chili & vanilia - Nálunk római a török

  • .
  • 2009. szeptember 3.

Trafik

"Mi az a fűszer, amit a magyarok nem szeretnek, és itt mindenben van?" - kérdezi barátnőm sms-ben marokkói utazásuk alatt, Fez vagy talán Marrakes valamelyik étterméből. "Római kömény" - vágom rá postafordultával, másodpercnyi gondolkozás nélkül.
A magyar konyha nemigen használja, valóban sokan idegenkednek erős, jellegzetes ízétől. Bár külsőre hasonlít rá, nem azonos a köménymaggal, nem is helyettesíthető vele. Az arab, török, indiai, mexikói, mediterrán konyha rengeteget használja, a bors után a világon a második legnépszerűbb fűszer, számos fűszerkeverék alapanyaga. Elsőre azért nem lelkesedik érte mindenki, mert kissé kesernyés, erős íze rendkívül markáns, érdemes vele óvatosan bánni. Kapható egész mag vagy őrölt formában, de frissen pirítva, őrölve az igazi.

Nyugat-Ázsiából származik, ma India, Irán, Indonézia és Kína a legjelentősebb termelője. Kimondottan érdekes a kömény és köménymag körüli etimológia, az adott konyhákban bevett elnevezést ugyanis gyakran az határozza meg, hogy ki mennyire tartja egzotikusnak. Nevezik török köménynek (románul), keleti köménynek (szlovénul), de ugyanez működik fordítva is, azokban az országokban, ahol mindennapi, a köménymagot hívják pl. német köménynek. Rajtunk kívül oroszul, csehül és finnül is "római kömény", ami talán az ókori Rómában való gyakori használatra utal. Indiai, arab, mexikói fűszerkeverékek alapja, curry, garam masala nem létezik nélküle. Zseniális salátaöntetekben is - friss korianderrel, petrezselyemmel, olívaolajjal, sok citromlével az egyik legjobb, legfrissítőbb nyári íz.

A saját konyhám egyik leggyakrabban használt fűszere - épp a napokban konstatáltam a drámai fordulatot: elfogyott. Ezek szerint igen sokszor kerül elő. Teszem én mindenbe, például a következő ételekbe:

Paradicsomos káposzta (a káposztát ropogósra hagyom és csipet curryvel és római köménnyel dobom fel)

Sültpaprika-saláta (a grillezett, lehéjazott kaliforniai paprikára juhsajttal együtt morzsolom)

Paradicsomsaláta (olívaolaj, újhagyma, pirított mogyoró és szezámmag társaságában)

Lecsó (tudom, a lecsópuristák most azon nyomban dobnak egy hátast, de nagyon finom)

Kuszkusz, bulgur, tarhonya (akár saláta, akár főzött köret, egy csipet mindig kerül bele)

Avokádókrém, padlizsánkrém, hummusz és további kencék kiváló ízesítője

Fűszeres fasírt (sok friss petrezselyem, koriander mellé, ha bárányhúsból készül, még jobb)

Paprikás krumpli (egyáltalán nem árt neki)

Lencse-, bab-, csicseriborsó-saláta (hagymával, friss zöldfűszerekkel, citromlével)

Aszalt gyümölcsökkel készült ragukban (nagyon jól ellensúlyozza az édességüket)

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.