chili & vanilia - Rózsaszíntől a zöldig: a gyümölcs, ami zöldség

  • .
  • 2008. május 8.

Trafik

Éljen a rebarbara! Nálunk kevéssé elterjedt, pedig még az sem kizárt, hogy ősmagyar gyümölccsel van dolgunk (botanikai értelemben zöldség, felhasználását tekintve inkább gyümölcs).

Éljen a rebarbara! Nálunk kevéssé elterjedt, pedig még az sem kizárt, hogy ősmagyar gyümölccsel van dolgunk (botanikai értelemben zöldség, felhasználását tekintve inkább gyümölcs). Bizonyos források szerint ugyanis a Volga mentén tömegével nőtt vadon, oda pedig a hunok hurcolhatták. Ám az egészen biztos, hogy Ázsiában őshonos. A kínai orvosok évezredek óta használják (elsősorban tisztító hatása miatt). Az egyik kínai császárt például a rebarbara gyógyította meg, miután az ajándékba kapott négy gyönyörű nőtől valamilyen nyavalyát kapott ajándékba. Marco Polo is gyakran emlegeti beszámolóiban. Még ennek az orvosi rebarbarának is hosszú idejébe telt elfáradni Európáig, és csak jóval később, a 17-18. században jelent meg élelmiszerként, először nagy valószínűség szerint sütemények töltelékeként. Típusától függően színe a sötét rózsaszínűtől a zöldig ér, nálunk inkább a zöld terem. Ha édességnek szánjuk, és mutatósabbá szeretnénk varázsolni, eperrel együtt készítsük, hisz átveszi a színét.

Tejfölösen, sóskához hasonló mártásként, pitékben, dzsemként, kompótként a legfinomabb, de savanyúsága miatt sültekhez is passzol. Van benne valami régimódi, nosztalgikus, falusi sárgabarackbefőtteket, almakompótokat juttat eszembe. A rebarbarakompót kiváló, vaníliával meg egyenesen különleges. Nálunk persze utána kell járni, a piacokon is csak elvétve bukkan fel.

Vaníliás rebarbarakompót

Hozzávalók (4 személyre)

1 kg rebarbara (tisztítva 80 dkg)

20 dkg kristálycukor (a cukor mennyisége a rebarbara savanyúságától függ)

fél közepes méretű citrom leve

1 vaníliarúd

opcionális: tálaláshoz tejszín vagy mascarpone

A rebarbarát megmossuk, két végét levágjuk. Kb. 1,5 cm-es szeletekre vágjuk. (A külső, szálas "héját" le lehetne hámozni, de azzal együtt valamivel könnyebben megtartja a formáját. Egy nagyon tiszta lábasba 4 dl vizet teszünk, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet. Éles késsel kettéhasítjuk a vaníliát, kikaparjuk a magját, ezt is hozzáadjuk. Összeforraljuk, hogy a cukor teljesen felolvadjon, majd néhány percig főzzük, amíg kissé szirupossá válik. Ekkor hozzáadjuk a felszeletelt rebarbarát, majd fedő alatt, alacsony hőn, kb. 5-10 percig főzzük, amíg a rebarbara megpuhul, de nem fő szét teljesen (figyelni kell, ez nagyon hamar megtörténhet). Kihűtjük. Szobahőmérsékleten tálaljuk, lazán felvert tejszínhabbal, kikevert mascarponéval, esetleg vaníliafagylalttal. Ugyanezekkel a hozzávalókkal finom dzsemet is készíthetünk, akkor természetesen növelni kell a hozzáadott cukor mennyiségét és a főzési időt.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.