chili & vanilia - Csövesek, szemeket le, lábasba be!

  • .
  • 2007. augusztus 23.

Trafik

Mai napig családi legendák és találós kérdések tárgya, hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik - a vidéki - nagymama végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik - a pesti - úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom).

Mai napig családi legendák és találós kérdések tárgya, hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik - a vidéki - nagymama végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik - a pesti - úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszerek közül persze az utóbbit honosítottam meg konyhámban, ilyenkor, amikor dúl a szezon, pedig legszívesebben végigfőzném vele a nyarat. De nem ragadnék ám le a sima, főtt változatánál - bár milyen jó is az, a Balatonnál, a görögdinnyés uzsonna részeként!

Salátákba, salsákba, levesekbe (kínai, thai) csempészném, és kipróbálnék néhány extrémebb felhasználási módot is. Tudják, hogy a tengerentúlon mostanság divat fagylaltot készíteni belőle? A krémes, édes szemeket pürésítve, tejszínes-tojásos, főzött fagylalt alapba keverik, és desszertként, esetleg extravagáns, komplex fogások részeként tálalják. Talán már ez is a latin-amerikai ízek térhódításának jele, hiszen ott (főleg Mexikóban) a csöves kukorica a legnépszerűbb utcai snack (elote-nek hívják, faszénen grillezve, chiliszószszal, zöldcitrommal, tejföllel, vagy majonézzel megkenve szeretik).

A friss, zsenge kukorica fantasztikus tud lenni, szezonjában például így: érett paradicsommal, petrezselyemmel, esetleg feta sajttal kevert saláta társaságában. Ez az egyik legfinomabb nyári vacsora, amelyet még a nagy húsevők is garantáltan szívesen fogadnak. Amennyiben valaki számára netán elvi kérdés, "feldobható" némi kockázott, pirított füstölt császárral. Mindkét nagymama rácsodálkozna, de ízlene nekik, tudom.

Parmezános-kukoricás sült puding

Hozzávalók (4 személyre)

2 cső friss, zsenge kukorica, leszemezve (kb. 20 dkg)

1/2 hagyma, felaprítva

1 csomag (4-5 szál) újhagyma, felkarikázva

2,5 dkg vaj

2 tojás

1,5 dl tejszín

1,2 dl tej

3,5 dkg reszelt parmezán (vagy füstölt sajt)

3,5 dkg kukoricadara

csipet cayenne bors, frissen reszelt szerecsendió

só, bors

A sütőt előmelegítjük 180 ·C-ra. A nyers csöves kukoricát egy éles késsel leszemezzük: úgy a legegyszerűbb, ha függőlegesen vágódeszkára állítjuk, és körbe forgatva, négy-öt szeletben levágjuk a szemeket. (A deszka legyen nagy méretű, vagy tegyünk alá alufóliát, mert a szemek ilyenkor nagyon gurulnak.) Serpenyőben felolvasztjuk a vajat, a felaprított hagymát és a felkarikázott újhagymát üvegesre pároljuk benne. Rádobjuk a kukoricát, átforgatjuk, és néhány percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk. Közben egy edényben kézi habverővel simára keverjük a két tojást, a tejszínt, tejet, reszelt parmezánt és a kukoricadarát. Sózzuk (óvatosan, mert a parmezán is sós), végül cayenne borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük. A masszához adjuk a hagymás kukoricát, összeforgatjuk. Egy kivajazott, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformába (vagy megfelelő méretű jénaiba vagy tepsibe) öntjük. 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. Langyosan, salátával, esetleg pirospaprikával megszórva tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.