csontzene - Ave atque vale

  • .
  • 2007. december 20.

Trafik

Közeledik a karácsony, szilveszter, újév és egyéb rettenetek. A lencse, a töltött káposzta, a pezsgős malac etc.
Még leírni is borzalom. Ehelyett idézzük fel régen hallott Hoffmann barátunk egyik mesés leírását: "A szoba közepén álló nagy fenyőfa telis-tele volt arany- és ezüstalmával, s mint bimbók és virágok sarjadtak minden ágból a cukros mandulák, tarka cukorkák és ami nyalánkság csak van a világon. A legszebb és legbámulatraméltóbb az volt a csodafán, hogy ágain száz csillagocska fénylett s saját sűrű zöldjét beragyogva, barátságosan hívogatta a gyermekeket, hogy virágait és gyümölcseit letépjék." (Sárközi György fordítása.) A gyermekek többek közt egy diótörő bábut is kapnak ajándékba, és már mindenki tudja, hogy Csajkovszkij örökké népszerű balettzenéjét fogjuk meghallgatni és megnézni is, mert Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén bábok ugyancsak részt vesznek (MűPa, 21-én és 22-én, 19.30). De a Zenegyűlölő mindenkinek a 22-i koncertet javasolja, ugyanis 21-én a Zeneakadémián régi kedves ismerősünk, a lengyel-magyar Piotr Anderszewski zongorázik Bachot és Schumannt (Zeneakadémia, 19.30).

És 21-én még egy vetélytársa akad Kocsisunknak, nevezetesen Händel, akinek legnépszerűbb művét, a Messiás című oratóriumát hallhatjuk (Belvárosi Szent Mihály-templom, V., Váci utca 47., 19.00). A dublini bemutatót 1742-ben rettenetes várakozás előzte meg, és félve attól, hogy a pokoli tömeg nem fog elférni, az újságokban felszólították a hölgyeket, hogy lehetőleg ne abroncsszoknyában jöjjenek, az urakat pedig arra kérték, hogy kardjukat hagyják otthon. Utóbbit könnyen abszolváljuk. Händel alsó hangon szólva sem vetette meg a nagy zabálást, Joseph Goupy híres karikatúrája egyenesen disznófejű nagyúrként ábrázolja. Szóval mintakép lehet az ünnepek alatt.

És nemcsak az évtől búcsúzunk, hanem egy nagy művésztől is, Pauk György a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretével, Fischer Iván dirigálásával Bartók Hegedűversenyét játssza búcsúkoncertjén (Zeneakadémia, december 26. és 27.; MűPa, 28., 19.45).

És huss, máris elsuhant 2007. Hogy milyen volt? Mindenki feleljen rá egy pohár rendes bor mellett egy rendes kávéházban. A Zenegyűlölő nem panaszkodhat, sőt. De ez már nem tartozik a nagyközönségre.

A jobbak persze egyedül szilvesztereznek, pontosabban egy Bach-lemezzel vagy kettővel, valami igazán jó vörössel, aztán - megint csak egyedül! - zsupsz, a jó meleg ágyba! Ave atque vale.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”