chili & vanilia - Savanyú, de nem ecet: verjus

  • .
  • 2008. január 31.

Trafik

Már a felfedezés is örömteli: nézegeti az ember, szaglássza, kóstolja, főz vele... és le van nyűgözve. Aztán beleássa magát a kultúrtörténetébe - az őskorig.

Már a felfedezés is örömteli: nézegeti az ember, szaglássza, kóstolja, főz vele... és le van nyűgözve. Aztán beleássa magát a kultúrtörténetébe - az őskorig.

A verjus (ejtsd: verzsü) nem más, mint az éretlen szőlő préselt és szűrt leve. A középkorban a legelterjedtebb savanyítószernek számított. (Eredetileg nemcsak szőlőből, hanem sóskából vagy éretlen szilvából is készült.) Jean Louis Flandrin francia történész tanulmánya szerint az egyik legrégibb és legjelentősebb XIV. századi francia szakácskönyvben a receptek 42 százalékában szerepelt. Ez az arány azonban az évszázadok során folyamatosan csökkent, a XVII. századi könyvekben már mindössze a receptek 13 százaléka említi (ekkorra vezető pozícióját átvette a citrom). A híres dijoni mustár is ennek köszönheti kiugrását - bár már a XIV. században készítették, áttörő sikere és világhíre csak akkor indult útjára, amikor 1752-ben Jean Naigeon változtatott a recepten, és az ecetet verjus-re cserélte.

Régi olasz szakácskönyvekben agresto néven találkozni vele (mandulával vagy mogyoróval keverték, nyers zöldséget mártogattak bele, és aceto ebraicónak is nevezték, mivel főleg az olasz zsidók főztek vele. Németországban Agrest vagy Agraz néven volt ismert. Törökországban, elsősorban Kelet-Anatóliában ma is hétköznapinak számít (Koruk Suyu), ugyanígy Iránban (abe goureh) és Libanonban (hosrum).

Korunkban először a csúcsgasztronómia kapta fel, később a hobbiszakácsok közt is egyre népszerűbb lett. Tudomásom szerint itthon még csak egy borpincészet állítja elő. Citrom vagy ecet helyett használható; gyümölcsös, zamatos, kevésbé agresszív íze egészen különleges jelleget ad az ételeknek. Mártásokhoz, édes-savanyú pácokhoz, sült zöldségekkel, gyümölcskompótokban, salátaöntetben, vagy akár frissítő üdítőitalként (1/2 dl-t öntsünk fel 2 dl ásványvízzel).

Remek édes-savanyú öntetben, amit sült csirkéhez vagy halhoz adhatunk: ehhez 2 személyre 3-4 ek. olívaolajon átforgatunk egy fél, vékony karikákra szeletelt lilahagymát és egy gerezd fokhagymát. Felöntjük 1/2 dl verjus-vel, majd hozzáadunk 1 dl zöldségalaplevet (vagy vizet), egy felkarikázott, kisebb sárgarépát, egy-egy babérlevelet és kakukkfűágat, 1 tk. cukrot, sót, borsot, néhány percig főzzük, amíg kissé besűrűsödik (a répa maradjon roppanós). A közben megsütött halra (vagy csirkére) öntjük, köretnek pl. pirított kelkáposztát kínálunk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.