A nemzetközi desszertlapokon néhány éve tartósan hódít a sóskaramella-őrület. Míg a tengerentúlon a legmenőbb éttermekben tarolnak a sós karamellás kreációk, a franciák, mint sokszor máskor, csak kuncognak a markukba, hiszen számukra egyáltalán nem újdonság ez a kombináció. Bretagne-ban a leghétköznapibb édességnek számít. Itt a tej jelentős hányadából mindig vajat készítettek, amit úgy lehetett leginkább tartósítani, ha sózták, mégpedig az itt termő, kiváló minőségű Guerande sóval, illetve sóvirággal. Természetes volt, hogy a vajkaramella ezzel készült. A végeredmény ugyanis nem sós íz, hanem karamellíz, eggyel intenzívebb fokozaton.
Külföldön már nemigen számít újdonságnak, itthon most kezd megjelenni. Csúcséttermek étlapján már felbukkan: a Váci utcai Bábelben a csokoládés sütemény egyik rétegeként, a dizájnos Onyxban, a Gerbaud túloldalán fagylaltként. Öntetet percek alatt tudunk készíteni házilag, az egyetlen feladat, hogy ne kanalazgassuk el, hanem tartsuk meg szépen az üvegben megfelelő alkalmakra. Fagyira, palacsintára, sült almára, tejbegrízre.
Sóskaramella-öntet
20 dkg cukor
8 dkg sós vaj, felkockázva (ha nem kapunk, a sima is megteszi, adjunk hozzá kb. 1/2 kk. sót)
1,5 dl tejszín, felmelegítve
A cukrot viszonylag széles, magas falú lábasban közepes lángon rozsdavörös színűre karamellizáljuk. (Aki nem túlságosan magabiztos ebben a némi gyakorlatot kívánó műveletben, adjon a cukorhoz néhány evőkanál vizet. A lábas mérete azért fontos, mert a többi alapanyag hozzáadásakor a karamella erősen bugyogni kezd, szükség van a helyre.) A forró karamellhez hozzáadjuk a felkockázott vajat, elkeverjük, hogy teljesen felolvadjon. Levesszük az edényt a tűzről, majd beleöntjük a felmelegített tejszínt (ha a tejszín hideg, a hőmérséklet-különbség miatt borzasztóan "köpköd"). Vagy azonnal használjuk, vagy üvegedénybe, pl. befőttesüvegbe töltjük. Hűtőszekrényben kb. egy hétig áll el.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
