tévésmaci - A sül a Vasasban focizik

  • .
  • 2009. augusztus 20.

Trafik

A csapat megszokott piros-kék csíkos mezében futott ki a pályára, Sztupa és Troché a tribünön társalogtak idős Fáy utcai bentlakó szakikkal, hogy egészen biztosan Tamás Gyula Magyarország legjobb kapusa, s micsoda hülyeség, hogy alig is fér bele a válogatottba. Kétségtelen olyan védelme nincs senkinek, mint nekünk, köpte ki a szotyolahéjat Sztupa.
A szárnyait bontogató Fábián, a tapasztalt Mészöly és Ihász, Vidáts, a fejelőkirály! S állítólag a Cs. Papírból már kinéztük Török Pétert!

Pénteken (21-én) a Magyar Televízió névnapot ünnepel, jöjjön mindenki, aki Wim, mert meg lesz húzva neki a füle. Kezdünk az m2-n este tizenegy előtt tíz perccel a könnyebb esettel, Wim Wenders 2005-ös Kívül tágasabb c. filmjével. De ki a bánat a Wim Peter Greenaway korainak és szinte érthetőnek mondható, 1987-es Az építész hasa című művében (m1; 23.05), ha például Brian Dennehey biztosan nem. Az a helyzet, hogy ekkor még a maestro nem dolgozott együtt későbbi zeneszerzőjével, Nímad Mihállyal, hanem Wim Mertens húzta a talpalávalót neki. A dögrovásra jutó építész még tesz egy utazást Olaszországban; megértjük.

Szombaton délután a vombatom rohan a szél után. Milyen szél? Jugó. Az m2-n négy előtt tíz perccel A Pál utcai fiúk c. 1969-es magyar- amerikai koprodukció, amiről ha azt mondjuk, hogy csak a regénnyel mérhető remek, aligha túloztunk. A Filmmúzeum a régi idők honi mozgóképes bűnesetei közül a kétségkívül legjobb címűt, a Foto Hábert vezeti elő 19.20-kor. S hogy a rossz adaptációra is találjunk hirtelen példát, itt van a csatornán mindjárt utána (kilenckor) A rózsa neve, melynek a forgatásán az történhetett, hogy belement valami a rendező, Jean-Jacques Annaud szemébe, amitől Umberto Ecót folyamatosan összekeverte Ken Follettel. Ám a csatorna tündöklésének ez sem bírhat véget vetni, hiszen ezután (23.15-kor) meg a Véresen egyszerű kezdődik, Coenék ugyancsak korai (1984-es) nekiveselkedése, melyben minden rendőr és vendéglátós egy nőre hajt, s mindenki holtan látná szívesen a többi szereplőt.

Vasárnap este kilenckor kezdünk, ismét az m2-n, ismét egy régiséggel. A Rocky Horror Picture Show szerintem ciki, de gondolom, sokaknak tetszik. Csókoltatom a gusztusukat. Fél tizenegykor a Duna noir-sorozatában A másik asszony lesz, 1950-ből Robert Younggal és Betsy Brake-kel. S az m2-n még tart a Wim-nap, a 23.35-kor kezdődő Villanás a víz felett, a híres filmrendező, Nicholas Ray halálos betegségének és halálának krónikája, s Wenders egyik főműve.

Hétfőn ha nem lenne kedvencemen, a film+2-n 23.25-kor a Műgyűjtők és gyilkosok című német-dán krimi, akkor már a spájzban keresgélném a ruszkikat a befőttek mögött. Figyeljék benne a Szőke majmot! A filmben, nem a spájzamban!

Kedden a Filmmúzeumon 20.25-kor Trafó Ferenc talán egyetlen nézhető filmje, a lassan ötvenéves Lőj a zongoristára! Valószínűleg nem a mi lapunk zenekritikusairól szól, mert azok vajszívűek, s inkább dicsérni szeretnek. Nem úgy a helybéli lágyszívű filmkritikus, aki nemrégiben Karel Reisztől volt hangos e hasábokon, akkó' most örüljél: az MGM-en 20.30-kor A francia hadnagy szeretője, az ám a film! 21.50-kor Trafó után a Filmműzeón Lady Hamilton (1941) - nyilván az autóversenyző anyja, s a zárójelbe tett szám a születési éve. Ha viszont nem, akkor Korda Sándor leirata Vivien Leigh-vel és Sir Laurence Olivier-vel.

Szerdán átrágom magam Berdán, különösen a knédlipusztító hanákokról szóló verseit, hogy is mondjam... zabálom. Mivel önök nem szeretik a verseket, nézzék meg az Irma, te édest az MGM-en este fél kilenckor, vagy ha nem szeretik a szirupot sem, akkor fél óra múlva kezdődik a Dunán a Titkos világ című alighanem hírszerzési tárgyú 1987-es angol thriller Michael Caine-nel és Edward Foxszal.

Csütörtökön egy kelet-európai mozimindenesből, az Intim megvilágításban című remekmű rendezőjéből lett hollywoodi iparos - aki mindig italos -, Ivan Passer filmje, a Cutter útja a takart szemű (veteránt adó) Jeff Bridgessel.

Ne tévézzenek, mert árt a szemnek, Jeffnek is az tett be.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.