csontzene - Száz éve született

  • .
  • 2008. május 8.

Trafik

Mármint az amerikai zeneszerző, Elliott Carter, de - és most olvasóink meg fognak lepődni - még mindig él, sőt, az interneten talált adatok szerint tavaly, azaz kilencvenkilenc éves korában három művet is kiadott.

Mármint az amerikai zeneszerző, Elliott Carter (képünkön), de - és most olvasóink meg fognak lepődni - még mindig él, sőt, az interneten talált adatok szerint tavaly, azaz kilencvenkilenc éves korában három művet is kiadott. Ez aztán az életigenlés - mondaná Nietzsche. De mielőtt belebonyolódnánk a számokba, a Zenegyűlölő némileg megütődve számol be arról, hogy a múlt heti Szokolov-koncert után beült egy matematikussal a kocsmába, aki mintegy negyven másodperc alatt megoldotta az előző részben a Fizetőpincér által hárompercesre szabott, közepesen nehéznek vélt feladatot (igaz, más számokkal, de hát az elv a lényeg), bár segédeszközt is használt, mármint a mobiltelefonját, amelyen ellenőrizte, hogy az általa feltételezett két szám valóban prím. Ráadásul ikerprímek voltak az istenadták (olyan prímek, melyek közt 2 a különbség), de ebbe most ne merüljünk el részletesebben, pláne, hogy a Zenegyűlölő megtudta, létezik egy olyan sejtés is, miszerint az ikerprímek számossága ugyancsak végtelen, és ez olyan borzongással töltötte el, hogy erre rendelt még egy pohár bort, nem lévén más ürügye. És nem lehet kellemes érzés Carternek sem, hogyha igaz Nietzsche korántsem matematikai szigorúsággal megalapozott sejtése, miszerint minden ugyanúgy és örökké visszatér, akkor neki még végtelenszer le kell élnie ezt a száz évet, végtelenszer megírva többek közt Three Illusions című zenekari művét, melyet a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában, Ludovic Morlot vezényletével élvezhetünk (Zeneakadémia, május 9-10., 19.45 illetve 11-én 15.30), már amennyiben bárki is képes élvezni az ilyesfajta idegrángató muzsikát. És az sem különösebben megnyugtató, hogy a műsorban elhangzó, kétes művészi értékű Schumann-Hegedűversenyt (a szólista a remek francia, Renaud Capucon lesz), melyet a szerző nem tartott méltónak a kiadásra, a megírás után jó pár évtizeddel a magyar származású, Londonban élő, Bartókkal is szonátázó hegedűművésznő, Arányi Jelly ösztönzésére jelentették meg 1937-ben, aki - lévén jól képzett asztaltáncoltató spiritiszta - állítólag magától a halott Schumanntól kapta erre az utasítást.

A hét amúgy sem szűkölködik a kedélyborzolásokban, mert a kiváló zeneszerző és karmester, Tihanyi László a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén 20. századi műsort ad (a Magyar Rádió 6-os stúdiója, május 14., 19.30), három magyarországi bemutatóval, melyek közt ott lesz Karlheinz Stockhausen Formel című darabja is. De ezt is túléljük valahogy, persze a legszívesebben főbe lőnénk magunkat, ha arra gondolunk, hogy a művet még végtelen sokszor kell majd meghallgatnunk az Időben.

Figyelmébe ajánljuk