csontzene - Debussy nem tud vívni

  • .
  • 2007. június 14.

Trafik

Köztudott, hogy a belga Maurice Maeterlinck, a Pelléas és Mélisande szerzője erősen vonakodott beleegyezni, hogy Claude Debussy operát írjon drámájából. Végül feltehetően Eric Satie közbenjárása segített, de ekkor sem értek véget a bonyodalmak.

Köztudott, hogy a belga Maurice Maeterlinck, a Pelléas és Mélisande szerzője erősen vonakodott beleegyezni, hogy Claude Debussy operát írjon drámájából. Végül feltehetően Eric Satie közbenjárása segített, de ekkor sem értek véget a bonyodalmak. A tervek szerint ugyanis az 1902. április 30-án megtartott párizsi bemutatón Maeterlinck szerelme és későbbi felesége, Georgette Leblanc énekelte volna a női főszerepet, ám a választás a csodálatos skót szopránra, Mary Gardenre esett (képünkön Mélisande szerepében). A vad belga szimbolista erre visszavonta korábbi engedélyét (bár jogilag természetesen semmit nem tehetett), cikkek tömegében csepülte Debussyt, és egyenesen párbajjal fenyegetőzött. És mivel a zeneszerző nem tudott vívni, barátja, a drámaíró Robert de Flers vállalkozott a beugrásra. Erre végül nem került sor, de Maeterlincknek sikerült rendkívül rossz hangulatot teremtenie a premierre; a fogadtatás meglehetősen hűvös volt, különösen a francia wagneriánusok hőbörögtek, és maradisággal vádolták Debussyt.

Akkor helyben vagyunk. Ugyanis június 16-án (MűPa, 19.00), nem sokkal a Wagner-napok (kritikánkat lásd a 40. oldalon) után Kocsis Zoltán vezényletével hallgathatjuk koncertszerű előadásban Debussy abszolút remekművét. (Kocsis egyszer azt nyilatkozta Cannes-ban - ugyan, hol máshol?! - a Zenegyűlölő egyik famulusának, hogy voltaképpen ez az egyetlen opera, amelyet mindig is szeretett volna eldirigálni. Most megláthatjuk a medvét.)

Debussy valóban Richard Wagnert akarta meghaladni ezzel a dalművével. Elvetette a szó primátusát, nála a zene ábrázolja a drámát, és nem fordítva, mint Wagnernél. (Más kérdés, hogy ellentétük mai füllel már korántsem tekinthető abszolútnak, ma már több rokonságot érzünk a Trisztán és a Pelléas között, mint az akkori kortársak.) A zene lehetőségeiről ezt írta Debussy: "A zene ott kezdődik, ahol a szó már képtelen, már elégtelen az érzelmek, az indulatok és a vágyak kifejezésére. A zene arra hivatott, hogy a kimondhatatlant érzékeltesse; voltaképpen olyasféle benyomást kellene keltenie, akárha valami sötét háttérből lépne elő, hogy aztán néhány pillanatra ismét viszszahúzódjon oda."

Ilyenek vagyunk mi is, zenegyűlölők. A Corvintetőn néha kiviláglunk a pultnál, hogy aztán pohár borunkkal kezünkben visszahúzódjunk egy sötét, csillagfény nem járta sarokba.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.