csontzene - A nibelung számlája

  • .
  • 2007. május 31.

Trafik

Idézet egy 1853-ban íródott naplóból: "Délutáni alvás a díványon. Ébredés A Rajna kincse zenekari bevezetésének koncepciójával (Esz-dúr hármashangzat). Elmerülés a víz zúgásába-mámorába."
Richard Wagner jegyezte fel mindezt, és persze a Zenegyűlölő Baráti Alapítvány tagjai (a továbbiakban: ZEBRA) már készek is a megfejtéssel: A mester súlyos részegségét aludta ki ama nyugati (a dolog Genovában esett), ugyanakkor a legészakibban ködös mondákkal foglalkozó operai kanapén. Tévedés, barátaim, súlyos, ráadásul. Mert Wagner megrögzött antialkoholista volt, szaporítva ezzel az alig ivó nagy zeneszerzők csekély számát; a többiek, így például Mozart, Beethoven, Schubert cseppfolyós konzumálásáról az akkori fizetőpincéreket kellene megkérdezni: pár lekvitteletlen számla nyilván még most is akad a pohárszékben. De Richard ráadásul még vegetáriánus is volt, doktriner módon, és ez - pontosabban a rátapadó kultikus beszédmód - kihívta Hanslick barátunk (ceterum censeo: magyarul nemrég megjelent könyvét, A zenei szépet azonnal vásárolja meg mindenki!) ellenszenvét, aki prágai-bécsi lévén Wotan, Fafner és egyéb honfoglalás előtti szörnyek kedvéért dehogy hagyta volna oda jól átsült sniclijét, liptauerét, pár krigli sörét. Az még hagyján, kiált fel Eduard a Zenegyűlölő agyában, miközben újabb katona Blutwurstot emel sörhabos bajsza alá, hogy tiszteljük a Mesterdalnokok nyitány vagy a Trisztán második felvonásának tehetséges zeneköltőjét, de a Wagner-epidémiában szenvedő hívek most még azt is megkövetelik tőlünk, hogy mindehhez legyünk még izzó Schopenhauer-rajongók, megszállott pesszimisták, zsidógyűlölők, az állati viviszekció ellenzői, és ráadásul még vegetáriánusok is. Na nem!, dörmögi a bécsi zenekritikusok császára és királya, és dühében - megszokásától eltérően - egy harmadik krigula Dornbachert is berendel, tudva jól, hogy kirohanásából hamarosan cikk (Wagner-kultusz) lesz - melyből még kései pályatársa is idézend majd -, és a Neue Freie Presse békebeli honoráriumából lazán kifizeti a grinzingi zöldvendéglő cechét.

Persze A Rajna kincse zenekari előjátéka tényleg káprázatos akusztikai lelemény, az első "álló zenék" egyike a muzsika történetében, mondja Ligeti barátunk, akire ugyancsak hatott, noha a wagneri "nagyot akarást" utálta. Mindenesetre Fischer Ádám (az Operaház friss főzeneigazgatója) ezt (MűPa, Bartók terem, 7-én és 9-én 18.00) és a Walkür című zenedrámát (ugyanott 8-án és 10-én, 16 órai kezdettel) vezényli két-két estén a Rádiózenekar élén, nemzetközi énekesgárdával. A kezdési időpontokból láthatjuk, milyen rettenetes hosszú darab például a Walkür, de senki ne rettegjen: mindenki eléri a jól megszolgált rajnai rizlingjét, hogy leöblítse a Tűzvarázst. És reménykedjünk, hogy a fizetőpincér hálátlan szerepében nem Alberich, a gonosz törpe (képünkön 1869-es szerelésben) lép fel, aki elköveti a legnagyobb bűnt: megátkozza a szerelmet. És benyújtja Wotannak meg az egész, Walhallában székelő bagázsnak a számlát.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.