Aki komolyabb és egyben szellemesebb zeneszerzőre vágyik, teszem azt, Haydnra, az Eszterháza felé fordítja lova száját; itt 26-án indul be a banzáj és eltart egészen szeptember 2-ig. A nagyszerű fellépőket és a még annál is remekebb műsort nem ismertetjük, mindenki eléri a www.haydn-eszterhaza.hu honlapon. Aki azonban, mint a Zenegyűlölő, itthon marad, az legfeljebb a rádió bekapcsolásáig jut el. Vagy előveszi Haydn életének dokumentumait. És azt reméli, a fesztivál látogatói jobb traktát kapnak, mint a mester, aki Bécsből visszatérve ekként festette le a mizerábilis eszterházai viszonyokat egy Genzingernéhez írt levelében: "Három nap alatt nagyjából 20 fonttal lettem soványabb, mert a jóféle bécsi falatok már útközben elfogytak. Jaja, gondoltam magamban, mikor az étkezőben finom marhahús helyett egy 50 éves tehén egy darabját, a finom gombóckákkal körített ragu helyett vén ürüt kaptam sárgarépával, fácán helyett cipőtalpszerű rostélyostÉ Itt, Eszterházán senki sem kérdezi: Parancsol csokoládét - tejjel, vagy anélkül, kávét - feketén vagy tejszínnel; mivel szolgálhatok, kedves Haydn? Vaníliával vagy ananásszal óhajtja a fagylaltot?" Látjuk, 1790-ben azért már kezdtek nagyobb igényei lenni a mesternek. Hogy ez Londonban meddig jutott, arról a későbbi közleményeinkben számolunk be, nem feledkezve meg a már említett éjfekete énekesnő, Luigia Polzelli sorsáról sem. Vajon, ígéretéhez híven, feleségül vette-e Haydn, miután a lassan harmincadik tavaszán is túljutott mezzoszoprán betegeskedő férje elhunyt? Folytatás a jövő héten.
csontzene - Időívek és egy 50 éves tehén
Aki nemes évjáratú sznob, azonnal vonatra vagy autóba ül, ha az nincs, lóra pattan vagy szamaragol, és leszáguld Pannonhalmára
, ahol immár negyedik ízben rendezik az Arcus temporum nevezetű fesztivált, mely a honlapon (www.arcustemporum.hu) mottóként közölt Emannuel Lévinas-zavarosságnak megfelelően egy kortárs és egy klasszikus zeneszerző közti időívet igyekszik megrajzolni; a klasszikus ezúttal Franz Schubert, mai párja pedig az 1937-ben, Kijevben született Valentin Silvestrov. Utóbbitól csak egy művet ismer a Zenegyűlölő: a Silent songs valóban csendes dalokat gyűjt egybe, és Silvestrovnak mintha különös tehetsége lenne ahhoz, hogy a világirodalom legnagyobb költőit (Keats, Lermontov, Jeszenyin, Puskin etc.) egyetlen érzületre, mégpedig a lepárolt unalom és differenciálatlan szürkeség vagy állati mélabú hangulatára hozza, és ezzel megszüntessen bármiféle különbséget köztük. Na de aki sznob, az soha nem unatkozik, és menni fog, ráadásul önzetlen művészetpártolását remek előadók jutalmazzák; többek közt Csalog Gábor, Keller András, Klukon Edit, Alekszej Ljubimov, Ránki Dezső lép fel.
