tévésmaci - Szigetvár ellen a visszavágón a szervál lesz a szerdár

  • .
  • 2007. augusztus 23.

Trafik

Hm, napi két film, mit szólnak? Minden napra két tojás! De szavalhatok is megint, ha nem tetszik valami.
Tudom, hogy jól esnének az eligazító szavak, de rám ne nézzenek, hisz választhatnak is, nem kell mind a kettőt megnézni. De egyet kötelező. Na jó, havonta. Vagy az idén. És továbbra se dőljenek be a Csontzenésznek, zenét hallgatni még a tévézésnél is rosszabb, mint pár éve megtudtam: Jamaicában (dehogy jártam) elszívják az utolsó jointot, egy óra múlva megszólal valaki. Mi ez a szar zene? Ja, ma Icában? Dehogy. A kertész is fogyott négy kilót, mert enni se jó, legfeljebb Morriconénak, de mit szól hozzá Morrico? Ahogy elképzelik. Viszont, ha Csontzenész Rossinit ajánl, ne higgyenek neki, mert rögtön mond hozzá valami bort is, akkor most rossz vagy jó inni? Ennél a tévé csak jobb, nem?

Pénteken (24-én) délelőtt Blues Brothers a tv2-n, tizenegy tízkor. Aha, egy legenda, rám ne számítsanak. Este az MGM-en háromnegyed hét előtt öt perccel hátha tanulunk valamit. A nagy vonatrablás egy 1979-es angol film, rémlik, mintha láttam volna moziban, nem volt egy nagy szám, de loptak benne.

Szombaton ismét délelőtt kezdünk, mert este az MGM-en felejtettük a tévét. 11.40-kor a Csókolj meg, tökfej! Egy Billy Wilder, ha jól emlékszem a helybéli lágyszívű közelmúltbéli cikkére e hasábokról. Éjfélkor (értik, 24 órakor!) aztán mehetünk az m1-re, mert a 24 óra egy asszony életéből című francia izében fellép Michel Serrault, akiről lapunk azért nem közölt nekrológot, mert pechjére pont akkor halt meg, mint a többi híres haramia, akikkel viszont hetek óta tele a filmrovat.

Vasárnap, aki korán kel, köszöntse helyettem is Kádár Jánost vagy Komócsin Zoltánt, mert tíz előtt öt perccel lesz egy általam tök ismeretlen szovjet film 1982-ből. Én nem tudom, kinek hiányzott most a Vaszilíj Buszlajev, de eddig azért inkább senkinek. Én viszont tudom, ki ő! Tehát heti rejtvényemhez van szerencséjük, sör, virsli, terasz a fődíj. Én nem kérek virslit. Este a Könnyűlovasság? 1936-os, amerikai és tök fekete-fehér. Ez meg a ruszki: zsák meg a foltja. Na, egy virsliért: ki volt az a könynyűlovasság? (Megfejtés: Könnyűlovasság Ferenc, precíziós műszerész.)

Hétfőn délután az MGM-en fél négy után öt perccel: Mr. Tibbs nyomoz. Sidney Poitier, a jelentős afroamerikai színművész a Forró éjszakában után megest eljátssza a faji előítéletekkel megküzdő detektívet és a konyhapénzt, ha van egy kis esze. Este egy doksi a Dunán Pier Paolo Pasoliniről 22.20-kor. Én lapzártán leszek.

Kedden arra ébrednek, hogy fél nyolc után öt perccel Topol rázendít, hogy "Éjjel és nappal, ki az, aki fárad, gyereket és asszonyt ki öleli át? A papaaaaaaaa!" Küldjék nyugodtan a topolba (Hegedűs a háztetőn; de ki volt az a Hegedűs? súgott a szerdárnak Eger alatt, oszt' fölkötötték). Este, micsoda szegénységi bizonyítvány, egy spanyol kosztümös marhaság valami kardtanárról, aki nyilván bosszút esküszik vagy szerelmes lesz, rosszabb esetben: fordítva. Tőrbe csalva; m1; 23.35.

Szerdán tényleg választani kell este negyed kilenckor pont. A Dunán Gázláng. Az m1-en Mágnás Miska. Ingrid Bergman vagy a két Latabár? Hol a kijárat?

Csütörtökön lövöm magam könyökön. Alighanem leeshetett a kamionról egy trepni Gregory Peckory, mert az MGM-en 18.05-kor Idegen a cowboyok között, 21.55-kor meg Moby Dick. Vessetek engem is a málnák közé! De azért semmiképpen se vigyék túlzásba a tévézést!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.