chili & vanilia - Sodóba bújtatott üzenet: madártej

  • .
  • 2007. január 11.

Trafik

Az egyik legszemélyesebb étel. Nem olyan édesség, amit "csak úgy" kutyafuttában összedobunk egy gyors vacsora után - madártejet legtöbbször egy bizonyos személynek, valamilyen oknál fogva főzünk.

Az egyik legszemélyesebb étel. Nem olyan édesség, amit "csak úgy" kutyafuttában összedobunk egy gyors vacsora után - madártejet legtöbbször egy bizonyos személynek, valamilyen oknál fogva főzünk. Nem azért készül, mert éppen volt a hűtőben tojás és tej, és ez jutott eszünkbe, hanem mert az ember elbaktatott a piacra megszerezni a legfrissebb tojást és tejet, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Ennek a desszertnek üzenete, mondanivalója van. Ha az ételek beszélni tudnának, a madártej kedvesen azt suttogná, hogy "gondoskodom Rólad, kényeztetni szeretnélek, mert fontos vagy nekem". Nyilván nem véletlen, hogy gyakran időseknek, betegeknek, gyerekeknek próbálunk vele örömöt szerezni.

A vaníliás sodótengeren úszkáló habszigetekből álló édes remekművet természetesen a klasszikus francia konyhának köszönhetjük, a magyaros elnevezés ne tévesszen meg senkit. Nem is igazán érthető, hogy vajon miért nem az eredeti, nagyon is kifejező fantázianév fordítását vettük át. Franciául ugyanis "úszó szigetek"-nek (ile flottante) vagy "hótojás"-nak (oeufs á la neige) hívják, mindkettő briliáns (erdetileg az ile flottante likőrrel átitatott, mogyoróval és tejszínhabbal díszített piskóta volt, amelyet vaníliasodóval tálaltak). A madártej nyilván frappáns újkori névadás eredménye, az ornitológiai kapcsolat némileg kérdéses. Talán a tojás. Hogy a kavarodás még nagyobb legyen, Lengyelországban például a madártej (ptasie mleczko) egy kedvelt, négercsókszerű, vékony csokoládéréteggel bevont habdesszert.

A jó madártejnek egyetlen titka van: az igazi vanília. Az édesipar 90 százalékban a szintetikusan előállított vanillinnal ízesít mindent, és a hazai éttermek nagy része sem használ valódi vaníliát. Nem olcsó mulatság, de megéri, ettől lesz bódító illatú, intenzív ízű. A klaszszikus vaníliás a legfinomabb, de lehet alkotni és a krémet másképp ízesíteni (például csokoládé, karamell, mandula, gyümölcsök stb.).

Hozzávalók (4-6 adag):

1 l tej

6 tojás

12 dkg kristálycukor

3 ek. porcukor

1 vaníliarúd

kis darab narancshéj

csipet só

A tejet egy lábasban feltesszük főni. A vaníliarudat felvágjuk, kikaparjuk a magjait. A rudat és a darabka narancshéjat beledobjuk a tejbe. A tojásokat szétválasztjuk, 3 fehérjét (a többire nincs szükség, felhasználhatjuk máshoz, vagy tárolhatjuk a mélyhűtőben) a porcukorral kemény habbá verünk. Ha fő a tej, a habból evőkanállal, egyesével kis tojásnyi galuskákat formázunk. A tejre helyezzük és pár pillanat múlva megfordítjuk. Szűrőkanállal kiszedjük egy lapos tálra. Ha a hab elkészült, a tejet leszűrjük, és beletesszük a vanília belsejét. A hat tojássárgáját fehéredésig keverjük a kristálycukorral és egy csipet sóval. Lassan hozzáadjuk a meleg tejet, majd visszaöntjük a lábasba, és állandó kevergetés mellett sodóállagúra főzzük. Üvegtálba szedjük, a tetejére helyezzük a habgaluskákat. Hidegen tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.