étel, hordó - LECSÓ

  • .
  • 2009. március 5.

Trafik

Többször írtuk, hogy olasz vonalon nem lehet megbukni, így hát szóhoz sem jutunk a Szent István körúton, a Vígszínház mellett. Vagy húsz éven át működött itt az a kétszintes pizzéria, amit fél Budapest kipróbált.
Kedvelt helyre emlékszünk, ami a késő éjszakába - nonstop? - nyújtotta a tésztát, ám nemrégiben magyaros gyorsétteremmé változott, ami elég nagy bátorságot feltételez.

Nem kutattuk, hogy milyen gazdasági megfontolások előzték meg a Szieszta - merthogy így nevezték - Lecsóvá válását, s erre jó okunk volt. Kitörölhetetlen nyomot hagyott bennünk ugyanis a magyaros fast food terjesztés első és talán egyetlen nekibuzdulása, a nyolcvanas években létrehozott Paprika hálózat, amit valószínűleg a már Bábolnán (emlékszik még valaki Burgert Róbertre?) kopogtató McDonald's konkurenciájának szántak, ám gyalázatos minősége, csillagászati árai, no meg modernkedő furnértulipános berendezése miatt még a nosztalgia sem csillapíthatja a vele kapcsolatos rossz szájízt. Aki valaha evett töltött paprikát például a Városház utcában - örökre megutálta.

A Lecsó viszont nem hálózat és a berendezése alapján pedig bármilyen élelmiszert kínálhatna. Inkább praktikus, mint emlékezetes, a fénycsöves megvilágítás előnytelen arcnak, ételnek egyaránt, viszont az önkiszolgálókat jellemző mosogatóleves-olajos szagot sem érezzük. A választék a kései órához mérten is kielégítő, és ha nem a közhelyes magyarokra (gulyás, halászlé, túrós csúsza stb.) vadászunk, akkor a "nemzeti" vonallal sem lehet bajunk. Sehol egy francia hagymaleves, kijevi pulykamell, tzatziki, ellenben ami van - a húslevestől, a rántott sertésbordán át a Gundel-palacsintáig - profilba vágó. Lecsó persze nincs, csupán egy ígéret, hogy tavasztól rendszeresen, viszont a borsóleves (350 Ft) annyira frissnek tűnik, hogy legszívesebben megkérdeznénk: melyik konzervgyárban képesek ilyen csodákra? És ha már délibábozunk, a hortobágyi palacsintát (390 Ft) sem hagyhatjuk ki. Úgy látszik, ezzel túl magasra tettük a lécet, a töltelék darabos, a szósz túlpaprikázott, a palacsinta pedig a senior korosztály képviselője, ám hasonló helyeken ettünk már ennél sokkal rosszabbat is. Ráadásul a káposztás tészta (450 Ft) - külön kérésre porcukorral - feledteti a kudarcot, sokkal ízletesebb, mint amire számítottunk. A madártejet (290 Ft) ugyancsak nem ajánlanánk meleg szívvel, összességében azonban a kettő-kettes eredmény - egy ilyen helyen, ennyiért - felér egy győzelemmel.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.