étel, hordó - VÉNHAJÓ

  • .
  • 2009. szeptember 3.

Trafik

Ilyen nevet akkor adnak egy étteremnek, ha a tulajdonos környezetében van valaki, leginkább egy családtag, aki zseniális halászlével szolgál. Azt viszont nem gondoltuk volna - mert túl kézenfekvő -, hogy a Vénhajó valóban egy vén hajó, ráadásul műemlék, múzeumi tulajdonban.
Pedig így igaz. A Lánchíd pesti hídfőjénél kikötött Kossuth gőzöst 1913-ben építették, s 62 éves szolgálat után vonták ki a forgalomból. Majd egy évtizedig az Újpesti-öbölben töltötte az idejét afféle melegedőként, ám 1984-ben valami csoda folytán selejtezés helyett múzeumi megőrzéséről döntöttek, majd két évvel később immár állóhajóként átadták a közönségnek. Másodszor a kilencvenes évek közepén határoztak újabb restaurációjáról, ám ennek hatalmas botrány lett a vége: kiderült, hogy az a cég, amely 40 millió forintért vállalta a hajó felújítását, igencsak rászedte a Közlekedési Múzeumot. 2007 januárjában a következőt mondta a múzeum leköszönő igazgatója: "A szakértők bevonásával indult vizsgálat azt állapította meg, hogy közel 30 millió forint értékű munkát és anyagot kispóroltak a felújításból." További tényfeltárástól - legalábbis ami a hajót illeti - eltekintenénk, különben is úgy tűnik, a történet hepienddel zárult. A múzeum új céggel kötött új szerződést, azóta a hajót rendesen felújították, s legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy a Kossuth legfeljebb ringani képes.

Az persze evidens, hogy étteremmé változott. A hajóhídnál a révkalauz helyett pincér posztol, ám jöttünkre lelkesen kalauzol. Természetesen a fedélzet lenne igazán megfelelő, az ismert kilátással ugyanis sohasem lehet betelni (budai vár, Gellérthegy és társai), ám az augusztus végi hőség miatt inkább a légkondicionált utastér mellett döntünk. A korhűnek látszó berendezésbe belerondítanak ugyan a szellőző fehér fém alkatrészei, de azzal nyugtatjuk magunkat, hogy mennyivel rosszabb lenne, ha például selyemtapétával próbálnák álcázni őket.

Viszont a kiszolgálást semmiféle otrombaság nem kíséri, a választék pedig nem csak magyaros fogásokat tartalmaz, ami főleg azért meglepetés, mert ide elsősorban turisták érkeznek. Mivel úgy véljük, ez most nem a legmegfelelőbb alkalom gulyás- vagy Újházi-tyúkhúslevesre, de sült csirkecombra sem, inkább művészinek szánt produkciókra fókuszálunk. A roston sült füstölt sajt friss vegyes salátával (2150 Ft) frissebb már nem is lehetne, a konyhakerti szabványhoz hozzáadott menta pedig kimondottan pikáns mellékízzel jár, csodáról azonban nem beszélhetünk: a sajtra mintha ráborult volna a sótartó, és csupán ennyiben különbözik a másutt megszokott, "grillezett sajtként" futó gumiszerű tápláléktól. A jércecsíkok négysajt-mártással, rizzsel és röstivel (2350 Ft) már komolyabbnak ígérkezik, a hús szinte elolvad a szánkban, a köret is megfelelő, de sajnos a mártás gyanúsan egyszerűnek tűnik, bár azt elképzelni sem merjük, hogy esetleg porból lett. A legjobban a vöröstonhal-steakkel jártunk (2850 Ft), ami csípős pácban, héjában sült burgonyával és friss fűszeres tejföllel érkezett, s már a látványától összefutott szánkban a nyál. S hogy teljes legyen az örömünk, szükség lett volna arra, hogy a ketchupra hasonlító "csípős pácot" valami mással váltsák ki. Még jó, hogy a vigaszágon befut a barackkal töltött mousse-os palacsinta (850 Ft), ami Vénhajó néven szerepel. Ránézésre súlyosnak tűnik, mint a kóbor vasmacska, ennek ellenére annyira légies, hogy szinte elszállunk tőle. Szerencsénkre a pincér nem kíván jó szelet.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.