tévésmaci - Gorillák a hátországban

  • .
  • 2010. október 7.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché kiléptek a gyárkapun, be kellett mutatni az aktatáskájukat. A két portás alig győzte a munkát, négy órakor egyszerre tódult ki egy rakás ember, végeztek az öntödében, a hengerlőben és a zománcozóban.
Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy ha ímmel-ámmal is, de mindig Troché táskájába túrtak bele - bármelyik váltás bármelyik portásához is sodorta őket a tömeg. Így egészen a HÉV-megállóig lehetett tereferélni az alkati predesztinációról, meg hasonló marhaságokról. Esett az eső, némán dohányzó szakik siettek el mellettük, többségük a HÉV-hez, de a resti felé is szivárogtak azért néhányan. Esernyőt gyakorlatilag senki nem nyitott, fölhajtották az orkán vagy lumberjack gallérját, kalapot, sapkát viseltek, úgy siettek a munkások. Először az erzsébeti HÉV jött, a lépcsőkön fürtökben lógtak az emberek. Volt, aki kifejezetten arra játszott, hogy kivárja, míg mindenki felszáll, és így préseljen magának egy helyet a lépcső alján, hisz egy megállót sem kell mennie, ahol elválik a két vonal, a "kanyarban" lassít az ilyenkor rendszerint öt kocsiból álló szerelvény, s különösebb kockázat nélkül le lehet ugrani róla. Szalad a pasas pár métert - a passzív gyorsulás vagy mi a fene miatt - a HÉV mellett, aztán szép nyugodtan bekanyarodik a Csőgyár utcába. Pestre automata ajtókkal felszerelt kocsik közlekedtek, ott szó sem lehetett a lépcsőn utazásról, különben is, amikor a pálya állapota megengedte, az úgy robogott, mint a szélvész. Sztupa kiizzadt az esőkabát alatt, Troché bőrig ázott - nem volt ez jó világ, inkább rossz. Nem mintha tévézni egy fáklyásmenet lenne. Mi mégis megyünk, rendületlenül.

Pénteken (8-án) este nyolckor pótóra bliccelőknek a Cinemaxon: Ítélet Nürnbergben (1961). De aki rendesen megette az ebédet (a mai menü: A jelölt; dán thriller, 2008, ugyancsak Cinemax), az ráér fél kilenckor fölcsatlakozni az m2-re, ahol a Fellini tévéje c. dokumentumfilm kezdődik. Én lehet, hogy megnézem Fellini tévéjét, mert a hét többi napján az öreganyám tévéjét nézem, a neve Munkácsy Color vagy Colour, ott lekopott valami, akkora hozzá a távkapcsoló, mint egy Spiró-kötet. Ebben A jelöltben a népszerű dán Európa-klasszis (Nikolaj Lie Kaas) egy ügyvédet alakít, aki elintézi a zsarolóit. Hát, tudják, én reggel hatkor felkeltem Tom Jonest nézni, ugyancsak a Cinemaxon - nem az énekest, pedig azt is bírom.

Szombaton sokak sokszor nézett kedvence, A remény rabjai 21.45-kor az m2-n, a többiekkel meg találkozunk a Disco Club előtt.

Vasárnap lesz egy halk és finom török film, a Pandora szelencéje a Dunán este tíz után, van benne némi isztambuli ibusz is, de én azt szeretem, amikor lőnek a szereplők, így választásom a tizenegykor a kettesen kezdődő Feloldozás című filmre esik, melyben Richard Burton oly híven szippantja be a múlt század hetvenes-nyolcvanas fordulójának levegőjét.

Hétfőn még hetvenes évek: adásszünet.

Kedden megint Cinemax, este nyolckor a hét leghülyébb címe: A fekete lepke háza. A 2008-as finn műremekben az árvák könnyeiben fürdünk, minimum.

Szerdán megint jönnek a törökök föl a Dunán, mint Ali Csorbadzsi Az aranyemberben, basszus. A 20.55-kor adott filmcsoda, A tojás arról szól, hogy a költő visszatér a falujába, emlékeim szerint közeli halálesetből kifolyólag, bár én úgy emlékszem, hogy a moziban még az eredeti címén (Yumurta) ment a dolog - egy hétig.

Csütörtökön délelőtt háromnegyed tizenegykor a ViaSat3 előveszi a Krumplirózsát (Frankie and Johnny) Al Pacino és Michelle Pfeiffer szomorkás szerelmi ügyét, a börtönéből szabadult szakács és a némileg megtiprott pincérnő románcát. Mivel annyira penetráns a tévéműsor ezen a héten, így maradt némi hely az amerikai mitológia e párosára is. Aki a szerelem szó hallatán persze most megörül, hogy lám, az amerikai mitológiában nem csak gyilkosok a félistenek, nos, az szegény korán örült. Mert ebben a filmben ugyan aligha, de anno St. Louisban Frankie Parker bizony lelőtte az ő Johnnyját.

Ne tévézzenek, mert hátha kilő belőle valaki valamit.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.