Szabó Ervin téri célpontunk régebben magyaros pince volt, talán zenés felárral, ám amióta megújult a könyvtár és környéke, nem kellett jóstehetség megjövendölni a közelgő profilváltást. A gulyáságyúból Archívum lett, s ez minden tekintetben megfelel a "környezeti elvárásoknak", hiszen már az elnevezésből sejthető, hogy az "étterem és kávéház" leginkább az errefelé mozgó (vélhetően kispénzű) diákokra hajt, akik köztudottan hajlamosak bármilyen tevékenységbe kezdeni csupán azért, hogy a könyvtárba érkezés időpontját későbbre tolják, vagy nyugodt lelkiismerettel elhalasszák.
- Hol vagy, Géza?
- Az Archívumban.
- Akkor jó. Egy vödörrel a holnapi utóvizsgádhozÉ
Egy ilyen telefonbeszélgetés bármikor elhangozhatna az egyébként tágas, leginkább valamiféle egyetemi klubra emlékezető mélységben, ám ottjártunkkor - szombat délután - természetesen semmi ilyesmit nem hallunk. A helyiségben csak két, elgyötört arcú fickó kornyadozik laptopja és kólája fölött, a klubérzés mégis adott: a nagyméretű tévében dübörög a labdarúgás, a sarokban viszont könyvespolc kelleti magát, olyan ínyenc - ám ritkaságnak azért nem nevezhető - kötetekkel, mint az 1973-as Körkép. A tartalomjegyzéket böngészve egyáltalán nem tűnik "kínos olvasmánynak", épp ellenkezőleg! Simonffy András Az igazi lecsó című munkája kifejezetten alkalomhoz illőnek látszik, de egyelőre a "carte" izgalmasabb. Sem a választékra, sem az udvarias ifjú felszolgálóra nem mondhatunk rosszat, csupán pavlovi reflex lehet, ha néha a képernyőre pillant, miközben felveszi a rendelést: póréhagymás krumplilevest csuporban (690 Ft), illetve az étlap archívum fejezetében található túróscsuszás harcsapaprikást a la Blaha Lujza (2990 Ft).
Nincs ebben semmi abszurd, a várakozás mégis Örkénnyel telik. Igazi lecsó helyett Kavicsok. Egy fiú meg egy lány elmegy a belföldi nyaralásra, szerelmeskednek éjszaka, aztán a fiú másnap a Deák utca végében tengerpartra lel, míg a lány a szobában marad ruhát mosniÉ Ennél azért kissé bonyolultabb a történet. Nem így a leves, amivel nincs különösebb baj, igaz, krumpli csak krémes állapotban van benne. Magunk közt szólva, leginkább a hófehér porceláncsupor marad emlékezetes, minket - öreg diákokat - ugyanis temetői urnára emlékeztet, bár az is lehet, hogy csak rossz nevelést kaptunk.
A harcsapaprikásról viszont nincsenek kegyeleti asszociációink. Azt kell megállapítanunk, hogy a nemzet csalogánya ugyanúgy gondolkodott erről az ételről, mint bármelyik igyekvő szakács széles e hazában. Sok helyen ettünk már ilyet, jól is laktunk tőle, utána mégis hiányérzetünk támadt. Most császármorzsával (790 Ft) próbáljuk betölteni e rést, de sajnos az édesség is csak az átlagot hozza. Kifelé menet abban maradunk, hogy nem olyan nagy baj ez, még csak nem is csalódás. És itt legalább nem unatkoztunk addig, amíg megérkezett az étel.
