tévésmaci - Gorillák a hátországban

  • .
  • 2010. október 7.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché kiléptek a gyárkapun, be kellett mutatni az aktatáskájukat. A két portás alig győzte a munkát, négy órakor egyszerre tódult ki egy rakás ember, végeztek az öntödében, a hengerlőben és a zománcozóban.
Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy ha ímmel-ámmal is, de mindig Troché táskájába túrtak bele - bármelyik váltás bármelyik portásához is sodorta őket a tömeg. Így egészen a HÉV-megállóig lehetett tereferélni az alkati predesztinációról, meg hasonló marhaságokról. Esett az eső, némán dohányzó szakik siettek el mellettük, többségük a HÉV-hez, de a resti felé is szivárogtak azért néhányan. Esernyőt gyakorlatilag senki nem nyitott, fölhajtották az orkán vagy lumberjack gallérját, kalapot, sapkát viseltek, úgy siettek a munkások. Először az erzsébeti HÉV jött, a lépcsőkön fürtökben lógtak az emberek. Volt, aki kifejezetten arra játszott, hogy kivárja, míg mindenki felszáll, és így préseljen magának egy helyet a lépcső alján, hisz egy megállót sem kell mennie, ahol elválik a két vonal, a "kanyarban" lassít az ilyenkor rendszerint öt kocsiból álló szerelvény, s különösebb kockázat nélkül le lehet ugrani róla. Szalad a pasas pár métert - a passzív gyorsulás vagy mi a fene miatt - a HÉV mellett, aztán szép nyugodtan bekanyarodik a Csőgyár utcába. Pestre automata ajtókkal felszerelt kocsik közlekedtek, ott szó sem lehetett a lépcsőn utazásról, különben is, amikor a pálya állapota megengedte, az úgy robogott, mint a szélvész. Sztupa kiizzadt az esőkabát alatt, Troché bőrig ázott - nem volt ez jó világ, inkább rossz. Nem mintha tévézni egy fáklyásmenet lenne. Mi mégis megyünk, rendületlenül.

Pénteken (8-án) este nyolckor pótóra bliccelőknek a Cinemaxon: Ítélet Nürnbergben (1961). De aki rendesen megette az ebédet (a mai menü: A jelölt; dán thriller, 2008, ugyancsak Cinemax), az ráér fél kilenckor fölcsatlakozni az m2-re, ahol a Fellini tévéje c. dokumentumfilm kezdődik. Én lehet, hogy megnézem Fellini tévéjét, mert a hét többi napján az öreganyám tévéjét nézem, a neve Munkácsy Color vagy Colour, ott lekopott valami, akkora hozzá a távkapcsoló, mint egy Spiró-kötet. Ebben A jelöltben a népszerű dán Európa-klasszis (Nikolaj Lie Kaas) egy ügyvédet alakít, aki elintézi a zsarolóit. Hát, tudják, én reggel hatkor felkeltem Tom Jonest nézni, ugyancsak a Cinemaxon - nem az énekest, pedig azt is bírom.

Szombaton sokak sokszor nézett kedvence, A remény rabjai 21.45-kor az m2-n, a többiekkel meg találkozunk a Disco Club előtt.

Vasárnap lesz egy halk és finom török film, a Pandora szelencéje a Dunán este tíz után, van benne némi isztambuli ibusz is, de én azt szeretem, amikor lőnek a szereplők, így választásom a tizenegykor a kettesen kezdődő Feloldozás című filmre esik, melyben Richard Burton oly híven szippantja be a múlt század hetvenes-nyolcvanas fordulójának levegőjét.

Hétfőn még hetvenes évek: adásszünet.

Kedden megint Cinemax, este nyolckor a hét leghülyébb címe: A fekete lepke háza. A 2008-as finn műremekben az árvák könnyeiben fürdünk, minimum.

Szerdán megint jönnek a törökök föl a Dunán, mint Ali Csorbadzsi Az aranyemberben, basszus. A 20.55-kor adott filmcsoda, A tojás arról szól, hogy a költő visszatér a falujába, emlékeim szerint közeli halálesetből kifolyólag, bár én úgy emlékszem, hogy a moziban még az eredeti címén (Yumurta) ment a dolog - egy hétig.

Csütörtökön délelőtt háromnegyed tizenegykor a ViaSat3 előveszi a Krumplirózsát (Frankie and Johnny) Al Pacino és Michelle Pfeiffer szomorkás szerelmi ügyét, a börtönéből szabadult szakács és a némileg megtiprott pincérnő románcát. Mivel annyira penetráns a tévéműsor ezen a héten, így maradt némi hely az amerikai mitológia e párosára is. Aki a szerelem szó hallatán persze most megörül, hogy lám, az amerikai mitológiában nem csak gyilkosok a félistenek, nos, az szegény korán örült. Mert ebben a filmben ugyan aligha, de anno St. Louisban Frankie Parker bizony lelőtte az ő Johnnyját.

Ne tévézzenek, mert hátha kilő belőle valaki valamit.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.