étel, hordó - LECSÓ

  • .
  • 2009. március 5.

Trafik

Többször írtuk, hogy olasz vonalon nem lehet megbukni, így hát szóhoz sem jutunk a Szent István körúton, a Vígszínház mellett. Vagy húsz éven át működött itt az a kétszintes pizzéria, amit fél Budapest kipróbált.
Kedvelt helyre emlékszünk, ami a késő éjszakába - nonstop? - nyújtotta a tésztát, ám nemrégiben magyaros gyorsétteremmé változott, ami elég nagy bátorságot feltételez.

Nem kutattuk, hogy milyen gazdasági megfontolások előzték meg a Szieszta - merthogy így nevezték - Lecsóvá válását, s erre jó okunk volt. Kitörölhetetlen nyomot hagyott bennünk ugyanis a magyaros fast food terjesztés első és talán egyetlen nekibuzdulása, a nyolcvanas években létrehozott Paprika hálózat, amit valószínűleg a már Bábolnán (emlékszik még valaki Burgert Róbertre?) kopogtató McDonald's konkurenciájának szántak, ám gyalázatos minősége, csillagászati árai, no meg modernkedő furnértulipános berendezése miatt még a nosztalgia sem csillapíthatja a vele kapcsolatos rossz szájízt. Aki valaha evett töltött paprikát például a Városház utcában - örökre megutálta.

A Lecsó viszont nem hálózat és a berendezése alapján pedig bármilyen élelmiszert kínálhatna. Inkább praktikus, mint emlékezetes, a fénycsöves megvilágítás előnytelen arcnak, ételnek egyaránt, viszont az önkiszolgálókat jellemző mosogatóleves-olajos szagot sem érezzük. A választék a kései órához mérten is kielégítő, és ha nem a közhelyes magyarokra (gulyás, halászlé, túrós csúsza stb.) vadászunk, akkor a "nemzeti" vonallal sem lehet bajunk. Sehol egy francia hagymaleves, kijevi pulykamell, tzatziki, ellenben ami van - a húslevestől, a rántott sertésbordán át a Gundel-palacsintáig - profilba vágó. Lecsó persze nincs, csupán egy ígéret, hogy tavasztól rendszeresen, viszont a borsóleves (350 Ft) annyira frissnek tűnik, hogy legszívesebben megkérdeznénk: melyik konzervgyárban képesek ilyen csodákra? És ha már délibábozunk, a hortobágyi palacsintát (390 Ft) sem hagyhatjuk ki. Úgy látszik, ezzel túl magasra tettük a lécet, a töltelék darabos, a szósz túlpaprikázott, a palacsinta pedig a senior korosztály képviselője, ám hasonló helyeken ettünk már ennél sokkal rosszabbat is. Ráadásul a káposztás tészta (450 Ft) - külön kérésre porcukorral - feledteti a kudarcot, sokkal ízletesebb, mint amire számítottunk. A madártejet (290 Ft) ugyancsak nem ajánlanánk meleg szívvel, összességében azonban a kettő-kettes eredmény - egy ilyen helyen, ennyiért - felér egy győzelemmel.

Figyelmébe ajánljuk