívesen fogadnak. Amennyiben valaki számára netán elvi kérdés, "feldobható" némi kockázott, pirított füstölt császárral. Mindkét nagymama rácsodálkozna, de ízlene nekik, tudom.

Parmezános-kukoricás sült puding

Hozzávalók (4 személyre)

2 cső friss, zsenge kukorica, leszemezve (kb. 20 dkg)

1/2 hagyma, felaprítva

1 csomag (4-5 szál) újhagyma, felkarikázva

2,5 dkg vaj

2 tojás

1,5 dl tejszín

1,2 dl tej

3,5 dkg reszelt parmezán (vagy füstölt sajt)

3,5 dkg kukoricadara

csipet cayenne bors, frissen reszelt szerecsendió

só, bors

A sütőt előmelegítjük 180 ·C-ra. A nyers csöves kukoricát egy éles késsel leszemezzük: úgy a legegyszerűbb, ha függőlegesen vágódeszkára állítjuk, és körbe forgatva, négy-öt szeletben levágjuk a szemeket. (A deszka legyen nagy méretű, vagy tegyünk alá alufóliát, mert a szemek ilyenkor nagyon gurulnak.) Serpenyőben felolvasztjuk a vajat, a felaprított hagymát és a felkarikázott újhagymát üvegesre pároljuk benne. Rádobjuk a kukoricát, átforgatjuk, és néhány percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk. Közben egy edényben kézi habverővel simára keverjük a két tojást, a tejszínt, tejet, reszelt parmezánt és a kukoricadarát. Sózzuk (óvatosan, mert a parmezán is sós), végül cayenne borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük. A masszához adjuk a hagymás kukoricát, összeforgatjuk. Egy kivajazott, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformába (vagy megfelelő méretű jénaiba vagy tepsibe) öntjük. 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. Langyosan, salátával, esetleg pirospaprikával megszórva tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.