csontzene - Ave atque vale

Közeledik a karácsony, szilveszter, újév és egyéb rettenetek. A lencse, a töltött káposzta, a pezsgős malac etc.

Még leírni is borzalom. Ehelyett idézzük fel régen hallott Hoffmann barátunk egyik mesés leírását: "A szoba közepén álló nagy fenyőfa telis-tele volt arany- és ezüstalmával, s mint bimbók és virágok sarjadtak minden ágból a cukros mandulák, tarka cukorkák és ami nyalánkság csak van a világon. A legszebb és legbámulatraméltóbb az volt a csodafán, hogy ágain száz csillagocska fénylett s saját sűrű zöldjét beragyogva, barátságosan hívogatta a gyermekeket, hogy virágait és gyümölcseit letépjék." (Sárközi György fordítása.) A gyermekek többek közt egy diótörő bábut is kapnak ajándékba, és már mindenki tudja, hogy Csajkovszkij örökké népszerű balettzenéjét fogjuk meghallgatni és megnézni is, mert Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén bábok ugyancsak részt vesznek (MűPa, 21-én és 22-én, 19.30). De a Zenegyűlölő mindenkinek a 22-i koncertet javasolja, ugyanis 21-én a Zeneakadémián régi kedves ismerősünk, a lengyel-magyar Piotr Anderszewski zongorázik Bachot és Schumannt (Zeneakadémia, 19.30).

És 21-én még egy vetélytársa akad Kocsisunknak, nevezetesen Händel, akinek legnépszerűbb művét, a Messiás című oratóriumát hallhatjuk (Belvárosi Szent Mihály-templom, V., Váci utca 47., 19.00). A dublini bemutatót 1742-ben rettenetes várakozás előzte meg, és félve attól, hogy a pokoli tömeg nem fog elférni, az újságokban felszólították a hölgyeket, hogy lehetőleg ne abroncsszoknyában jöjjenek, az urakat pedig arra kérték, hogy kardjukat hagyják otthon. Utóbbit könnyen abszolváljuk. Händel alsó hangon szólva sem vetette meg a nagy zabálást, Joseph Goupy híres karikatúrája egyenesen disznófejű nagyúrként ábrázolja. Szóval mintakép lehet az ünnepek alatt.

És nemcsak az évtől búcsúzunk, hanem egy nagy művésztől is, Pauk György a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretével, Fischer Iván dirigálásával Bartók Hegedűversenyét játssza búcsúkoncertjén (Zeneakadémia, december 26. és 27.; MűPa, 28., 19.45).

És huss, máris elsuhant 2007. Hogy milyen volt? Mindenki feleljen rá egy pohár rendes bor mellett egy rendes kávéházban. A Zenegyűlölő nem panaszkodhat, sőt. De ez már nem tartozik a nagyközönségre.

A jobbak persze egyedül szilvesztereznek, pontosabban egy Bach-lemezzel vagy kettővel, valami igazán jó vörössel, aztán - megint csak egyedül! - zsupsz, a jó meleg ágyba! Ave atque vale.