Elhagyott, magukra maradt gyerekek egy világtól elzárt nevelőotthonban az ötvenes évek végén: kész parabola, de jobb esetben is mikrokozmosz, a kinti társadalom modellje. Egy elhagyott, magára maradt országé, amelyet térdre kényszerítettek, bezártak, megbüntettek, visszalöktek a történelem süllyesztőjébe. A kilencéves Soproni Áron és társai az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatai: a nagyok fát vágtak, és ők a forgács. A szüleik meghaltak, börtönbe kerültek, disszidáltak, elvesztették a munkájukat, az otthonukat.
Sopsits Árpád saját életéből maga írta a forgatókönyvet, s korhű filmet készített, nem pusztán az ábrázolt világ hiteles benne, hanem szándékoltan a korszak mozgóképeit kívánta megidézni. De nem a retró módján, artisztikusan, stílusutánzatként, hanem látás- és szemléletmódjában. Ha a héten nem menne a tévében A csóró is, nekünk ez lenne a kedvencünk. Különben is, a filmvásznon megjelenő bezártságról írni az álmoskönyvek szerint nagyon sok szépet és jót jelent - miért van az, hogy nekem a tévéről mindig az álmosság jut az eszembe? De mielőtt elaludnánk.
Pénteken (15-én) kezdjünk egy német filmmel, ki van próbálva ez. Nem, majd azt képzelik, hogy megint megnézem a nagy múltú Carlos Saura Taxi, Madrid című filmjét a Zone Európán este tíz előtt tíz perccel? A moziba is csak azért mentem be rá, mert azt hittem, hogy játszik benne a Samy Nacery meg a Frédéric Diefenthal, de nem. Aztán beütöttem a keresőbe, hogy taxi, és kiadott 45 filmet. Úgyhogy víz, vagyis Duna Tv. Tíz után öt percig csak kibírom valahogy, mert akkor jön A kísértetem. A sima kísértetek csak éjfélkor jönnek, de az enyim siet. Az ám, hozzám!
Szombaton a leguánom megver mindenkit, aki azt mondja, hogy nem jó a fröccs ásványvízzel, csak szikvízzel - sznob majmok. A Billy Elliot valami ezredfordulós angol könnyfacsarászat, este nyolc után tíz perccel az m1-en. Tíz óra húszkor, illetve huszonötkor választhatunk a 15 perc hírnév (tv2) és a Szerencsés Dániel (m1) között - nagy producerek, ha találkoznak, hogy oda ne rohanjak! Az megvan, hogy a magyar filmeknek lóvét osztó kuratórium vagy mi a delejes rohadás főtitkárnője Andy Vajna magángépével röppent Cannes-ba, s menten meg is szállt a maestro jachtján, mert derogált neki estélyiben zötykölődni a Nizza-Cannes feketevonaton - és mondja még valaki nekem, hogy ez nem a házmesternék országa (amúgy a művésznő szállását meg repülőjegyét mi fizettük alighanem az adónkból, de pimf tétel, egy jobb vacsora többe van, spongyát rá). 15 perc hírnév, érted. Éjjel, 0.40-kor Az Álmosvölgy legendája dettó a tv2-n.
Vasárnap én beérem a Zone Európán délután négykor a Madarakkal, a nagyi galamblevesét addigra úgyis kiadtam már.
Hétfőn a Filmmúzeumon Isten hozta, őrnagy úr! 20.55-kor. Egy jócskán túlértékelt holmi a múltunkból. Viszont A csórót feltétlenül nézzék meg a Dunán 23.10-kor, mert valami efféléért találták fel anno a mozit, esküszöm.
Nálunk kedden van adásszünet, nem vagyunk mi komcsik, az ER-t meg úgyis levették a műsorról. Ugye, nem lesz Abynek semmi baja?
Szerdán meg a dicsért Torzók, 22.05-kor az m2-n.
Csütörtökre maradt a heti leghülyébb cím, pedig megígértük, hogy leszokunk erről, de ki tud ellenállni az HBO-n este kilenckor elővezetett Makacs tatának? Én ugyan nem. De maguk azért csak ne nagyon tévézzenek, inkább huss, röpüljenek el Cannes-ba egy filmproducerrel, akit a kultuszminiszter is szeret, vagy vállaljanak viceházmesteri állást.
