Példátlanul hosszú életét - 1864-ben született Münchenben és 1949-ben halt meg nyaralójában, a várostól nem messze fekvő Garmisch-Partenkirchenben -, ellentétben ifjúkori szimfonikus költeménye címével (Heldenleben), Richardunk korántsem teperte le hősiesen; roppant korai sikerei után elégedetten zsebelhette be a rettentő honoráriumokat; és noha kiállt zsidó munkatársa, Stefan Zweig mellett, ez nem akadályozta meg abban, hogy 1936-ban eldirigálja Berlinben az olimpiai játékok tiszteletére szerzett himnuszát. Pénzéhes volt a végletekig, egy híres anekdota szerint amikor hazatért Drezdából egy főpróbáról, a fia megkérdezte: "Papa, és menynyit kaptál?" Mire az apa kitörő örömmel: "Most látom csak, mennyire igaz gyermekem vagy!" Mely kétségkívül a 35-ös Gozzi-helyzet, az "egymásra találás" paradigmatikus példája. A rózsalovag 1911-es premierje után minden értő híve szerint megváltozott, immár nem sorolták a modernisták táborába. Ezzel ellentétes véleményt képvisel Glenn Gould - persze akkor lennénk meglepve, ha másként lenne. Strauss hosszú életében és iszonyatos termékenységében ő egyfajta példát lát az idő hatalmát igába hajtó hősiességre: "Fittyet hány a stílus, az ízlés és a kifejezésmód kérdéseiről szóló állításoknak, csakúgy, mint a kronológiabajnokok nevetséges, ostoba és enervált vesszőparipáinak. Olyan emberről ad példát, aki éppen azzal gazdagítja korát, hogy nem is az édesgyermeke, aki mindegyik nemzedékhez szól, bár nem tagja egyiknek sem. Ez az individuum magamentségének legfelső foka - azt üzeni, hogy az egyén megalkothatja az idő szintézisét akkor is, ha nem kötik meg a kezét az idő sztereotípiái" (Barabás András fordítása). Akinek ez nem elég meggyőző, az menjen el a Kocsis Zoltán által dirigált koncertre, ahol elhangzik Strauss egyik legszellemesebb műve, a Till Eulenspiegel vidám csínyjei (Magyar Állami Operaház, november 27., 19.30). Aki pedig képtelen kimozdulni ágyából, tegye fel a lemezjátszóra A rózsalovag zárójelenetét - ha szeme száraz marad, akkor tényleg ne hallgassa többé Richard Strauss műveit.
Figyelmébe ajánljuk
Hieronymus Bosch világa
- - turcsányi -
Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.
Félúton
Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.
Dinók a budoárban
Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)
Léda a Titanicon
- Molnár T. Eszter
Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.
Angyalszárnycsikorgás
Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.
Valódi, személyes gyűlölet áll a kormányzati Ukrajna-ellenes hisztéria mögött
Miért hallgat Erdő Péter?
2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémiatanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.
„Hogy lemenjek a pincébe”
Nyári Úri muri-rendezése kapcsán kérdeztük művészeti hitvallásáról, a szakma kettéosztottságáról, a béke lehetetlenségéről.
Kinek a bűne?
A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.
Presztízskérdés
A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.
„Lövésük sincs róla”
Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.